Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-36

XXXVI. ülés 1861. június 4-kén. 41 Egyéb beadvány nem levén, a napi renden levő tárgyalás folytatása következik; miután vannak még néhány szólani akaró urak feljegyezve, a jegyző ur azokat fel fogja szólítani. - . A felszólítás következtében Bobory Károly, Nedeczky János, Ilosvay Bertalan, Demj én István, Szepesy Péter, Vidaes János, Pethes József, Eöry Sándor, Mácsay Lukács, Boczkó Dániel, Popovies Zsigmond és Hlésy János a szólástól — éljenzések közben — elállanak. Elnök: Nem levén többen szólásra följegyezve, a ház szabályai szerint az indítványozó képviselő urat illeti az utolsó szó, ha e jogával élni akar. Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) A háznak szabályai szerint jogom van, mint indítványozónak a szavazás előtt még egyszer szót emelni. Nem akarom e jogot arra használni, hogy indítványomat ujabb okokkal támogassam: első előadásomban elmondottam mindazokat, mik engem az indítvány megtevésére birtak s nem akarok s talán nem is tudnék a mellett ujabb érveket fölhozni. A tisztelt háznak nagy része nézeteimtől eltérő véleményben van; kétségtelenül fontos okaik vannak erre, mert komoly férfiak ily komoly ügyben fontos ok nélkül nem határoznak. (Ugy van!) Nem akarok minden ellenokok czáfolgatásába bocsátkozni, mert a tanácskozás alatti tárgy mindkét részről bőven ki van már merítve , s a ház, sőt talán az ország is, ha nem türelmetlenül, de bizonyosan óhajtja már, hogy befejeztessenek átalános tanácskozásaink , (Igaz!) s azok eredményét végre szavazással döntsük el; — és ha netalán mondatott itt-ott a tanácskozások folytán egykét keserűbb szó, arra sem fogok megjegyzést tenni, mert helyzetünkben nem szabad más érdeket ismernünk, mint a hon érdekét, nem szabad más érzelmeknek odaadni magunkat, mint a honszeretet érzelmeinek; (Helyes!) pedig a hon érdeke szenved az által, ha a tanácskozások hevében gyakran talán számítás, vagy sértő szándék nélkül ejtett hevesebb szónak sajgó emlékét kiviszszüfe e teremnek falai közöl, s átviszszük a magánéletbe; s ha lett volna keserűség, ne újítsuk meg azt emlegetés vagy czáfolgatás által. (Helyes!) Felszólalásomnak oka és czélja az, hogy egy tisztelt képviselő társunknak, — ki fájdalom közölünk végkép kilépett, — némely fölhozott állításaira megtegyem észrevételeimet. (Halljuk!) E képviselő társunk Révész Imre ur volt, (Éljen!) Debreczen városának egyik képviselője, kinek vógképi távozását fölötte sajnálom! Nem szokásom üres szavakat mondani, bókokat még kevésbé; ő a fennforgó lényeges kérdésre nézve más nézetből indult ki, mint én; de tisztelem észtehetségét s jellemének szilárdságát s azért ismétlem , hogy távozását veszteségnek tartom. (Tetszés.) Nem is azért teszek észrevételeket állításaira, hogy polémiába bocsátkozzam, mely által a fennforgó főkérdés végeldöntését illetőleg a tisztelt háznak tagjaira hatni akarnék; hanem főkép, sőt egyedül azért, mert tartok tőle, hogy ha némely állításai e házban megjegyzés nélkül hagyatnak, közös elleneink fegyverül használják azokat ellenünk, még talán balul is értve, vagy szándékosan félre magyarázva. Követem e részben előadásának azon szavait, hogy „a köztanácskozások nem csupán szónoklatokra, de arra is valókp miszerint egymás nézetei irányában, ha a közjó kívánja, észrevételeinket honfiúi szeretettel — megtegyük s türelemmel fogadjuk." (Ugy van!) Előadásomban, melylyel három héttel ezelőtt indítványomat itt e helyen kifejtettem, én a többek közt következő szavakat mondottam: „Az ország gyűlése megalakult." A tisztelt képviselő ur szavaimra megjegyzi, hogy miután én előadásom további folyamában az országgyűlés kiegészítéséről szólok, s ezen kiegészítést — integritást — mint még most meg nem levőt, határozottan sürgetem s követelem, ö szavaimban némi nehézséget s talán ellenmondást lát, mert bajosan találja átérthetőnek, mi módon lehet megalakultnak mondani azt, a mi még nem egész. Ha e részben (Halljuk!) csak magam igazolása végett akarnék szót emelni, elég volna egyszerűen elmondanom, miszerint én, a midőn azt mondottam, hogy az ország gyűlése megalakult, nem mondottam egyebet, mint azt, mit a háznak tisztelt elnöke april 19-én a 6-ik ülésben elnökileg kijelentett e szavakkal: „Ezek után a képviselőházat a törvény értelmében megalakultnak nyilvánítom.

C{ (Igaz!) A ház ezen elnöki nyilvánítást ellenmondás nélkül elfogadta, s magát megalakultnak tekintve , működését megkezdte. Tisztelt képviselő urnák megjegyzése tehát nem engem, vagy legalább nem egyedül engem, hanem a háznak közakarattal hozott határozatát érdekli. Óhajtottam volna, hogy a tisztelt képviselő ur, vagy ezen elnöki nyilvánítás alkalmával, vagy legalább csak hamar ez után megtette volna észrevételét; és ezt nem szemrehányásul mondom, hanem azért hozom föl, mert azt hiszem, hogy sikerült volna őt a ház alakulására nézve megnyugtatnunk azon fölvilágosítás által, mit erre vonatkozólag most leszek bátor előadni. (Halljuk!) Közjogi téren integritás és megalakulás nem ugyanazon egy fogalom. Az országgyűlésnek integritásához szükségesek mindazok, kik törvény szerint az országgyűlés tagjai. A megalakuláshoz nem szükséges minden tagnak jelenléte. A legtöbb alkotmányos országban törvény vagy gyakorlat által van meghatározva, hány tagnak jelenléte szükséges, hogy a törvényhozó testület megalakulhasson. Meg van ez nálunk is határozva a háznak szabályaiban, de azt, hogy az integritáshoz hány tag jelenléte szükséges, meghatározni fölösleges volna, mert az már magában az integritás szóban bennfoglaltatik. Nem említve azon gyakran véletlen s gyakran el nem hárítható akadályokat, melyek miatt valamely törvényhozásnak némely tagjai meg nem jelenhetnek, minők például: külellenség foglalása, ragályos Képv. ház napi. ÍI. k, **