Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-40

XL. ülés 1861. június 8-kán. 89 láttam ezen észrevételt megtenni, nehogy talán ezen előterjesztések kellemetlen vitáknak okot szolgáltassanak , s azoknak eleje vétessék. Bogdán Vincze: Fi bennünk azon meggyőződés, hogy e házban egyetlenegy sincs, a ki a nemzetis égi kérdések kielégítésére nem volna hajlandó, és azt hiszem, hogy az előttünk fekvő indítványban mondottak által is „el vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháríttassanak." Ámde azon indítványok nem más szempontból tótettek, mint épen a félreértések elhárítása tekintetéből, ós szerencse lett volna t. ház, ha nem lettünk volna kénytelenek egyrészről ezen indítványt megtenni, más részről, ha netalán ellenfelszólalások nem történtek volna, mert nincsen kényesebb ezen kérdésnél, és igazán mondhatom, az olyan ellenfelszólalások, minők már tegnap e házban történtek, igen könnyen szolgáltatnak okot a félreértésre, nem itt benn a házban, hanem ott künn a hazában (Zaj.) Ne méltóztassanak rósz néven venni, hogy ha mi, kik kevesen vagyunk itt román ajkúak közöl, őszintén, és ugy adjuk elő a dolgokat, a mint ismerjük, hogy élnek a nemzet kebelében. (Helyes! Jól van!) Igen jól tudjuk mi megkülönböztetni ezen kifejezést „Magyarország" és „magyar nemzet" igen jól tudjuk megkülönböztetni közjogi szempontból, és grammatiealis értelemben. Tudjuk mi azt, hogy ezen szó „magyar nemzet" midőn egy törvényhozó testület által kiejtetik nem jelent mást, mint ezen honban lakó, minden ajkú népeket, minden nemzetiséget együtt véve. (Ugy van!) Mi tisztán a félreértés, és azon féltékenységnek, mely a nemzetek kebelében nemzetiségük iránt létezik, elhárítása miatt kívántuk azon indítványt tenni. Hiszen itt van az 5-ik pontban „alkotmányos életünknek, és nemzeti lételünknek alap föltétele az országnak törvényes önállása és függetlensége" — és senkinek sem jutott eszébe ezen kifejezés ellen „nemzeti létünknek" észrevételt tenni. Mi nem is kívántunk ezen kifejezés ellen észrevételt tenni, mert a többes számban van; de ott, hol az egyesszám használtatik, mint például a 4-ik pontban, a hol ez áll „a magyar nemzet képviselői" ott tisztán azért tettünk módosítványt, mert a félreértéseket akartuk elhárítani. Mi igen szépen kéljük önöket ne méltóztassanak egyes szavakhoz ragaszkodni oly helyeken, hol azoknak kihagyása semmit sem árt, — de minden esetre ott künn igen megnyugtat. (Helyeslés; Zaj.) Egyébiránt még bővebb alkalmunk lesz ezen kérdést tüzetesebben tárgyalni, s azután reménylem, soha ily kifejezések nem fognak többé előfordulni, és mi nem leszünk kénytelenek oly észrevétéleket tenni, milyeneket most, a legtisztább szándékból, s a csupán félreértések végett tettünk. (Éljenzés.) Vlád Alajos: (Zaj.) En igen jól tudom, s ismerem azon különbséget, mely a természeti vagy genetikus és a politikai nemzetiség között létezik, s mivel a politikai nemzetiség nem egyéb mint egy polyglott országban élő különféle népiségek politikai s történeti múltjának, életének, s közös működésének s érdekének diplomatikai kifejezése ; részemről nem találnék benne semmi megütközni valót, ha a módosítni javallottuk kitételek megmaradnának, de a tegnapi napon e házban tett nyilatkozatok után, melyek szerint az ez országban lakó nem magyar népiségek nemzeti léte kétségbe vonatván fajokká sülyesztettek le, a netalán! félreértések s az ezekből eredhető kellemetlen következmények elhárítása tekintetéből, a javallottuk s inkább neutrális természetű kifejezéseket ajánlani szükségesnek vélem, mind én, mind azok, kik a módosítványt aláírták. Mi Kalauz Pál barátom azon aggodalmát illeti, hogy ha e szó „nemzet" a szövegből kihagyatnék s mással cseréltetnék fel, utoljára maga a „magyar" nevezet is kétségbe vonatnék, valamint Klauzál Gábor azon nyilatkozatára, hogy ha mi, kik ezen módosítványt ajánljuk, a mellett megmaradnánk, ez a külföld előtt ugy tűnnék fel, mintha a nem magyar ajkúak e házban, a magyar nemzettől külön szakadni kívánnának, kinyilatkoztatom: hogy mi, kik itt túlnyomó román ajkú kerületeket képviselni szerencsések vagyunk , a magyar nemzet iránti tiszteletünknek, becsülésünknek, bizodalmunknak s ragaszkodásunknak elegendő tanúságát adtuk már az által, hogy magunkat ezen országgyűlésre képviselőkül megválasztattuk (Zaj.) s ide jöttünk*, (Halljuk!) hogy az ország java és az alkotmányosság visszaszerzésére magyar testvéreinkkel közreműködjünk, s ez által ezen jobb sorsra érdemes vajmi számos nagy ós súlyos csapásokat szenvedett Ország boldogságát) és felvirágzását elősegítsük, (Helyes!) de más részről küldőink s nemzetiségünk iránti tiszteletből nemzetiségi érdekünket minden alkalommal s minden tőlünk kitelhető módon erélyesen és lelkiismeretesen pártolni és előmozdítni kötelesek vagyunk. Biztosítjuk azonban a tisztelt házat arról, hogy mi azt mindég a méltányosság s igazságosság szempontjából kiindulva, s a szükséges mérséklet korlátai között teendjük. (Helyeslés.) Fráter Pál: Azt tartom, hogy t. képviselő társunk Klauzál Gábor igen helyesen és tökéletesen kifejtette e kérdést. Azon érdemes urak, kik utána szólottak, azt hiszem, hogy azon gyöngéd kötelességnek tettek eleget, melynek teljesítésével hiszik, hogy küldőiknek még melegebb és ragaszkodóbb vonzalmát fogják megszerezni. De minthogy e kérdés hosszabb vitatásánál fölfogásom szerint egyes átalános, és hirtelen szavak is csúszhatnának ki, melyek a tiszta nemes végczélt, mely a nemzet előtt van, megzsibbaszthatnák , félreértéseket, s oly érzéseket szülhetnének, melyek károsan hathatnának az egész országra: azért azon véleményeket tisztelettel fogadván ugyan, annyival inkább, mert köztünk épen ők magyarázták meg, jelesen Pap János, hogyan kell venni minden nemzetiséget ez országban — egyébb teendőnk jelenleg, ha Képv. ház napi. II. Is, 23