Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

22 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. ért? mert az emberiségnek esze mintegy gyupontban összejött, nevezzük bár ezt a szabad kőmivesek ősmtíködése eredményének, nevezzük cosmopoliticus tendentiákkal gazdag ügyek összműködésének: én azt, mint Esztergám képviselője, méltán isteni Gondviselésnek, providentiának nevezem. A gondviselés tisztelt ház, a nemzetek fölött láthatlan kezekkel működik s ráismerünk, hogy nem fátum, nem véletlen, nem függ egyesek parancsától, vagy életétől, legyenek bár azok oly hatalmasak, mint Hl. Napóleon. A gondviselést, melyet Isten vezérel titkos kézzel, s melyet a gonoszság meg nem ronthat: ki nem játszhat semmi fortély. Midőn a világosi napok után a muszka már nemcsak a lengyel, hanem a tetszhalott magyar nemzetnek is koporsójára lépett, borzasztó óriássá lőn, s eljöttnek hitte azon perczet, midőn nagy Péter ezár testamentumának végrehajtásához már kezdenie lehetett. Ekkor az orosz körülnézett a terrénumon, és elment Olmüczbe, a hol ő Felsége az osztrák császár , muszka katonai egyenruhában, az orosz ezár előtt defiliroztatta seregét, s felmutatta armadiáját, hogy lássa „wie viel steht zur Disposition." (Derültség. Halljuk!) — Elment azután a ezár onnét Poroszországba és ott toastirozott a tisztikarral, azt hívén, hogy elérkezett az idő, a régi „heilige Allianz"-nak, mint czéljaira nélkülözhetlen frigynek megújítására. Már Gaetában egyezkedtek, hogy ismét, mint a régi századokban, Antonelli hatalomrajutásával hirdessen Róma oly tanokat, melyek következtében mint hitték, a népeket boldogítva, kényelmesen „con amore" lehessen a népeken uralkodni. Szándékának kivitelére, hogy t. i. Konstantinápolyba fog egy kis Uebungsmarschot tenni, már meg volt nyerve a félvilág, és meg voltak győződve, hogy igy az emberek is boldogabbak lehetnek; hiszen e czélból a pápa O Szentsége Placetumot és Concordatumot kapott, és 1600 év után, az elvesztett szabadság kárpótlásául, uj dogmával ajándékozta meg az emberiséget. (Tetszés.) De a gondviselés közbeharsogó Ítélete ezt nem engedte, és fölébresztette a mívelt világ eszét, egyesítette a szellemi elemeket, és tanácskoztak a törvényes szabadság és alkotmányosság után sóvárgó szabad polgárok nem választott, de elismert képviselői, kik belátták, hogy veszély fenyegeti a világot, ha Francziaország Angolországgal rögtön ki nem békül. Mert, mint a história tanítja, az európai fejedelmek századok óta mindig azt tűzték ki feladatul maguknak, miszerint pénzzel és diplomatiával oda működjenek, hogy a Franczia- és Ángolország közt századokon keresztül létező viszály fönntartassék, jól tudván, hogy mig e két szabad nemzet egymással harezban áll, csak addig lehet idehaza kényök kedvök szerint uralkodni, Mind ezt a história tanúsítja, mert mint tudjuk régi ős időktől fogva, midőn Sándor pápa ült a szentszéken s Amerika feltalálása után csak ugy képzetszerinti meridionalissal osztván föl a világot, egészen a kétszínű rózsák harczáig; — az orleansi szűz korszakán keresztül, egészen Abukirig és Trafalgárig vagyis Nelson idejéig Franczia- és Angolország között mindig viszály létezett, és vér folyt; patakként onták verőket e lelkes nemzetek, s ez gátolta nagyrészt az emberiség előhaladását, mert küzdött és győzedelmeskedett a gonosz a jó szellem fölött. (Tetszés.) Midőn Angol- és Francziaország józan férfiai ezt átlátták, megszülemlett azon boldogító eszme, a kristálypalota fölállítása, és midőn ez történt, ekkor fölépült a nemzeti boldogság és szabadság első kápolnája. Összeismerkedett ugyanis a franczia az angollal, elkezdődtek a lordmajor visitte-jei oda és vissza, és megköttetett a frigy, és készült a civilisatio ereje nagy Péter ezár testamentumának végrehajtását meggátolni. (Tetszés.) De hogy czélt érhessenek és az európai nagy munka ne egyes ember szeszélyétől függjön, a terv már rég előkészített volt, azt onnan is magyarázom, hogy Kossuth Lajost (Zajos éljenzés) a polgárisult nemzetek fölkarolták és midőn internálva volt, hajókat küldöttek fölszabadítására, s oly fogadtatást készítettek neki, minőben ember e világon soha, még Franklin sem részesült. (Zajos tetszés) És miért? azért, mert a providentia az eszközökről szokott hamarább gondolkodni mint működni. Brockhaus Conversations - Lexiconjának 1852-diki Beilage-jában Kossuthról már ezeket olvassuk : „Kossuth ezennel Anglia kezében maga egy hatalommá vált," — „vrarde selbst zu einer Macht seiner Zeit" stb. De a providentiának, mint egy napsystema focusának, minden nemzetségből kellett planétájának lennie, mert az összes emberiség jogainak kivívása és diadala volt a feladat. Nem volt még Németország képviselve, s a providentiának sikerült Spandaüból ellopatni s a profoszszal „Sack und Pack" megszöktetni (Derültség.) Kinkéit, a nemes németet, csakhogy a német elem is képviselve legyen', a világ sorsát intéző láthatatlan hatalom kezében. Mint a nap körül a planéták, egyesültek minden nemzet képviselői, és egy programmot dolgoztak ki, melynek föladata a nemzetiségek és alkotmányos szabadság minden jogainak Europaszerte életbeléptetése. A hogy azt Miklós ezár észrevette, hogy a francziák és angolok barátkoznak: hire futott annak, hogy a franczia fegyverkezik, fegyverkezik Anglia, hogy a franczia betör Angolországba , kicsinálták a plánumot, meghatározták a terminust, hogy ekkor és ekkor tör be. De bizony nem tört az be, hanem készült, hogy adott időben mindenben egyetértve, megronthassa az elsötétítő hatalom erejét; ezt látta Miklós ezár, s nehogy későn legyen, rögtön átküldötte Mencsikoffot a Prathon és meglepte egész Európát. Itt jő uraim, egy figyelemre méltó pont. Ha Ausztria ekkor Muszkaországgal rögtön egyetértett és Mencsiköffal egyesitette volna hadait, Konstantinápoly azonnal elesik, mert a franczia és angol hajók igen