Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

XXXV. ülés 1861. június 3-kán. 23 késedelmesen futhattak be seregeikkel a török kikötő öblökbe; a török tudva az európai civilisált népek fegyvereit közeledni, hőssé vált, csodásan emelkedett Kalafat, hősies csaták nyerettek Csetate- és Almánál, és feltárta a muszka óriást egymaga elég ideig arra, hogy a civilisatio látható fejének vezérlete alatt oda érkezhessenek a polgárisodás seregei. De Ausztria nem egyesült, mert Napóleon a trónbeszédben ezeket mondta: (emlékezhetnek arra a kik újságot olvastak) „ha Ausztriának zászlói egyesülendenek az angol és franczia zászlókkal a keleti kérdésben, ugy Olaszországban nem kívánatosak a forradalmak;" a mi diplomatice szólva annyit tesz, hogy ha nem egyesülnek, forradalmat csinálunk. (Derültség.) De hogy Napóleon necsak pusztán fenyegessen, azt mondja a magyar planétának, hogy csináljon Magyar- és Erdélyországban egy kis mozgalmat, hogy a trónbeszédnek legyen egy kis alapja, és ez meg is történt, mert újonnan népesedtek a várfogházak, mozgott a nép Erdélyben az erdőkben — és zsibongott nálunk is. — Es látván Ausztria, hogy Napóleon fenyeget, a magyar meg készül, s lába alatt bizony ingoványos a föld, fegyverkezett ugyan ugy mint még sohasem, statusadósságokat csinált, készült, készült, akart, de nem mert, s igy adtak Ausztriának sakkot, minek következése az, hogy Sebastopolnál mattá lett. (Derültség.) Igen uraim, el kellett esni Sebastopolnak, mert a franezia sasok szárnyainak csattogása, és az angol párduczok bömbölése alatt, a szard és minden szabad légiók fegyvere zenéjében halomra kellett dőlnie, mert az ész mindenható tüze támadt föl ellene, és a zsoldos szablyák ezrein győzött a kor szelleme. (Tetszés.) Itt kezdődik egy uj korszak, a párisi békekötés napjai közeledvén, Walewszky elnöklete alatt tanácskozáshoz ültek; azt kiki tudja, hogy Walewszky a lengyel forradalom idejében minő összeköttetésben volt Orloffal épen olyanban, mint Cavour Ausztriával. Mindkettő üldözött, s az egyik közölök száműzött volt, mégis összeültek vele, mert béke kellett, tanácskoztak s meghozták a párisi békét. Itt csak egy szóval említtetett meg Olaszország ügye, s ime alig négy év után, az olasz egység szinte lettdologgá vált. Istennek hála érette! (Éljen!) Ekkor szinte kétségbe esett a magyar ember, mert azt látta, hogy Moldáviának, Valaehiának alkotmányt adtak, melyeknek alig — vagy sohasem volt, s Magyarországról még nem is szólnak. Most látjuk, hogy ezt igen okosan tették, hogy először azoknak adtak, a kiknek nem volt, hogy Jankuk és Jellachich-ok ne támadjanak akkor, midőn a sor reánk jő! most legalább testvéreink, barátink, jó szomszédaink, majd segitenek is, ha szükség lenne reá! Parisban tehát a rokonszenv és testvériség közt megülték a frigyet és kiköttetett a párisi békében, hogy a fejedelmek pacificálják a népeket. Ekkor Ausztria is uj intézményeket hozott, visszaadta a jószágokat sub littera a. et b. — a passust megszüntette ; Anglia azonban semmit sem követelt, egyedül két szót kívánt beigtatni a párisi békekötésbe, és e két szó boldogságunk, üdvünk, mentségünk, mindenünk; ezen szó: a „szabad Dma.

Ci Uraim, a szabad Dunaviz nemzetünket nagygyá keresztelő szent vizünk. Mert a ki Michel Chevalier protection systemáját ismeri, láthatja, hogy Angliának ősi alkotmányos szabadságunk iránti hajlama mellett, nemes érdekén kivül, kereskedelmi érdekeinek is fölötte fontos, s mondhatom e háborúért egyetlen jutalma. Francziaországgal öszszebarátkozott, hogy szabad kereskedést élvezhessen, hogy Európának minden vizein szabad vitorlái és zászlói díszesitsék a partokat. Ekkor kezdődik Magyarország szép jövője, Anglia gyártmányait szabadon, vám nélkül behozhatja és itt búzát, gabnát, zsírt és egyebet vesz, miben a magyar a concurrentiát Európa minden nemzetével kiállhatja; mert azt a magyar ember az anyatermészettől első kézből veszi, mint producens, és Anglia, ha mostani pénzérték szerint másfélszer fizeti is gabnáinkat, mégis tetemesen nyer és India roppant népségét ellátni képesebb. Ezek uraim, mind oly széles tárgyak, melyekről rövid vonalokban szólni nem lehet, és csak azért emlitettem föl, hogy lássuk: mennyire érdekében fekszik Angliának a szabad Duna. Es innen magyarázható meg Angliának sympatliiájával karöltve járó kereskedelmi érdeke; mert az szabad kereskedő nemzet levén, kénytelen oda működni, hogy a szabad Duna által Magyarország is erősödjék és emelkedjék. Hanem uraim, a többi ausztriai provincziák, melyekben posztógyártmányok- és kartonkészítményekből élnek, mint Máhren- és Tirolban, vagy Brünnben a concurrentiát angol- és franezia gyártmányokkal nem fogják kiállani; ezt átlátta Ausztria és azért gátolta hatalmasan a párisi békét, jóllehet hirdették, hogy az európai deputatio a Dunatorkolatoknál működik; és minthogy erélyesen akarta azt gátolni, fölbátorította a „secundo genitus" Parmát, Modenát és Nápolyi, itt volt Nápolyban 160,000 katona, ós még egyszer megpróbálta szerencséjét; fölvette martialis köpenyét és sok statuskölcsöneit, félmilliónál több katonaságot állított. Anglia fölszólította Ausztriát két év előtt marcziusban, hogy jőjön az európai congressusba, de ő átlátta, hogy az angol által elébe terjesztett négypontu föltételek reá nézve épen teljesíthetlenek: még egyszer mindent koczkáztatott, mert még alkalma volt annyi katonaságot, annyi bankót összehalmozni, a menynyire szüksége volt. Megkezdetett a hadjárat; hogy végződött Olaszországra nézve, nem szükséges elmondani, csak azt említem föl, hogy megverettek bár az ausztriaiak Olaszországban, de bátran harczoltak, a büszkén mondotta Benedek: „magyar vagyok én is, s a ki magyar, az el nem hagyja vezérét;" belevágott a centrumba, s itt a történetírók méltán azt mondják, hogy azon vitézség babérkoszorúit, melyeket az osztrák sereg', különösen a magyar, ingathatlan vitézséggel kivívott, a francziák ügyes tábornokai vitték el az osztrákok elől. (Derültség) Es uraim ekkor jött az úgynevezett Viereck, azaz: négy vár. A négyszög ellen kellett folytatni a harezot, s ekkor fölötte nagy tényező volt az idő, melynek neve: — canicula, A franezia ármádia szembajban szenvedett; még Róma ott állott egész hatalmában; még a parlamentek ál6*