Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

30 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. Hy vastag tévedést látván, nem tudta az ember, bámuljon — e vagy boszankodjék? vádolni Windischgraczet magyar leventeséggel! Vádolni a magyar aristoeratiát elnyomással ? Amaz aristokratiát, mely Batthyányi-akat, Teleki-eket, Széchenyi-eket számít keblében, kik ép úgy áldoztak a hazáért vagyont és vért, mint a Condék; mint a Montmoreneyak. Természetes, hogy az ily tévedések rnegigazításában kicsiny s nagy fáradott, mely búzgóságnak csakugyan sikerült a külföldön a magyar ügyekre fényt derítem, és ma, hála az égnek! tudja a világ, kik voltak a magyar hősök, kik voltak az elnyomók, és csakugyan annyi barátja van Magyarhonnak, mennyi szabadságszerető polgár van Francziaországban. De t. képviselők! gyakran hallom mondani, hogy a külföld rokonszenvére ne igen támaszkodjunk. — Ez hibás vélemény, hibás azért, mert azt a kis szabadságot is, melyet jelen időben élvezünk, nagy részben a külföld nyomásának köszönhetjük. Azért nyújtsuk ki bátran jobbunkat a szuronyokon keresztül annál inkább, mert jöhetnek oly idők, hol a népek jogait nem vontcsövű ágyuk, hanem congressusok fogják eldönteni, hol barátokra lesz szükségünk. (Helyes!). Ennyit a külföldről. Legyen szabad most az osztrák rendszert elemeznem, a szabadság szempontjából. (Halljuk!) Különös csapás az ránk, hogy míg majd minden ország bir szabadelvű államférfiakkal, egyedül a magyar van meglátogatva oly kormánynyal, mely féli a szabadságot. Mi a szabadság? A szabadság az, a mi a nap az égen, ha nincs oda fenn nap, nincs alant szépség, nincs világosság , annyira, hogy néha a tárgyakat, néha az emberi arczot sem lehet jól megkülömböztetnünk. Sőt minden, mi nagy van a világon, lételét, nagyságát, a szabadságnak köszönheti. Mért lett nagy Anglia? — Mert szabad alkotmánynyal bír. Mért nagy a tenger, mert szabadon mozognak benne a hullámok. Vegyétek ki a hullámokat a tengerből, s elvettétek nagyságát, elvettétek a tenger nevét. Nézzük már most, hogy kezelte az osztrák kormány a szabadságot? Szabad volt-e a sajtó ? Megmondotta minap Csengén. Szabad volt-e az egyház ? Ott a concordatum; (Ugy van!) ott a megstemplizett keresztelő levelek; ott a templom pénzére vetett adó; (Ugy van!) — végre ott a házasság, mely katonák számára az obsithoz van kötve, azon obsithoz, mely néha három év múlva érkezik meg; néha akkor, midőn a szerető pár koszorú és családi név nélkül a sírban elrothadt. így kezelte a szabadságot az osztrák kormány az egyházban! De talán szabad volt az iskola? — Ott vannak a német könyvek. Szabad volt az egyén? Ott vannak a börtönök, hol szenved ma is Táncsics, kinek szemeire az orvosok nyilatkozata szerint a világtalanság örök éje borúi, ha rögtön szabadságot nem nyer. Szabad volt a ház szentélye? Ott vannak a feltört szekrények, honnan elvitték a család titkát, nyugalmát, néha becsületét. De mi volt tehát szabad ? Szabad volt a kém, a poroszló , egyszóval mind az, mi a szabadságnak ellensége. (Ugy van!) Ha kedvet érzenék magamban a bécsi államférfiaknak tanácsot adni, akkor azt mondanám: muszkák helyett hozzák be a szabad eszméket; dohánymonopolium helyett a sajtó szabadságot; prímásság helyett iparkodjanak eltörölni a concordatumot; végre ama sok millió árán, mit titkos rendőrségre fordítanak , ápolják az iparos és munkás osztályt ilgy, mint Napóleon, akkor nem fognak tartományokat veszteni, hanem újakat nyerni. (Helyes!) Ennyit az osztrák rendszerről. Mi a javaslatot illeti, én Deák Ferencz indítványa lényegét Tisza Kálmán módosításaival nemcsak elfogadom, de köszönetet is szavazok ama mély buvárlatokért, mik által világosan kimutatá Európa előtt, hogy Magyarhon és Ausztria között nincsen egyéb personaluniónál. Ez már fele diadalmunknak. Átmegyek most a fóliratra. En a föliratot 99 okból nem pártolom. (Derültség). Uraim! tisztelem én a fejedelmi rangot, tisztelem a fejedelmeket is, de csak annyiban, mennyiben a népek jogait, az ország törvényeit tiszteletben tartják. (Helyes!) A tényleg uralkodó fejedelem nem ismeri el a magyar törvényeket, tehát a magyar törvények sem ismerhetik el őt. Ez nemcsak jogi, hanem logicai következtetés is. (Helyes !) Továbbá a trónbeszédben kimondatott, hogy a birodalmi egység bármi áron fönntartatik. Mi, bármi áron, magyarok akarunk maradni, lord Eussel szavaival válaszolva: „mit mondtak volna Őseink, úgymond, ha a Normandok akarták volna bekeblezni Angliát? Mondatik továbbá: minek jöttünk össze tehát? Azért, mert ha van nekem egy ősi váram, mit tőlem fegyverrel elvesznek, s ha azt mondják: lm egy kamarát visszaadok, ha hallgatsz; nekem van jogom e kamarát rögtön elfoglalnom, hogy onnan apródonként az egész várat bh-tokomba kerítsem. — E kamara az országgyűlés, hol mi jogosan tanácskozunk. Ez ősi vár a mi hazánk.