Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-36

42 XXXVI. ülés 1861. június 4-kén. nyavalyák és effélék, — kétféle okból számlázhatók a törvényhozó testület ki nem egészitése: vagy az illető hatalom nem hívta meg mindazokat, kiknek meghívását a törvény parancsolja, és ha talán meghívta, bármi okból gátolja megjelenhetésüket, — vagy meghívattak ugyan minden tagok s meg is jelenhetnének, de megjelenni nem akarnak. Akár az egyik, akár a másik okból származzék a hiány, a törvényhozó testület nincsen kiegészítve , csakhogy az első esetben a hiány azon hatalomnak bűne, mely a törvényszabta összehívást elmulasztotta, vagy a rnegjelenhetést gátolj a} a második esetben a bün azokat terheli, kik meghíva bár, a megjelenést szándékosan elmulasztották. Mind az egyik, mind a másikféle esetekre vannak példák hazánk törvényhozásának történelmében is. 1796-ban Somogy megyének egyik követe, 1839-ben Pest megyének egyik követe a fejedelem nevében lőnek eltiltva, s illetőleg gátolva, hogy az országgyűlésen megjelenhessenek. Az országgyűlés integritása tehát akkor is hiányos volt, de megalakultnak tekintette magát, s mint megalakult országgyűlés követelte a tilalom megszüntetését, sőt különösen 1839-ben azt is kimondotta, miszerint „országgyűlési munkálódásait rendesen folytatandja ugyan, de ezen akadály elhárításáig munkálatait legfelsőbb helyre föl nem terjesztendi." A főrendi tábla körében is megtörtént több izben, hogy annak egyik vagy másik tagja meg nem hivatott. Ily esetekben a főrendi tábla integritása csakugyan hiányos volt és mivel az kétségtelenül alkatrésze a magyar országgyűlésnek, maga az országgyűlés sem volt valósággal kiegészítve; de a főrendi tábla megalakxdtnak tekintette magát, működött, tanácskozott, s a meg nem hívottaknak meghivatását sürgette. 1839. évben Kraszna, Zaránd, Közép-Szolnok megyék és Kővár vidéke az 183%. évi XXI. t. czikknek folytán meghivattak az ország gyűlésére; Kraszna és Zaránd követei meg is jelentek, de Közép-Szolnok és Kővár nem küldöttek követeket. Az ország gyűlésének integritása tehát hiányos volt, magát azonban megalakultnak tekintette, s intézkedett a követeket küldeni nem akaró hatóságok törvényszabta büntetésére nézve, minthogy a neinküldésnek más okból származott akadályait nem tudta, — és folytatván tanácskozásait, törvények alkotásába is bocsátkozott. Nem szólok az 1843-ki országgyűlésről, melyre sem Kraszna, sem Zaránd,'sem Közép-Szolnok, sem Kővárnak meghíva bár, követeket nem küldöttek, csak azt emHtem még meg, hogy 1848-ban sem Horvátország, sem Tótország legnagyobb része, sem a határőrvidék [képviselőket ^nem küldöttek a magyar országgyűlésre, ámbár rendesen meg valának hiva, és az országgyűlés mégis megalakult, tanácskozott s határozott, pedig integritása csakugyan hiányos volt. A folytonos gyakorlat által is megerősített közjogi elvnek tartom tehát, hogy az integritás hiánya a megalakulást nem gátolhatja, bármi okból származott legyen azon hiány. (Helyes !} De a közjogi következésekre nézve lényeges különbség van a meg nem hívásból, vagy a megjelenésnek a hatalom áltah gátlásából és a meghívottak szándékos meg nem jelenéséből számazó integritási hiány között. Az első esetben, midőn t. i. meg sem hivattak mindazok, kik törvény szerint meghívandók lettek volna, vagy midőn a megjelenésben a közhatalom által gátoltatnak, megalakulhat ugyan az országgyűlés s mindenek előtt felszólal a mulasztásból, vagy szándékosan elkövetett törvénysértés ellen s azok törvényszabta meghívását követeli a főhatalom tói, de törvények alkotásába nem bocsátkozik, nem azért, mert kiegészítve nincs, hanem azért, mert azon tagjait, kik nem önhibájuk miatt nincsenek jelen, akaratjuk ellen a törvények alkotásában! jogszerű részvétből ki nem zárhatja. Midőn ellenben az országgyűlésének valamely tagjai, meghiva, s nem gátolva, maguk nem akarnak megjelenni, az országgyűlés nem csak megalakulhat, hanem elhatározza a megjelenni nem akarók ellen mindazt, mit a törvény rendel s folytatja tanácskozásait, sőt törvények alkotásába is bocsátkozik, nem mintha ki volna egészítve, hanem mert ezáltal senkinek jogát nem csorbítja, miután a megjelenni nem akarók önkényt tartózkodnak gyakorolni azon jogot, mely őket a törvényhozásnál illette volna. Ugy hiszem tehát, hogy a tisztelt ház helyesen s jogszerüleg járt el, midőn magát magalakultnak nyilvánította; (Helyeslés) hogy noha kiegészítve nincsen, helyesen s jogszerüleg követeli teljes kiegészitetését; helyesen s jogszerüleg tesz, ha mindaddig, mig a még meg nem hívottak törvény szerint meghiva nem lesznek, se törvények alkotásába, se koronázási egyezkedésekbe nem bocsátkozik. Ugy hiszem, igazolva vagyok én is, hogy előadásomban kimondottam, mit a tisztelt ház határozatilag már előbb kimondott, hogy „az országgyűlés megalakult." (Helyes! Éljen!) A másik tárgy, miről szólani akarok, ugyanazon tisztelt képviselő urnák a sanctio pragmaticára vonatkozó állítását tárgyazza. (Halljuk!) 0 vádol engem előadásában, hogy én „a fölirási javaslatban mindenütt ott, hol az ország alapjogait , az uralkodó házhoz, s az ausztriai tartományokhoz való viszonyait fejtegetem s illetőleg védelmezem, folyvást és igen sokszor a sanctio pragmaticára hivatkozom, még pedig mint olyan valamire, mi nem egyszerű törvény, nem egyszerű diploma, nem octroyrozott adomány vagy igéret, hanem kölcsönös egyezke* dés folytán kötött alapszerződés", egy szóval „én a sanctio pragmaticát tartom" azt mondja 8, „országunk alapjogai legfőbb, sőt majdnem egyedüli s a többi törvényeknél magasabb értékű biztositékának ;

<4 „szabatoss%hiányt vagy tévedést lát abban, hogy országunk alkotmányos jogainak legfőbb vagy bármi csekély for-