Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

28 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. V C' A felelősség terhét illetőleg pedig azt jegyzem meg, hogy felelősség még az osztrák törvények szerint is, melyeknek számtalan §§-ait átlapozni elég alkalmam volt, csak a jogmegtagadóra vagy pedig arra, ki kötelességét teljesíteni elmulasztotta, vagy bűnt követett el— háromolhat, .de soha a jogkövetelőre. Már pedig jogot ki tagad meg ? — kötelességet ki nem teljesít ? s a bűnt ki követte el ? Arra Terényi Lajos tisztelt barátom engemet előzőleg megfelelt. Most még csak egy kérdést bátorkodom tenni, ha vájjon jogos igényeink teljesíttetnek-e, vagy hogy a kíbékiiléshez lehet-e remény ? En megvallom nem hiszem, mert kibékülés s kiegyezés csak oly felek közt képzelhető, hol kölcsönösen mindegyik a kibékülésre hajlammal és tiszta szándékkal bír. S kérdem van e az ellenrészről az ? — ismét nem hiszem, mert a tények az ellenkezőt ország s világ szerte hirdetik. De hogy nekünk van hajlamunk úgy hiszem fényesen tanúsítottuk eddigi eljárásunkicai, tanúsítottuk azzal, hogy az erkölcsileg és anyagilag tönkre vert kormány által, october 20-án nyújtott alkotmány foszlányait felvettük, de főkép, hogy a márczius 4-iki alkotmány után is az 1848. és nem mást, igen uraim! 1848-at és nem mást, irtunk zászlónkra. Volna ugyan észrevételem a javaslat homlokán és végén olvasható szavakra, de azok iránt majdan a részletes tanácskozásnál teendem meg észrevételeimet. Áttérek ezek után néhány tisztelt képviselő némely állításainak czáfolatára, — nehogy azokat mi, a határozat pártolói, elfogadni vagy helyeselni látszassunk. Mit a napokban egy tisztelt képviselő a franczia gyarmat s convent elvesztéséről mondott, különösen hogy a francziának a szabadsága csak elv és czégér volt, arra Jámbor Pál képviselő barátom e padon nagy részben megfelelt, s én majdnem kényszerítve vagyok azokra bővebben nyilatkozni, de a körülmények és viszonyok e perczben intve korlátolnak, s azért engedje meg hogy egy adósról mondott példájára én is hasonlóan egy példával felelhessek. Igaz, ha egy adósát ígérete teljesítésére felhívja, akár írásban, akár szóval, nem következik, hogy hozzá folyamodott, de ha nékem egy adósóm, kivel már sokszor jót tettem, ki irántam kötelezettséggel tartozik, — igéretét, vagy kötelezettségét nem teljesiti, és én néki nem írok, nem következik az, hogy ő kötelezettségét teljesíteni nem tartozik, vagy hogy én azt néki elengedtem. — Mocsáry Lajos képviselő úr azt monda, hogy az initiativát a kormány megtette az által, hogy bennünket összehívott, tehát illő hogy felírjunk; erre megjegyzem, hogy szerintem az initiativát a kormány october 20-án tette meg, s mi azután van, következetes eljárással a baráti jobbot elfogadni hajlandók lévén, — a másod lépést meg is tettük. — Ha azonban a tisztelt úr initiativául az országgyűlés megnyitását veszi, — nagyon sajnálom, de mi azon kedvezményezést nem folytathatjuk, miután azon boldogtalan hatalom az adónak katonai erőveli behajtása — s a lázító reactionárius tisztviselők, — financzok — s a bukott rendszer többi maradványainak katonai hatóság alá vetésével, a második, de sőt a harmadik lépést is maga megtette , következve mi a másodikat nem tehetjük. Zichy Antal képviselő úr beszédének egy részét a mint méltánylom, ugy más részét nem helyeselhetem, miután arra csak is 1848 előtti számot kellene írni. Benczúr Miklós képviselő úr azon állítására, hogy a nemzetnek csak két teendője van t. i. a kibékülés , vagy fegyver — bátor vagyok megjegyezni azt, — mikép miután tudjuk uraim, hogy fegyverünk nincsen, — állításából az a logicai következtetés, hogy ki kell békülni, vagy egyezni minden áron. Már én ezt egyenesen tagadom, mert van még egy, a mit tehetünk s én csak becsülettel a nemzet méltóságához illően akarok kibékülni, nem pedig minden áron. Ürményi József képviselő uraz 1848-ik évi december 31-ki küldöttség megemlítésével keblem fájó húrjait érinté meg, mert azon küldöttség következményében az aradi és october 6-iki vérnapokra emlékeztet, s itt uraim hajoljunk meg a haza mártírja gróf Batthyányi Lajos dicsőült szellemének és emlékének. — E tények magukban elég indokot szolgáltatnak arra, — ha különben is nem volnának, — hogy a felírást ne pártoljam. És most viszonzásul! Uraim a nemzet a közel múltban politicai érettségének, s legtisztább hazafiúi szeretetének dicső példáját adván, miután közös óhaj, közös szeretet, és közös gyűlölet képezi galvámu ütegét órzeményeinknek, azért kell hogy tetteink és cselekvényeink is egygyé legyenek, s igy írjuk mindnyájan már az irat homlokára: szabott ár, vagyis határozat. (Helyeslés; zaj.) Fráter Pál: A politikai életben, — megvallom — most jövök legelőször zavarba. (Halljuk l) Nem azért, mintha véleményem lelkiismeretes és határozott nem volna, — hanem azért, mert nem tudom, miként szóljak a szőnyegen levő tárgy fölött, midőn a fölírást pártolók, itt hagyva már a mai napon a tért teljesen visszavonultak. Ez által ugy én, mint többek erkölcsileg vagyunk szorítva, hogy a terjedelmes beszédekkel hagyjunk fel, és tegyük el azokat örök emlékül irományaink közé. A tárgyalás mindazáltal mai napon folytattatván, én is, mintt egyike a feljegyzet szónokoknak, — lehető röviden, talán kellő összhang nélkül, legalább pontonként, szólok némely tárgyhoz. (Halljuk!) A most legközelebb itt hallottak után nemzetem szenvedései fölötti fájdalmamat is szívembe zárom; — de ki nem törülöm soha, — s ép azért e komoly pillanatban nem tartom illőnek humorral szólani, sértené az értelmem és szívem egyaránt. Volt mondva elég a bécsi kormánynak is

r hogy okuljon, ha ugyan status férfiai észszel és szívvel, — vagy ha csak az elsővel is bírnak, melylyel egyedül kell, szerintük, bírni a status férfinak, — vagy ha