Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

30 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. hogy szakadás esetében két vélemény keletkezhetnék a hazában, mely káros lenne mindaddig, mig a haza megmentve nincs. Ha egyszer ez megmentve van, akkor az alkotmányos élet természeténél fogva osztályozza magát a vélemény, s vezesse, ki hűségben és értelemben érdemesebb, a hazát nagyra és dicsőre. — (Helyes f Éljen!) Ráday Gedeon gróf: A lehetőségig röviden kívánok nyilatkozni, mert indiscretionak tartanám részemről, ha a tisztelt ház türelmével, — hosszura haladván a tárgyalás, visszaélnék. Szólok azért, mert küldőim óhajtását vélem teljesíteni, s egyszersmind az által a tisztelt háznak s küldőimnek számolok be, hogy miért nem szavazok a fölirás mellett. Megvagyok győződve, hogy valamint én, ugy mindenki osztozott azon érzésben, mely kevés örömet, de annál több keserűséget gerjesztett keblünkben akkor, midőn 12 évi hosszú hallgatás, tűrés és szenvedés után, a múlt év vége felé először léptünk illető megyéink termeibe, körülnézve magunkat, híját látva sok barátaink-, rokonaink-, társinknak, kik részint a csatamezőn hullottak el, küzdve jog és tőrvényért, részint jog és törvény ellenére bakók által gyilkoltattak meg istentelenül, részint a muszka hatalom becsőditése által leigázott s feldúlt hazánkból — hazájokból — hogy puszta életökeí menthessék meg, idegen földre voltak kénytelenek menekülni, magukkal vive a honvágy sorvasztó fájdalmát; de hiját láttuk többeknek még, kik a honban maradtak, kiket az atyáskodó, de a mostohánál mostohábban atyáskodó osztrák kormány 12 év alatt lelki, testi s anyagi bajokkal annyira megrontott, hogy ott meg nem jelenhettek, mint megannyi holt és élő tanúi annak, mily igazságtalanul, kegyetlenül bántak ez országgal, melynek az osztrák ház minden államai közt köszönhet legtöbbet, mert nem egyszer lételét tartá meg, — épen azok, kik azon ürügy alatt, hogy a dynastiának csak ők a hívei, körülhálózták az akkor még kiskorú osztrák császárt, ön piszkos hasznukat keresve csak, vagy régi irigységüknek engedve tért, s meg nem gondolva, hogy az igazságtalanság végtére is kell, hogy meg bukjék az igazság és törvényesség előtt, gyakran egyesek ügyében is, annyival inkább egy becsületes nemzet irányában, mely törvényeihez hiven ragaszkodik, s magát el nem hagyja. Nemzetek életét nem évtizedek, nem évszázad után kell számítani. (Tetszés.) Keblünkbe fojtottuk égető fájdalmunkat, majdnem némán foglaltuk el átért, mit az October 20-ki pátens után a szuronyok nem zártak el, elfoglaltuk, nehogy a reactio anarchiát idézhessen elő; elfoglaltuk azért, hogv a kétlábú pióczáktól, sáskáktól kitisztítsuk megyénket. Csupán törvényeinkhez ragaszkodtunk; nem kívántunk mást, nem követeltünk egyebet, mint elrablott törvényeink visszaadását! kerültük a forradalom árnyékát is épen ugy; mint 1848-ban. 1849-ki martius 4-én nem mi szaggattuk s téptük széjjel a kötést. Az áldozatokért, a patakokban kiomlott vérért, a milliók nyomoraiért, Isten és ember előtt nem mi vagyunk a felelősek. (Helyes!) Tizenkét évi folytonos zsarnokság, 14, — az osztrák házból származott király eskü szentségével megerősített, de maguk épségében soha meg nem tartott törvényeinknek az utolsó 12 év alatt minden tekintet és tartózkodás nélküli lábbal tiprása, ha lehetett volna is még a nemzetben legkisebb bizalom a tettleges kormány iránt, azt meg-semmisitette. Nem maradt egyebünk, mint szent hitünk igazságos ügyünkben, s azon lelket emelő tapasztalás, hogy ha voltak is pártok azelőtt az országban, megszűntek azok, s az akkor úgynevezett conservativ párt férfiai épen ugy, mint a liberálisnak hívottak, egyformán szeretik, imádják az árva hazát. (Ugy van!) Az 1848-ki törvények, mik még most is élő s megkoronázott királyunk, V. Ferdinánd által szentesittettek, az érdekegységet legnagyobb részben biztosították. Lehullottak a sorompók, a nép milliói az alkotmány sánczaiba bevétetve, velünk egy szív egy lélek lett, s ki kételkedhetik azon uraim, hogy ha 12 évig nem a nyerserő működik, nem a bési civilisatorok és doctorok ármánykodnak az országban, eddig ú jogegyenlőség minden határainkon belül lakókat faj és hitkülönbség nélkül egyformán boldogít? És ezt uraim törvény által is kimondani, mihelyt lehet, legelső kötelességünk. Erezni kell ezt Magyarország minden lakójának, s így ha anyagilag gyöngébbek vagyunk is, mint valánk évtized előtt, erkölcsileg erősebbek vagyunk. Anyagi erőnktől meglehet, de csak meglehet, megfoszthat egy időre a szurony: erkölcsi erőnket földi hatalom nem veheti el. Kiadatott végre az october 20-ki pátens; miért adatott ki, mint fogadta azt a nemzet?mások által jobban, mint én azt tehetném elmondatott. Kevés; nagyon kevés az annyi szenvedés után, de talán még is egy reménysugár, hogy osztrák császár 0 Felsége vagy kiismerte lelkiismeretlen tanácsadóit, vagy tanácsadói általlátták, hogy egy nemzet ellen, mely törvényeihez hű, és magát el nem hagyja, híjába minden ármány, minden küzdelem. Ki merné tagadni uraim, hogy az osztrák állani 12 év óta, évről évre óriásilag sülyedt tekintélyében a külföldön, sülyedt erkölcsileg és anyagilag határain belül is: erkölcsileg, mert szánandó a fejedelem veszedelem közepette, és gyönge ha százezrek szuronyainál erősebb paizsa nincs, a milliók szeretete, (Igaz!) de anyagilag is, mert még egy évtized sem kellett, hogy adóssága háromezer milliónál többre szaporodott, mint azt képviselőtársunk Lónyay Menyhért remek előadásában számokkal bebizonyította. Valóban ez volt a világon legdrágább restaurationális kísérlet, mi valaha történt, s a roppant vesztegetés daczára a kormányon ülő doctorok, ezen országok eivilisatorai, boldogítói, megbuktak minden korteseikkel egyetemben.