Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

24 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. tal detronisálva nem voltak az olasz kis fejedelmek; mindezek oldala és háta mögött valának, — a nagy hatalmas Nápolylyal együtt, — a civilisatio seregei és Napóleon a győztes békét kötött a legyőzött osztrákkal És miért kötött békét? Ne felejtsék uraim, hogy a Palais-Royalban és Tuileriákban gyakorlott politika nemcsak azon alapszik, hogy a herczeg a szabad kőmivesek fó'mestere, hanem hogy egyszersmind a civilizált szabadelvű népeknek látható feje és proteetora is. Béke kellett, mert ha a franczia ármádia valahogy az első rohammal megveretik, sikerült volna többeknek egy Uebungsmarseh-sal Parisba bemenni; — s ez az emberiség ügyét egy félszázaddal hátralökte volna. Napóleon tehát békét kötött, és a békekötésnek főpontjai voltak: hogy minden nemzetiséggel béküljenek ki, és ha a parlamentekkel meg nem egyezhetnek, döntsék meg azt, a mi régibb, a mi elavult, a mi rósz; mert a legitimitás ős bibliája iszonyatos nagy kapcsokkal be van csukva, becsukták akkor, midőn az európai önkényuralom ártányának két agyarát kitörték', az egyiket Sebastopolnál, a másikat Olaszországban (Helyes! Derültség). Azt mondja Olaszországra nézve Napóleon", hogy, „Itália fara da se" és mit tett? tudjuk azt, hogy megjelent Lagueronniere brochure-je és e két agyar kitörése az európai közszellemben oly hatást gyakorolt, hogy Lagueronniere brochure-je megjelenése miatt, ha ez egy esztendővel előbb történik, az egész keresztény világ keresztes hadjáratot hirdetett volna, most pedig azon brochure átment az életbe, és tudjuk hogy van Róma! A parlamentek az olasz országocskákban elbántak a kis fejedelmekkel, az unita Itália zászlói magasan emelkedtek, és elesett az utolsó zsarnoki fészek: a gaetai utolsó önkény-hörcsököt a civilisatio bombáinak tüzes zápora kiöntötte innen. (Derültség). Látván Ausztria, hogy mint a régi roskadozó galambducz, mely az őtet tartogatott főbb ezölöpöktől meg van fosztva, megállása kétes, nehogy végkép eldűljön, miután az európai közvélemény súlya is reánehezedett, mely ha fegyveresen be sem avatkozik, mégis dönt: — velünk kibékülni akar, és megtette az első lépést. Engedjenek itt egy kissé visszatérnem s elmondani mit feledék. Magát Napóleont az isteni gondviselés császárrá csak azért tette, hogy Francziországnak szétmállani kezdett, öt részből álló parlamentjét vas kezébe vegye mindaddig, mig a franczia szuronyok segítségével a világ szabadsága vissza nem állíttatik. És ő hű kezelője volt e programúinak, csak egyszer látszott ingadozni, de egy szomorú eset után azonnal ismét kitűzött pályájára visszalépett. Ennyi elég a külviszonyokról. Ezt én a népnek igy szoktam megmagyarázni. Ne felejtsétek testvérek, felkarol bennünket az egész civilizált, okos, mívelt emberiség, a harczok, melyeket Európa visz, mind a mi érdekünkben vívatnak , lehet hogy még egy kis ideig tartanak azok, még a magyarnak is juthat belőle egy kis rész, de a siker biztos; nemzetünk ügye föl fog virulni és eljő azon boldog idő, melyet imádkozva kérünk ekép: jöjön el a te országod! így levén a dolog, s Ausztria ezt látván, azt mondta: Benne vagyok az örvényben és ugyancsak ragad is; de hát ott van még Magyarország, hisz ez országot oly jó népek lakják, hogy egyszer szép-nagyanyám kis gyermekét fölmutatva, mindjárt „moriamur"t kiáltottak és megmentették a birodalmat. (Derültség) Az igaz, hogy e nemzet nagyon erkölcsös, de a zsarnokszablyát nem tűri annyira, hogy midőn már nagyon is megsarkantyúzta gazdája, Debreczenbe le is vetette. (Derültség) Ezt a telivért, miután idegen pány vakkal lefogták, mindenekelőtt leszedve patkóját, hogy egy szeg se maradjon benne, nehogy rúgása veszedelmes legyen; befogták mángolóba, szárazmalomba, kínozták. (Derültség) Hanem még is jó vér. Most, hogy szorul a gazdának dolga, egy kis zöld legelőre bocsátja, gondolván: megnyergelem, majd ismét jó hasznát veszem. (Derültség). Elnök: A karzati közönséget figyelmeztetem, hogy a szólót semminemű tetszés nyilatkozatokkal ne zavarja. Besze János: (folytatja beszédét) Rátették az első szőnyeget, „October 20-ka" van rástemplizve; zabolyát is hoztak valami februári dátumról; akkor már gondolkodott. S azután az zöldelő alkotmányos legelőre bocsátották és ott legel. Hadd legeljen, mig legel. Mi szakácskodunk, főzünk; lássuk mit csinálunk, hogy Inában össze ne jöttünk légyen. Higyjék meg testvéreim, fölirás vagy határozat, ez oly házi kérdés,- domesticum — az európai nagy politikus tervekhez képest oly csekély jelentőségű különbség, hogy ily sokat vele időzni nem érdemes. A nagy európai gépezetnek nekünk is egy czélirányosan működő kerekét kell képeznünk. Mindaddig, mig — az európai programúihoz képest, mely egyedül biztosíthatja a világ nyugalmát — ily csekélységet főzünk itt egy forró tűznél, a honszeretetnek keblünket egyformán melegítő lángjánál : mi megoszlunk. Az egyik *ezen jegyző úr kuktasága alatt, a másik a másiké alatt főz (Derültség) ; hanem mindkettő egy konyhán szakácskodik; egy feloszthatlan tüz lelkesít bennünket. Az egyik rész megborsolta, a másik megpaprikázta főzelékét. Már most ki számára főzünk ? Nem azért jöttünk ide, hogy csak magunknak tálaljunk. Nagy vendéget várunk. Azért jöttünk össze, hogy megüljük az aranylakodalmat. Az én utolsó rozmaringszálam még mindig kezemben van. A magyar ember így gondolkodik, —kész az étel, s csak az a különbség köztünk, hogy egy rész azt mondja, hijjuk meg a vendéget, ki számára készítjük eledeleinket; a másik meg azt mondja, hogy