Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. Ülés 1861. június 7-kén. 67 mert a dolog ugy áll, — hogy Ferencz József 0 Felsége ránk mint Magyarország képviselőire nézve semmi egyéb mint Felséges úr, és sem császár sem király: annálfogva mi mást, mint: „Fölséges ur" vagy „Fölséges uralkodó" nem mondhatunk. (Felkiáltások: Bónis indítványát fogadjuk el!) Osztom én Bónis képviselő társunk azon aggodalmát, melyet a királyi czímből származtat, de még jobban aggódom a császári czímen; Magyarország soha sem ismerte el a császári czímet, azért ha 0 Felségét meg kell szólítani, én csak „Felséges úrnak" kivánom szólítani. Onossy Mátyás: Szívesen elfogadnám Bónis kéjDviselő indítványát, hogy ha a „Fölséges császár" czímben kevesebb ag'godalmat látnék, mint ő lát a „király"-ban. Ha a magunk állását nézem, nem pedig az uralkodó állását, ugy látom, hogy nem vagyunk törvényes országgyűlés, és ha nem vagyunk országgyűlés és competens hatóság az ország irányában, akkor mi az országnak nem praejudicalhatunk; és akármi czímet adunk mi a tényleges hatalomnak, az az országra nézve következményeket nem vonhat maga után, azért azon aggodalom, melyet Bónis képviselő ur nyilvánított, hogy ezen czímet ellenünk felhasználhatják, nem oszthatóm, ha pedig törvényes illetékességű volna az országgyűlés, akkor ránk nézve még veszedelmesebb volna az indítványozó ur által ajánlott császári czím használása. En sem a császári, sem a királyi czímet alkalmaztatni nem kivánom, hanem egyenesen a „Fölséges úr

u czímet. En nem félek attól, mi felhozatott, hogy a „fölséges" czím involválja a királyi és császári királyi czímet, mert involválja egyszersmind a nép fölséget is, és nem tagadhatjuk meg a hatalomtól a fölség czímet, mert Európának több hatalmasságai sem tagadják meg azt tőle; ebben tehát semmi aggodalmat nem látok, és azért a mint mondottam , a fölséges uralkodó czímet akarom használni. Perczel István: Miután a t. ház egyszer elrendelte, hogy fölirás által szóljunk a tényleges hatalomhoz, csak azon viszonyt tartsuk szem előtt, melyben mi ő irányában és ő a mi irányunkban áll. Mi az ő irányában csak azon viszonyban állunk, mint a törvényhozásnak egyik fele, ő pedig irányunkban csak ugy áll, mint tényleges hatalom; mi tehát oly czímmel nem illethetjük, mely czím által öt nem csak tényleges, hanem egyszersmind törvényes hatalomnak is elismernők. Ha mi azt mondjuk, hogy „fölséges császár" akkor elismerjük, hogy 0 császár, s miután a pragmatica sanctio erejénél fogva az. ki az osztrák tartományokban császár. egyúttal Magyarországban király, akkor implicite az következik, hogy ő Magyarország királya is; azt pedig nem akarom még most elismerni, annálfogva más czímet nem adhatok neki, mint „fölséges ur," ezt aztán interpretálni lehet, de még sem lehet oly magyarázat alapja, mely által őt törvényesnek elismernők. (Helyeslés.) Benitzky Lajos: En a factumokat ignorálni nem szoktam, kétségbe nem lehet vonni, hogy 0 Fölsége császár de facto, de az is tény, hogy nem törvényes magyar király. Ha a törvényhozás terén állanánk, akkor nagy fontossággal és elővigyázattal kellene eljárni a dologban: hogy'vájjon fölséges ur, vagy fölséges császárnak czímeztessék-e a tényleges hatalom, de mivel ez nem törvény, hanem csak fölirás, és mivel factum, hogy O oszti'ák császár, és nem magyar király: azért adjuk neki a „fölséges császár" czímet. (Helyeslés.) Klauzál Gábor: Minden kételyek elhárítására szükségesnek látom kinyilatkoztatni, hogy sem az indítványt tevő igen t. tagtársunk, -— kit jelenleg fájdalmunkra betegség gátol megjelenni, — sem pedig senki közölünk a kik a fölirásra szavaztunk, ezen czím által nem akartuk azt értetni, hogy mi Ferencz József Ő Felségét magyar királynak akartuk volna czímezni. mert ha ezt akartuk volna tenni, akkor neki a törvényes czímet, az apostoli királyi czímet adtuk volna. De mivel jól tudjuk azt, hogy ezen czím csak akkor illeti az uralkodót, midőn a nemzet a magyar koronát fejére tette, neki tehát most csak oly czím adathatott, mely őt más országokra nézve tettlegesen megilleti. Ha azonban vannak, kik ezen megszólításból, „Felséges császár és király" azt következtetik, mintha ezen két szó „és király" annak, mit mondani szerencsém volt, ellenkezőjét tartalmazná, azok kihagyásába örömmel, s egész készséggel beleegyezem; (Tetszés.) csak arra kérem a t. házat, hogy akkor, midőn jogainkra nézve, az egyik kifejezés miatt kételyeink vannak, vigyázzunk egyszersmind, hogy a megszólításban ne használjunk semmi oly czímet, mely épen azoknak adhatna alkalmat a császárságnak Magyarországra való kiterjesztésére, a kik ezt elérni nagyon óhajtanák. En tehát azt gondolom, hogy miután a fölirásban világosan ki van mondva az, hogy a magyar trónkövetelő, vagy a magyar trónra jogosított utód, csak akkor válik törvényes királylyá, midőn a korona a nemzet beleegyezésével fejére tétetik s megkoronáztatik, s miután ugyan ezt az átalános nyilatkozatok is bőven tartalmazzák, legczélszerübb s legjobb lesz a megszólításban „ Fölséges m " czímet használni, ne hogy a császári czím használatából oly következtetések vonattassanak Magyarországra nézve, melyeket soha elismerni nem fogok. (Közhelyeslés.) Szentiványi Adolf: Ha magyar közjogi szempontból kellene meghatározni a czímet, a fölirás valószínűleg czím nélkül maradna, mert ki volt fejtve, hogy Ferencz József O Felsége nem magyar király. azon czímmel tehát a ház nem élhetne, s annálkevésbé használhatná a „fölséges császár" czímet, de végre azt sem, hogy „fölséges ur." Az indítványozó ur bizonyosan nem magyar szempontból határozta meg a megszólító czímet, hanem csak azért, mert azon czím diplomatikailag a hatalmat megilleti, s így a mellett szavazok. Ürményi József': Engem nem bánt azon aggodalom, mintha a czímmel valami elismerés volna 17*