Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. Ülés 1861. június 3-kán. 7 ez az országban, kiviláglik, a Mátyás elibe megerősítés végett terjesztett és általa mégis erősített czikkek-. bői, melyekből nevezetesek: A tárnok, illetőleg a kamra, a bécsi kamarától ne függjön. Az országhadnagyok és végvárak kapitányai még a gyűlésből magyarokból neveztessenek ki. " A városokban a hivatalokból a magyarok ki ne zárassanak. Az 1609-ki országgyűlés arról érdekes, hogy midőn az osztrák protestánsoknak a vallásgyakorlat szabadsága meg nem adatott, ezek felszólították a rendeket, hogy közbevetvén magokat a fejedelemnél, eszközöljék ki ezt részükre. A rendek valóban közbe is vetették magokat, de válaszul azt nyerték, hogy az osztrákok ügye, mint nem magyar sérelem, nem tartozik a magyar országgyűlésre. Tehát a magyar és osztrák ügy közösnek nem tekintetett akkor sem, és mégis már akkor szerették azt közösen tárgyalni. A következő évben Thurzó György nádor fáradhatatlan közbenjárásának sikerült a vallás szabad gyakorlatát az osztrákok számára megszerezni. Önkénytelenül azon kérdés támad bennem, hogy ily nagy vívmány fejében minő jogokat vagy szabadságokat szereztek a bécsi kormányférfiak nekünk ? Mátyás alatt is a helyett, hogy ritkultak volna, szaporodtak az ország sérelmei, a németek viselete , zsarolásai, a végvárak idegen kapitányai által véghezvitt pusztítások miatt, melyeket 46 pontban az 1618-ki országgyűlés orvoslás végett a király elébe terjesztett. Egy havi heves vita után egyezkedés történvén a király és a rendek között Il-ik Ferdinánd közakarattal megválasztatott és királyul koronáztatott. Il-ik Ferdinánd alatt is fényesen bebizonyult elődeink ragaszkodása a szabad királyválasztás jogához és annak minden törvényes kellékeihez. Az 1625-ki sopronyi országgyűlésen a rendek a király azon kívánságába , hogy első szülöttjét válaszszák meg, szívesen beleegyeztek, azon feltétel alatt, hogy az uj király atyja koronázási törvénykönyvét esküvel erősítse meg. A király ezt mellőzni akarta és csak a választást kívánta megtartatni, a koronázást pedig későbbre halasztani. Erre az óvatos rendek, nehogy a koronázási feltételek valaha elmaradjanak, kijelentették, hogy azon esetre, ha a koronázást el kívánná halasztatni, e törvénykönyvet a választás előtt óhajtják megerősíttetni. Minek következménye lön, hogy III. Ferdinánd törvényszabta utón megkoronáztatott. Az 1630-ki Pozsonban tartott országgyűlésen hevesen ellenszegültek az osztrák határ széleken szedetni kezdett vámoknak, melyek az országot egy egész idegenszerű uj adó alá vetették, és miben az akkori rendek bölcsen alapját letéve látták azon vámrendszernek, mely mentül tovább fog fennállani és mentül inkább fejlesztetni, Magyarországra annál inkább nyomasztólag fog hatni. III. Ferdinánd követte atyját a magyar trónon. Hogy a panaszok és sérelmek mindig orvoslás nélkül maradtak hazánkban, hogy nemzetünktől csak áldozatokat vártak és sorsának javításával a bécsi kormányférfiak mitsem gondoltak, kiviláglik leginkább gróf Eszterházy György nádornak a királyhoz irt egy leveléből, melyben miután kijelenté, hogy az ország törvényei szerint adóról csak országgyűlés határozhat, igy nyilatkozik: „Es tartani fog az ország lakosainak idegensége addig, mig panaszaiknak és az ország- törvényei alapján tett követeléseiknek elég- nem tétetik, mig ez meg nem történik, addig zavarnál egyéb tőlük nem várható, mert minden tanácskozásaikban bármi terjesztetik elibök, attól eltérnek és panaszokra fakadnak, hogy mind a vallás tárgyában, mind egyéb szabadságaikban egyre sértetnek, azokból pedig, mik nekik ígérteinek, a törvényczikkelyekben végeztettek és a felavatási oklevélben ő felségétől elfogadtattak, semmi sem teljesíttetik, gyakran megmondotta ezt, de sajnos, nincs ki e nehézségeket kiegyenlítené és minden tanácsai, panaszai boldogabb időre halasztatnák, mig a meghasonlás, zavar, ingerültség rémitőleg növekedik, ő nem érti mi czélból történik, hogy mik az ország lakosainak már egyszer megadattak, törvénye zikkelyékkel és királyi oklevelekkel megerősítettek, az ország veszedelmére helytelen szigorral kétségbe vonatnak." Továbbá igy szólt: ,,Ha ő Felsége e bajokat figyelemre méltatni és kiegyenlíteni szándékozik, tapasztalni fogja ő Felsége , mily hűséggel viseltetnek iránta a magyarok, kik fejedelmeik iránt mindig a legnagyobb áldozatra készek." Hasonló tanácscsal szolgált Eszterházy nádor I-ső Rákóczy György támadásainak meghiúsítására, mondván: „Ezen baj, azaz támadás megakadályozására jobb gyógyszert nem lehet találni, mint ha az ország lakosainak nehézségei és sérelmei orvosoltatnak, a királyi Ígéretek teljesíttetnek." De mindezen, mind a többi őszinte, hazafias tanácsai mind az akkori nádornak, mind előtte és utána élt jeles hazánkfiainak hajótörést szenvedtek a német kormányférfiak roszakaratán, áltanácsain. Es így ezen jó urak nem a legnagyobb bajt hozták az által hazánkra, hogy jogainkat, alkotmányunkat sértegették, hanem a legnagyobbat az által okozták, hogy ügyes politikájukkal rendesen oda vitték a dolgot, miszerint legnagyobb lángjában kellett eloltani a tüzet, midőn annak még a parázsban lehetett volna könnyen elejét venni. Ferdinánd, — miután fia, ki még atyja életében királyul kikiáltatott és a felesketési oklevélre mon2*