Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 29 másként látják jónak működni ellenünk, mérget és boszut szíva 6 beszédekből, hogy azzal urokra hassanak. Csak néhány szót akarok az october 20-i diploma után kinevezett, — szerintem sem törvényes — magyar kormányról is szólani, s ezt is csupán azért, hogy alapul szolgáljanak további következtetéseimnek. Ezen uraknak tudni kellett, hogy veszélyes tért foglaltak el, melyet a nemzet öngyilkosság nélkül soha sem fogadhat el. Igaz: engedték hogy a megyék és városok az 1848. tért elfoglalják, — hagyták magukat felül és alul gyanusíttatni, míg végre a törvényhatóságok erejével oda segítek a nemzetet, hogy az 1848-i választási törvények alapján, — bár ők azt nem törvénynek, hanem rendeletnek vették, — a Budára meghívott országgyűlésre képviselőit elválassza, és miután az itt nyilvánult e részbeni törvénytelenség ellen határozott ellenszegülést tapasztaltak, kieszközlék azt is, hogy — az 1848-i törvények alapján, melyhez fűződik az egész nemzet és e ház osztatlan véleménye — az országgyűlés ide Pestre áttétetett. S most itt vagyunk, csonkán, kormány nélkül. A törvényhatóságok az october 20-i diploma után — mélyen megdöbbentek ugyan, de habozniok nem lehetett, — bár véleménykülönbség volt elég. — Nemes akarattal, habozás nélkül foglalták el az 1848-iki egyedül törvényes tért, tudván, hogy az anyagi erő ellen csak a törvény a védelem, s csak a nemzet egységes erkölcsi ereje az ellensúly. Mi most -»- mint mondatik — a formában térünk el egymástól. Szerintem lényeg- is az, — mert ki az 1848-i népképviselet alapján álló képviselőház eljárására az 1847. előtti időkből akar példákat keresni, az már eltért formában az 1848-i törvényektől; — mert felelős minisztérium nélkül nincs és nem lehet teendője— s mert a forma is egyik főkelléke és biztositéka az alkotmányos életnek, mit ha meg nem tart, ingataggá teszi könnyen magát a törvényt is. (Helyeslés.) Es itt fekszik ezen kormánynak — melyhez fölírni akarunk, — legfőbb hibája; mert ha van felelős minisztériumunk, és mi interpellálhatjuk törvényeink visszaállítása végett, — ha csak ugy is, mint ez a javallott fólirásban előadva van, — és reá a birodalmi reális unió és birodalmi tanács a válasz, akkor tudom Európa előtt közösen kiáltjuk fel: „határozat." De felelős minisztérium nem levén ki eszétől, ki szívétől, ki mind a kettőtől kért tanácsot, törvényt keresett és gyakorlatot, egyik a régmultakban, másik egyedül csak az 1848-i törvényekben-találá és találhatá a kiindulási pontot. En legalább ebben találom, s arról legutolsó lépendek le. (Helyes! Éljen!) Ennélfogva nem szavazhatok a föliratra, hanem határozatot kívánok, ugy és akként, mint azt Tisza Kálmán képviselő társam előadá. Nem akarhatom egyébiránt a fölírást az opportunitás szempontjából sem, mert összevonva nézzük mit akar a fölirás ? A fölirás összes törvényeinket és jogainkat nem kéri, de követeli, azt mint ultimátumát állítja fel, a haza jogaiból sem áldoz semmit, hanem azt tartja, hogy íldomosb ahhoz fölírni, kinek jóvoltából itt vagyunk, és ezzel — akaratlanul is — bizalmat tesz kilátásba; nem akar szakítani, és ha a szakadásnak még is be kell következnie, akarja , hogy az Bécsben történjék. A határozat is eleng-edhetlenül s szintén összes jogainkat védi, megtartja az 1848-i alkotmánynak még formáját is, nem mondja, hogy föl nem ír, sőt azt, ha a követelt törvények visszaállíttatnak, — nyíltan kilátásba teszi; de óvatos akar lenni és ép azért tényeket keres, — megdöntött hitéhez alapot akar, melyben annak utolsó szála megfakadhasson, s ezt eszközölheti törvényeink teljes helyreállításával az, ki hitünket keblünkből kitépte, ha ugyan utógondolat nélkül, határozott szándoka azt cultiválni. Óvatos akar lenni, s akarja, hogy'a megújítandó törvényes állapot saját jó akaratából s meggyőződéséből származzék, mert csak ez lehet biztos kapocs a jövőhöz. És igy uraim! a „határozat" sem szakítás, ép ugy nem, mint a „fölirás," mert ez is a törvényeket követelvén, szakitni mindig az fog, ki a törvényes térre nem akar lépni; tehát a szakítás ez esetben is, mint a fölirásnál mindig csak Bécsben történhetik. (Ugy van!) Még egy pár szót a szakításról! Nagyhorderejű ennek alkalmazása reánk, kik szintén a törvényt védjük, főkép Ugy, mint némely szónok azt alkalmazta, — de erre kiterjeszkedni ez úttal nem akarok; mert a törvényhatóságok által oly nemesen elfoglalt tért, az egyetértést, fenntartani szent kötelességemnek tartom, s mert meglehet: a védelemre sokáig leend szükségünk. Ne hangoztassuk azért az egyetértés hatalmas szavát ezentúl Inába. mert annak értelme a hazán kivül és a távoli megyékben érthetlenné kezd lenni. Lépjünk le ezen térről uraim és szavazzunk! Róvja le mindenki tartozásait lelkiismeretes meggyőződésének szavazatával, azután egyesüljünk ismét hazánk védelmére. (Helyes!) Nem tagadhatják a fölírást védők, hogy helyzetünkben van valami nyomasztó, mert azon higgadt, őszinte fölírást ugy motiválják szónoklataikban mintha tartanának attól, hogy félreértetnek alólról, — mintha engedni lenne szándokuk, vagy elbíznák magukat felfelé, mintha egyezni akarnának, s eltérnek az indítványozó higgadt kiindulási pontjától el annyira, hogy beszédeikből — ha legkevesebbet mondok, — határozatot kellene kivonni. Fontoljuk meg, Képv. hái napi. II. k. 8