Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

27S LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. mai kiadott, s alkotmányunk lényegével ellenkező császári diplomát és pátenst főtörvénytl tűzte ki; minket pedig a hon iránti kötelesség, és képviselői állásunk, s önmeggyőződésünk szorosan a magyar alkotmányhoz kötnek, mi csak annak alapján tanácskozhatunk. (Közhelyeslés.) E két egymástól eltérő, sőt egymással ellenkező irány óhajtott egyesülésre nem vezethet. Nekünk az irányt legszentebb kötelességünk tűzte ki, s azt elhagynunk nem szabad. (Ugy van! Helyes!) Mély sajnálattal mondjuk ki tehát, hogy a legmagasabb királyi leirat folytán kénytelenek vagyunk mi is az országgyűlési értekezletek fonalát megszakasztottalak tekinteni. (Óriási zajban kitörő szűnni nem akaró viharos közhelyeslés, taps és éljenzés.) Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesrég árán azokat megváltanunk nem szabad. (Közhelyeslés.) Az ország alkotmányos szabadsága nem oly sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk; hitünkre bizta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza, s önlelkiismerétűnk előtt. (Közhelyeslés.) Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. (Ugy van!) Tűrni fog csüggodés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait: mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, (Óriási zajban kitörő közhelyeslés; viharos köztetszés és hosszas éljenzés) de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindég nehéz s mindég kétséges. (Igaz! Ügy van!) Tűrni fog a nemzet, reménlyve a szebb jövendőt, s bizva ügyének igazságába. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári Királyi Fölségeduek legalázatosabb szolgái: Magyarországnak országgyülésileg egybegyűlt képviselői." (Óriási zajban kitörő közhelyeslés; léget rázkódtató taps és szűnni nem akaró viharos átalános éljenzés.) Elnök: Néhány perezre az ülést felfüggesztem. (Fölállások és lelkesült közfelkiáltások: Elfogadjuk a felírást! Határozzunk mindjárt! Zaj. — Öt pereznyi lármás szünet után:) Folytassuk tehát a tanácskozást. (Helyes! Helyre! Helyre I Halljuk!) Bernáth Zsigmond: Azok után, miket ezen angyali tollal írt szavak velünk hallattak , és illetőleg szíveinkbe oltottak, nem fog csodálkozni a t. háznak egy tagja sem, ha szerény felszólalásomban netalán akadozom. (Halljuk! Halljuk!) Hazánk szomorú állapota e fölirati javaslatban oly ecsettel van rajzolva, mely ecset ugy hiszem nemcsak azok szívében, kik itt jelen vannak, hanem mind azokéban is, kiket a föld golyóján a népek boldogsága érdekel, viszhangra fog találni. (Ugy van!) Azt hiszem, hogy azon alkotmányos elvek, melyek itt ki vannak fejtve, és melyeket oly élvezettel hallottunk összesítve, oly kimerítők, (Ugy van! Helyes!) hogy azokhoz a világ minden jogtudósai sem tehetnének oly valamit, mely még azokhoz szükségeltetnék, mely azokban mind benn nem foglaltatnék, melyek érvényesebbek \ olnának mint azok, melyek itt kifejezvék. En végnélkül boldognak tartanám magamat, ha szerencsés lehetnék a tisztelt ház véleményével találkozhatni azon indítványomban, hogy a tisztelt ház méltóztassék ezen felolvasott javaslatot — ámbár ez terjedelmes, és az ilyen munkálatoknál mindenki jogigényesen követelhetné, hogy talán huzamosb ideig, szakonkint, soronkint megfontolhassa; de mert ezen szavak, ezen előterjesztések olyanok voltak, hogy nemcsak mindnyájan tudjuk mindazt mit hallottunk, hanem elfeledhetetleníü és maradandólag vannak azok szíveinkbe vésve: — átalános helybenhagyással minden további tárgyalás nélkül egyhangúlag elfogadni. (A legnagyobb többség egyszerre feláll, és átalánosan felkiáltja : Elfogadjuk!) Meg vagyok örvendeztetve ezen átalános elfogadás által, és talán az Isten tudja mire ragadna el engemet ezen keblemből merülő forró érzés, ha tovább szavakat keresnék. Azt az egyet még is ki kell nyilatkoztatnom, hogy különös örömemre szolgál, mikép ezen ház el van határozva, hogy kétes koczkára a nemzet életét kitenni nem akarja. Nincs is arra szükség! Hiszen koczkáztatni csak annak kell, ki mindenét, de mindenét, meg reménységét is elvesztette. Még nekünk igen sok kincsünk van. Még ezen ország, melyért atyáink és gyermekeink vére folyt, — a mienk; még van törvényhozásunk, nemzetiségünk, melyet különnyelvü polgártársaink sem vonnak kétségbe. Ily drága kincsek birtokában kétségbe esni bizonyára nem lehet, (Helyes! Éljen!) és csak örömmel tölt el keblem, hogy a t. ház gondolatával találkoztam, és indítványomat egyhangúlag elfogadta. (Igen! Elfogadtuk!) Tökéletesen hiszem pedig azt és örvendek rajta, hogy ez érdekes és tanúságos lehet még magára az uralkodó családra is. (Köztetszés; Halljuk!) Bátor vagyok ugyanis emlékezetébe idézni a t. háznak, hogy azon szerencsétlen időpontban, midőn külhatalmak reá bírták az osztrák hatalmasságot arra, hogy a szerencsétlen Lengyelországot feloszszák, a fejedelemasszonynak Mária Thereziának meglágyulván szíve, miniszterének azt monda, hogy lehetetlen ilyen becstelenséget Isten és emberek előtt elkövetni; — midőn pedig a placetumot aláirta, ezeket monda: „én agyán aláirom, mert sok okos ember, miniszterek és a diplomatia azt tanácsolja; de tudom, holtom után tapasztalni fogja a világ, milyen Isten és ember előtti sértéseket követtünk el!" Reménylenünk illik tehát, hogy azon alapigazságoknak megfontolása, melyek ezen okiratban foglalvák, alkotmányunknak békés utón visszaállítását eredményezheti. Ebből tanúságot vehet a kormány, minő tiszteletben kell az emberiségnek, a népnek jogait és az alkotmányokat tartani. (Vgy van! Helyes!) Én csak még arra vagyok bátor kérni a nagyérdemű elnököt: szíveskedjék oly rendeléseket tenni, hogy ezen dicső irat, ezen irat, mely nemae.tünknek minden jogát, minden kívánságát kifejti, mennél több példányban legyen kinyomatva, hogy mt