Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

6 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. vették, azt tudniillik, hogy egyesek hetaláni vétségeit a nemzetre róván, ezen ürügy alatt azt üldözőbe vették , mi okot szolgáltatott arra, hogy a fejedelem egy különös törvényczikkben megkérettessék, miszerint egyesek bűneit ne tulajdonítsa a nemzetnek. Rudolf kormánya, következményeiben még szomorúbb volt az országra. Mert <$ ezzelmitsemgondolván , az országlás gondjait Magyarországban Ernő, — Tót- és Horvátországban Károly főherezegre bízta , kinek kormányával a horvátok annyira elégedetlenek voltak, hogy Alapi Gáspár bán kénytelen volt lemondani , kinek helyébe az idegen Ungnad Kristóf neveztetett ki, mi a közelégedetlenséget a legmagasabb fokra csigázta, mert a horvátok attól féltek, hogy Horvátország Magyarországtól elszakittatni és Stájerországhoz fog csatoltatní. Rudolf kormánya alatt tartott több rendbeli országgyűlések a legzajosabbak voltak, mert azok azon panaszaira, hogy a hon idegen hivatalnokokkal árasztatott el, hogy a kapitányságok, kamarai és más jövedelmesebb tisztségek németek által töltetnek be, kiknek hivataloskodásuk csak azért is sérti a nemzet jogait, mert a törvények sérelmével foglalták el helyeiket, — orvoslás nem érkezett. Az 1581-ki országgyűlés e tekintetben felterjesztett több rendbeli feliratai, panaszai, mint rendesen , eredmény nélkül maradván — szétoszlott. Erre nagy zaj, élénkség támadt fenn a német bölcs, atyáskodó tanácsosok táborában, kik a nemzetnek azon merészsége fölött, hogy jó szándékot a kormányban nem látván; szétoszlani merészelt, a helyett, hogy a feliratok szerkesztésének nem igen sok vagy semmi reményt sem nyújtó mezején megmaradna, szörnyííképen megbotránkozván, a királynak daczos és erélyes ellenállást tanácsoltak, kihivó lépésre biztatták és törésre akarták hozni nemzet és fejedelem között a dolgot. Rudolf most az egyszer elég erős volt rósz tanácsosainak tanácsát megvetni, mit ha később is tudott volna tenni, nem került volna trónjába. — Azonban nem Rudolfé volt az első és utolsó trón, melytől rósz tanácsosai a fejedelmet megfosztották. A fenntebbi országgyűlésnek magátóli szétoszlása arra a gondolatra téritette Rudolfot, hogy tán jó volna már valahára a nemzet kérelmeit meghallgatni, és nem mindég a német miniszterek szemüvegén keresztül nézni és azok szájából szerezni tudomást magának azon fájdalmakról, melyek a nemzet különben egészséges fájának gyökerét emésztik. Megjelent tehát Rudolf az országgyűlésen, mely alkalommal a nemzet fényesen bebizonyította, hogy tudja mivel tartozik koronás fejedelmének, és hogy mit várhat jogosan királyától, mert Rudolfot a rendek a hódolat és mély tisztelet legnagyobb jeleivel fogadták, de egyszersmind sérelmeik orvoslását fennhangon kérték és addig nem nyugodtak, mig a főrendek kezességet nem vállaltak magokra, hogy azok a jövő országgyűlésen orvosoltatní fognak. Mind ennek daczára a sérelmek az idegenek gazdálkodása következtében egyre szaporodtak, mig a nemzet látván, hogy az adressek, petitiók útja czélhoz nem vezet, kijelentette, hogy ha azok mentül előbb nem orvosoltatnának, több adót fizetni nem fog. Az 1583-ki és az ezt követő mindegyik országgyűlés az idegenek miatti panaszokkal járult a királyhoz, de siker nélkül. Midőn az 1602-ki országgyűlés rendéi megsokalván a sok pusztítást és német zsoldosok erőszakoskodásait , panaszszal járultak volna fel, a német tanácsosoktól azon gunynyal utasíttattak vissza, hogy ők csak azért teszik ezt, mert kevesebb adót akarnak fizetni. Hogy milyen volt a nemzetnek a törvényesség iránti tisztelete, kegyelete minden korszakban, tanúsítja az, hogy midőn az 1604-ki országgyűlésen hozott 21-ik czikkhez önkényileg egy és pedig a német Camera tanácsára a 22-ik vallásról szóló czikk iktattatott volna, ezen törvénytelen eljárás a Bocskay felkelést idézte elő. Mire vitték végre ezen jó becsületes német tanácsosok Rudolfot az által, hogy a nemzet érdekével egészen ellenkező irányban haladtak ? arra, hogy az elégületlenség lábra kapván, testvére Mátyás választatott meg királyul, és igy : Rudolf utóda II. Mátyás lett. Mennyire alkalmatlan volt a bécsi uraknak a nemzetnek szabad királyválasztási joga és mennyire ragaszkodott a nemzet mindég e törvényes jogához, kitűnik Mátyás megválasztatásának esetéből. Mind a mellett, hogy Rudolf Mátyás által leszoríttatott a trónról, a királyválasztó gyűlésre kiadott meghívó levelekben mégis az állott, hogy Rudolf azon föltétel alatt mondott le királyi méltóságáról, hogy azt Mátyásra ruházza, és ez oknál fogva felszólítja a magyarokat, hogy Mátyást választás nélkül ismerjék el és koronázzák meg királyul. A testvérek viszálya megszűnt, hol közérdekük kívánta, de úgy a nemzeté is. Mert mind a mellett, hogy Mátyást a közakarat kívánta királyul, de mind addig, mig az elejébe adott czikkeket meg nem erősítette, meg nem választatott s meg nem koronáztatott, s mi csak 1608-diki év november havában történt meg. Hogy mennyire harapódzott »1 a németek uralma és befolyása, és mily megelégedetlenséget szült