Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-63
LXin. ülés 1861. angustus 8-kán. , ' 279 nemcsak minden törvényhatóságnak megküldhessük, hanem, hogy azokból még a választó-községekben is mindazoknak, kiknek tetszik, jusson. (Zajos éljenzés!) "..;,-; Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Nem tudom, határozni akar-e ma a tisztelt ház, vagy talán határozott is már a felett, hogy a fölirati javaslatot elfogadja ? (Már elfogadtuk!) En ugyan részemről egyátalában nem akarok ezen eljárásnak ellenszegülni, mert bár óhajtottam volna a leiratban kifejtett s általam lelkem mélyéből osztott elveket határozat alakjában kimondani, az egyéb más alkalommal már kifejtett s azért ismételni szükségtelen okokon kivül azért is, hogy az első feliratunk irányában követett eljárás ismétlését elkerülhessük; ajonban oly nagy súlyt fektetek részemről arra: miszerint lássa és tudja mindenki e hazában épen úgy, mint kivül honunk határain, hogy a felirati javaslatban kifejezett elvek és nézetek mindnyájunk elvei és nézetei (Úgy van! Helyes!) s hogy midőn az alkotmány védelméről van szó, a más különben legeltérőbb nézetnek szív dobbanása is összetalálkozik, (Ugy van!) hogy nem szeretnék az alak felett, melyben nézeteinket elmondjuk, vitatkozást idézni elő, s a már is nagyszerűen nyilvánult többség kivánatának nemcsak azért is annyiban vetem alá magamat, mert és mennyiben a kisebbség a többség határozatában megnyugodni köteles, hanem azért és annyiban, főleg, mert a föliratban erős meggyőződésemet, legszentebb elveimet, egészen lelkemnek titkos sejtelméig kifejezve találom. (Éljen!) Meg vagyok nyugodva a felől t. képviselőház, hogy ha kimondottuk ez elveket és nézeteket, teljesítettük elutasíthatlan de nehéz hazafiúi kötelességünket: védeni hazánk ős alkotmányát egyedül a törvény, a lelki erő fegyverével a hatalom és erőszak ellenében; (Úgy van! Helyes!) s bizton és méltán várhatjuk, éa reménylhetjük a nemzettől, hogy az is teljesitendi, — midőn mi már talán nem tehetnők — e szent kötelességet. (Helyes!) Történjék bármi, azokat fogja illetni a felelősség, kik e nemzet jogait könnyelműen megsemmisíteni akarják, (Úgy van!) kik válogatva a törvények között, felülről adnak példát arra, hog v y csak ha, és a mennyiben tetszenek, kell megtartani a törvényeket, kik kimondják amaz elvet: hogy egyik vagy másik rész tiltakozása elég a törvény erejét megdönteni, kik megsemmisítik az uralkodó minden ténye iránt a bizalmat, felállítván amaz elvet: hogy örökösödési monarchiában az előd által szentesített, törvény az utódot nem kötelezi, kik kimondatván a fejedelemmel a nemzet által, annyi keserű emlékek után is épség'ökben visszaállítani akart kétoldalú szerződések érvénytelenségét, — mert hiszen csak egyik részöket emlegetni, a másikat pedig megtagadni, s a belőlök eredő következményeket el nem ismerni ennyit jelent, — az anyagi erőt teszik egyedüli kapocscsá a fejedeleni és a nemzet között, feledve azt, hogy mig a hiven megtartott szerződések vész és viharban jó és rósz sorsban fenntartják együtt a feleket: addig az anyagi erő, változékonyságához képest ma egyiknek, holnap a másiknak adhat jogot tetszésének érvényesítésére. (Úgy van ! Helyes!) A nemzet-nem fog bizonynyal fegyvert ragadni; (Igaz!) csend lesz e honban és nyűgalom; de ne reményljék elleneink, hogy a sírnak élettelen csendje, melyet csupán az elhalok utolsó sóhajai zavarnak, csend lesz és nyugalom, de olyan, mint a természetben éjnek idején, melyből a-piruló hajnallal megedzve, . megerősödve támad az élet. (Úgy van!) A bécsi kormányférfiak örömittasan éldelhetik az absolutismus gyümölcsét, de vigyázzanak, nehogy azon gyümölcshöz legyen az hasonló, melynek élvezése az első embert a paradicsomtól fosztá meg. . (Zajos éljenzés!) Elnök: (Zaj. Halljuk!) Indítvány tétetett a ház színe előtt az iránt, hogy a fölolvasott fölirati javaslat most mindjárt egész terjedelmében fogadtassékel. (Elfogadjuk! Elfogadjuk!) Kincs senki a ki e tágyhoz többé szólani.kivan? (Nincs! Nincs! Elfogadjuk!) Mindazáltal kötelességemnek tartom kérdést intézni a házhoz: vájjon az indítványt elfogadja-e vagy nem ? Mind azok tehát, a kik a Pest belvárosi képvi.; selő Deák Ferencz ur által beadott fölirati javaslatot Bernátli Zsigmond ur indítványa következtében egész .terjedelmében elfogadni kívánják, álljanak fel. (Mindnyájan fölállanak, s az egész ház harsányan kiáltja: Elfogadjuk! Hosszan tartó éljenzés.) Kimondom tehát a tisztelt háznak azon határozatát, miszerint ezen fölirati javaslat, mely nem csupán e háznak, hanem az összes magyar nemzetnek szíve mélyéből van merítve, és mely az összes magyar nemzetnek közérzelmeit, közkívánatait, és közohajtását fejezi ki, — a tisztelt hós által egyhangúlag elfogadtatok. (Helyes! Éljen!) Jegyzőkönyvbe fog tehát ez igtattatni, és a fölirat e szerint, mint az a ház asztalára fogalmazva letétetett, és a tisztelt ház által elfogadtatott, minéltöbb példányban kinyomattatni és utólagosan a ház t. tagjai között kiosztatni. Ugy hiszem, hogy holnap a regpeli órákban 8—9 óra tájban az irodában a példányok már kaphatók lesznek. Ez levén az, mit a tisztelt ház eddig határozott; kérdést intézek most a t. házhoz az iránt, hogy vájjon ezen fölirat a főrendekkel közöltessék-e? (Atalános fölkiáltás: Igen! Még ma!) A tisztelt ház határozatához képest tehát ezen fölirati javaslat, a szokott módon a ház napi jegyzője által a főrendekhez által fog vitetni. (Helyes ! Zaj ; Halljuk! Helyre!) Miután a tisztelt ház elhatározta, hogy ezen fölirat a főrendekkel közöltessék, azt hiszem, hogy e végett ujabb ülésnek tartása nem szükséges; (Nem szükséges!) a fölrat ugy mint eddig szokásban volt, aláirattathatik, és a főrendekhez a jegyző és elnök aláírásával ellátva átküldethetik. (Helyes! Zaj.) 70*
