Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

32 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. Nemzetet, melynek tagjai közt különbség lehet véleményben, de mint itt e teremben is bebizonyult, a haza imádásában nem; (Ugy van! Helyes!) egy nemzetet, mely magát nem hagyja el, nem hagyhatja el Istene. Szenvedjünk egy évtizedig ha kell, s vigasztaljuk magunkat nagy költőnk szavaival és ne csüggedjünk mert: „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért." Pártolom a határozatot. (Éljen!) Keglevich Béla jegyző felszólítja a következő szólókat: Szabó Ignácz: (Felkiáltások: nincs jelen!) Budai Lőrincz: (Budai Lőrincz szólni akar, minden oldalról hangzik: Álljon el! — Szavazzunk!) Elnök: Tiszt: képviselőház! két dolog közöl egynek kell történni. Eddig szólottak hatan, s vannak még 40 nél is többen felírva. Szükséges tehát, hogy vagy ezen urak legyenek oly önmegtagadással, hogy röviden, vagy épen ne nyilatkozzanak: vagy a t. háznak kell kötelességét teljesítni, s a szokott óránál is tovább jelen lévén, a nyilatkozatokat türelemmel meghallgatni. Tisztelettel felszólítom tehát a képviselő urakat, méltóztassanak még jelen maradni, s a nyilatkozatokat meghallgatni; a szólók pedig ne vegyék rósz néven azon hazafiúi kérésemet, hogy minél rövidebben szóljanak. (Helyeslés.) Buday Lőrincz: Tisztelt képviselő gyűlés! Alig szükséges mondanom, hogy a tisztelt ház asztalára letett indítvány lényegét, illetőleg azt, mit az ez ideig nyilatkozók nagy részben pártoltak — én is —• egész lelkemből pártolom, s miután az minden tekintetben illustrálva van, fölöslegesnek tartanám a fölött továbbra szót váltani; mennyiben azonban annak alakját illetőleg eltérő nézetben vagyok, indokolásommal csakis a kérdés alaki oldalára fogok szorítkozni. (Halljuk! Zaj.) Megjegyzem azonban, hogy a Tisza Kálmán képviselő társam által előterjesztett amandemen-t már csak azért is hozzá adandónak vélem az indítványhoz , mert előttünk áll az eshetőség, hogy e háznak több alkalma nyilatkozatra nem leend; nekünk pedig azon kötelességek mellett, melyeket a közhaza érdekei vállainkra rónak, vannak speciális kötelezettségeink , mikkel választóink irányában tartozunk ; — az abban kiemelt jog- és vallásegyenlőség s a nemzetiségek jogos igényeinek kielégítése nekem biztosítékot nyújt, miszerint ruthen ajkú választóim érdeke respectálva van, — lelkem igen forró óhaja, hogy ezen igen becsületes nép, mely a magyar nép iránti testvéries érzelmeinek a történet tanúsága szerint — annyi magasztos példáit adta, kellőleg méltányoltassék: kívánom, hogy a jog és vallás-egyenlőség teljességében kimondva, s mintegy a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezve legyen. (Közhelyeslés.) Hogy kifejthessem az indokokat, mik engemet daczára annak, hogy a felírási alak e háznak anynyi kitűnő tagja által ajánltatik, még is a határozati alak támogatására bírnak, szükségesnek tartom megvizsgálni a tényleges hatalom álláspontját, megvizsgálni ezzel szemben a nemzet álláspontját, ezekből kifejlőleg felismerni a helyes politikai irányt, a melyet egyéni nézetem szerint a tisztelt háznak legelső nyilatkozatának alakisága tekintetében követni kell. Nem szeretem a múltnak sötét kárpitját szellőztetni, mi a nemzet aggodalmait s fájdalmait a múltban leplezi; de lehetetlen constatiroznom a hatalom álláspontját s a nemzetét a nélkül, hogy egy igen igen futólagos pillantást ne vessek a múltba, mert hiszen a nemzet jelen ferde állása gyökereit azon sötét múltban találja, (Ugy van!) Az 1848-ki, nem tisztán localis természetű, hanem európai szabadsági mozgalom, tudjuk azt, hogy sok vajúdások után az ausztriai birodalomban egy idétlent szült, — halva született idétlent, melynek az államférfiak 11 évi galvanicus életet adtak: értem az egységes ausztriai monarchiát. De mert ez egységes monarchiát normális eszközökkel létesíteni nem lehetett, tehát forradalmi eszközökhöz kellett nyúlni, de nem népforradalmat értek — hanem forradalmat, mely a monarchia legfőbb kormányzati régióiban székelt. (Helyes!) Láttuk ekkor a monarchiát felül emelkedve a törvényeken a legitimitás kényelmetlenné vált teréről lelépni, sőt többet láttunk, láttuk a legitimitás legszentebb kötelmeit profán kezekkel széttépetni, s ez által a monarchiát legtermészetesebb támaszaitól megfosztatni. A birodalom nagy felolvasztási processuson vitetett keresztül, melynek visszahatása hazánkban leginkább érezhető volt; annak folytán polgári alkotmányunk felfüggesztetett, törvénykönyvünk tabula-rásává tétetett, megtámadtatott vallásunk, nemzetiségünk, s minden, mi előttünk szent és kegyeletes volt. Annyi méltatlanság megzsibbasztá a nemzeti közszellemet; de szenvedések iskolájában edzett lelke a nemzetnek tűrt mindent, mi egy nemzetre lealázó lehet; — annyi méltatlanság ellenében egyetlen fegyvere volt, egyetlen morális fegyver — az elnyomott népek fegyvere: a nemzet egyetemes negatiója. (Igaz!) Nem szükség elmondanom mik voltak az öszpontositási erőködések végeredményei, hiszen az bőven elmondva volt; — én csak egyet adok még hozzá, azt t. i. miszerint nem tudom a nemesis akaratából-e? hanem az európai viszonyok lidércznyomása Ausztriára az utóbbi időkben egész ólom súlyával nehezedett; a hatalom, mely sok éven át, csak önkényétől kérve tanácsot, a nép nyomorával mitsem gondolva országolt, az állványon, melyre föllépett, ingadozni kezdett, mig nem a roskadozó állványról lelépni kénytelenittetett.