Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

68 XXXIX. ülés 1661. június 7-kén. összekötve. Hisz! a minek egész tartalma elnemismerés, annak czíme nem lehet elismerés, és hiszem is, hogy indítványozó ur csakugyan nem magyar közjogi szempontból tette fel á megszólító czímet, a mint az előttem szóló t. képviselő ur helyesen megjegyzé, hanem a császárnak azon állásánál fogva, melyet elfoglal Magyarországon kivül; igy tehát a czím tökéletesen megállhatna, (Felkiáltások: Nem állhat! zaj) miután a császár csakugyan Csehország, Lodomeria, s Velencze királya; mivel azonban ezen királyi czím mégis aggodalmat támaszthatna, melyet meg nem foghatok, azt látom teendőnek, mi indítvány oztatott, hogy a császárnak ezen czímet: „Felséges ur"—mely őt csakugyan megilleti — adjuk. (Felkiáltások: Szavazzunk!) Szaplonczay József: Ha az anteactákra nem tekintenék, akkor egyszerűen oda szavaznék, hogy legelőbb legyen ezen megszólító czím: „Fölséges ur" mely a hatalmat megilleti, hanem -visszamenve az 1847—48-iki törvényhozásra azt látom, hogy a törvényhozás behozta mint diplomaticus stylust ezen megszólítást, „Fölséges ur

ic s ezen czímmel mentek fel 1847 és 1848-ban az országgyűlésnek minden feliratai V. Ferdinánd magyar koronás királyhoz. Én tehát nem akarom, hogy ugyanazon czímet, mely már a törvényhozásban koronás fejedelemhez volt intézve, használjuk a jelen körülmények közt is. Mondatik, hogy a „Fölséges császár és király" czímnél a királyi czím nem értetik a magyar királyra, mert nincs eléje téve „apostoli", ennek nem látom értelmét, mert akkor tegyük oda az egész czímet a császárnak, s szólítsuk őt nagyherczegnek, grófnak stb. Én tehát egyedül a császár czímet kívánom használni, ugy mint azt eleink tették, mert azt el kell ismernünk, hogy a tényleges hatalom mint császár uralkodik. (Felkiáltások: Nem áll! Szavazzunk!) Madarász József: Bocsássanak meg a t. képviselők, hogy a kérdésre nézve elmondjam nézetemet, Arra nézve, hogy Fölséges ur vagy fölséges császár legyen a czím, tökéletesen egyetértek Klauzál Gábor képviselő társunkkal. inert mind ezen fölirási javaslatnak további kifejtéséből, mind az itt tartott szónoklatokból világosan ki fog derülni, hogy mi tisztán csak a tényleges hatalomhoz írunk fel. Egyébiránt fölszólalásom tárgya az, a mit Onossy képviselő társunktól hallottam, hogy t. i. mi nem vagyunk tökéletesen töivényes testület. (Onossy közbeszól: Azt nem mondtam!) Engedjék meg, hogy e fontos kérdésben egy pár perczet igénybe vegyek (Zaj; Felkiáltások: Rendre!). Ugy hiszem, hogy miután ily kifejezés történt, melylyel egyet nem érthetünk, polgári kötelességünk e tekintetben nézeteinket kifejteni. (Halljuk!) En e részben azt tartom, a mit Deák Ferencz képviselő társunk tegnapelőtt mondott, hogy mi törvényesen alakult testület vagyunk, de nem vagyunk törvényesen kiegészítve. Nekem egyéni meggyőződésem az volt az országgyűlés megalakulása előtt, hogy miután sokan nincsenek meghíva, s nincs alkalmuk a megjelenésre, ne alakuljunk, mig kiegészítve nem leszünk; de az 1848-ki törvények alapján megválasztatván, és azok folytán megalakulván a ház, nem szeretném, hogy mi magunk a törvények szellemében alakult ház — kimondjuk azt, hogy nem vagyunk törvényes testület. Elmondván nézetemet Onossy képviselő társunk nyilatkozatára , a fennforgó tárgyra nézve megjegyzem, hogy én abban, váljon fölséges császár vagy fölséges ur legyen a czím, osztom Klauzál Gábor képviselőtársunk azon nézetét, hogy a képviselő testület semmi esetre sem fog ezen czím alatt mást érteni, mint a jelenleg létező tényleges hatalmat. Egyébiránt, miután többen vannak, kik egy részben fölséges császár, más részről fölséges ur megszólítást kivánják használni, az itt kifejtett nézetekkel leginkább megegyezőnek találom Perczel képviselő társunk előadását, a ki csak fölséges urnák kívánja czímezteíni a tényleges hatehnat. Tisza László: Én egyszerűen Szaplonczay és Bónis képviselő urak nézetét pártolom. (Szavazzunk!) Tisza Kálmán: Ha szavazunk, elállók a szótól, különben röviden mondom el nézetemet, mely abban áll, hogy leghelyesebb megszólítás a „Fölséges császár"] nézetemet csak azzal indokolom, mi előttem nem mondatott el, legalább jelenlétemben nem. Jelesen azt tartom, hogy minden ily felírásoknál rendes szokás volt,—-kivéve 1848-at, megadni annak, ki magyar király volt, a legmagasabb czímet, t. i. a császári, s Magyarországra vonatkozólag a királyi czímet. Most Magyarországra nézve neki királyi czímet nem adhatunk , — mi őt Lombardia, — Velencze királyának nem nevezhetjük, és azért arra szavazok, hogy császárnak szólítassék, vagy pedig, hogy a magyar királyi czímen kivül minden egyébb czímei tétessenek be. Bobory Károly: Ezen megszólítást „Fölséges ur" határozatlannak találom, mert az magában foglalja a császárt és királyt, ellenben azon czím: császár csupán azt fejezi ki, hogy a tényleges hatalom elismert uralkodó azon részekben, melyek a császársághoz tartoznak. (Halljuk!) Magyarország a császársághoz nem tartozik, annálfogva azon czímet császár megadhatjuk neki annál is inkább, mivel ezen czímet megérdemli azért is, mert Ferdinánd letette a császári koronát, ezen letétel egyszersmind Ferencz József részéről azon császári koronának fölvétele, mi el van ismerve diplomatikus körökben is. Azért Bónis képviselő társunk indítványához járulván, a „fölséges császár" czímet kívánom használni s nem egyszersmind a királyi czímet is, mert ha mi Magyarország képviselői királynak nevezzük a tényleges hatalmat, az természetesen ugy tekintetnék, mint ki Magyarország nevében is királynak nevezendő volna. De nem akarom azért sem használni a királyi czímet, mert azon részek, melyek őt szintén királynak nevezhetik, mint Csehország és Galiczia sat: megelégedhetnek vele, ha császárnak neveztetik, mivel királyságaik a császárságban bennfoglaltatnak; de a mienk abban nem foglaltatik. Ő Fölsége maga is legjobban fog Örülni a császári czímnek, mivel a császári nevezet képviseli azon centralisatio eszméjét, melyet ő annyira szeretne valósítani.