Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 31 Az oetober 20-ki pátens után tehát remélhették némelyek, föltéve, hogy a pátens bona fide adatott ki, hogy az ország szomorú állapota enyhülni fog, s számbavéve a körülményeket, még a békés utoni kiegyezkedésre is lehetett némi kilálás. A békességet fegyverszünet szokta megelőzni. Az országgyűlés april 2-kára tüzetett ki, azt kellett tehát hinni, hogy ha volódi szándéka van a tettleges hatalomnak elhagyni a 12 év alatt követett, de magára is veszedelmesnek bebizonyult törvény és igazság elleni eljárást, óvakodni fog minden erőszakoskodástól, a fegyverszünet lovagias fogalma szerint, — de fájdalom, itt is bebizonyult, mi egykor egy más országban történtekről oly jellemzően mondatott, mert Bécsben is 12 év alatt nem feledtek semmit, s nem tanultak semmit. Még azt sem tanulták meg azok a Bécsben kormányzó pulya kis Talleyrandocskák, mit nagymesterök, kinek ők kontár tanítványai, mondott, hogy a szurony okra támaszkodni lehet, de ülni nem. (Helyes!) Annak megmutatására, hogy oetober 20-ka óta a törvénytelenségek egymásra halmoztattak, csak néhány eljárást említek. Nem sokára az octoberi pátens kiadása után, leérkezett a főispáni utasítás, mely sokkal alkotmánytalanabb volt, mint az elhírhedt administrátori rendszabály, mi azonban — tisztelettel legyen megemlítve — a mostani főispánok által tekintetbe nem vétetett. Ezt követte a januárjlö-ki diploma, mely az oetober 20-ki pátens, talán jóra magyráázható részét alkotmány ellenességében megsemmisítette. A február 26-ki diploma, országunkat ezredéves alkotmányunk daczára Ausztriába törekedett beolvasztani. Továbbá Fiúménak, — mert Magyarországhoz törvényeink, de rokonszenvénél fogva is ragaszkodik, — egy kis utczai zavargást használván föl ürügyül, ostromállapotba! h elyeztetése, Asbóthnak, törvényhatóság mellőzésével történt elfogatása s külföldre való hurczoltatása, — a Pesten történt többszöri provocatiók, — mik csak derék ifjainknak, a haza reményeinek józan, de szilárd magatartása által hiusittattak meg. Egerben a nőkön elkövetett szemtelen, gyáva és nyomorult eljárás — a Bánságban történt lettres de cachet-val vetekedő elfogatások s cseh várakba való internálások, — s hogy még mind ez elég ne legyen, s csordultig teljék meg a pohár, május 1-én Bécsben mondott trónbeszéd, — melyet minden magyar megütközéssel és méltó indignatioval fogadott f — s mindezeknek koronájául, — mintha gúnyt akarnának velünk űzni, — az Országgyűlés alatt a törvénytelen adónak szuronyok által, a legbarbárabb eljárást is fölülmúló erőszakos behajtása, — mind megannyi tanúbizonyság arra, hogy kibékülési jóakarat nem létezett és nem létezik, (Ugy van!) és az octoberi kísérlet egy gyönge horog volt csak, mely prédát a zavarosban nem foghatván, most már mint haszontalan elvettetik. A multakat, mik személyünket illették, csak elfelejthetjük; de 340 évi tapasztalást, tetézve a 12 évi zsarnokság által, megtagadni, ignorálni nem lehet. Pest belvárosi képviselő, az általam mindig tisztelt nagy hazafi Deák Ferencz remek előadásának első részét, hogy mi legyen első felszólalásunk tartalma pártolom, Tisza Kálmán hozzáadásaival; de a második és harmadik kérdést, hogy kihez és mi formában szóljunk, ugy mint azt a tisztelt indítványozó kívánja, nem pártolhatom. Maga a tisztelt indítványozó, de ezen kívül minden előttem szóló, nem vonták kétségbe, hogy oly állapotban, mint jelenleg, hazánk soha sem volt. A remek beszéd elején az mondatik. „Voltak alkotmányos életünkben esetek, melyben fontos közjogi kérdésekre nézve fejedelem és nemzet egyet nem értettek, de akkor fejedelem és nemzet ugyanegy alapon állottak, — most alkotmányunk lényege, alaptörvényeink érvénye vonatik kétségbe," ez megczáfolhatlanul mutatja a nagy különbséget a múlt idő és jelen közt, s meggyőződésem szerint azon példák, mik több fölirást pártolóktól előhozattak, II. Mátyás, III. Károly, II. Leopold és I. Ferencz korából, jelen állapotunkkal épen nem analógok. — Nem voltunk mi akkor alkotmányunktól megfosztva, az ország integritása kétségbe nem vonatott, s így az említett levelek és fölirások törvényes trónörökösökhöz intéztettek, oly trónörökösökhöz, kik soha törvényeinket, mint trónörökösök meg nem szegték, de meg sem is szeghették, ha azt bár későbben, mint megkoronázott királyok, teljes épségben nem tartották is meg. — Mint trónörökösök, hogy mutassák meg, miszerint törvényeinket tisztelik, a törvény engedte hat hónapi időt sem várva be, a nemzettel kiegyezve koronáztaták meg magukat. Nem ellenkezőt tapasztaltunk-e 12 év alatt majdnem mindennap ? Egy tisztelt szónoktól sem hallottam, hogy a fölirás jó eredményéhez még csak reményük is volna ; midőn én mindamellett tisztelem azon meggyőződésüket, hogy ők a fölirással törvényeinkből semmit sem engednek, kérem és követelem, hogy ők is vegyék illő tekintetbe a mi meggyőződésünket, kik eredményt a tapasztalások után épen nem várunk, s féltékenyen ragaszkodunk törvényeinkhez, de ragaszkodunk kegyelettel alkotmányunk és törvényeink szelleméhez is, A legnyomósabb érvül a fölirás mellett az hozatott föl, hogy ha törésre kerül, lássa a külföld, hogy azt nem mi idéztük elő. — Uraim! épen a fölirást pártoló érdemes szónokok megdönthetlenül mutatták meg tartalomdús előadásaikban a 12 évi zsarnokságot, a folytonos törvénytelenségeket, s azt, hogy Ausztria többi államainak valódi érdeke is azt hozza magával, hogy Magyarország alkotmánya tökéletes épségben visszaállíttassék. Beszédeiket a külföld olvasva, — mert már azt senki sem fogja tagadni, hogy a magyar ügyek Európát ne érdekelnék, — tudni fogja, kire vesse a követ. Mi pedig Uraim! ugy mint a sanyarú 12 év alatt higyjünk és bízzunk szent ügyünk igazságában, 8*