Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-48

XLVIIL ülés 1861. június 21-kén. 191 tastralis fölméréseken átment megyék talán inkább örvendhetnek ezen telekkönyvezésnek, — de például Máramaros és a szomszéd megyékre nézve az valódi csapás volna, — ha a kelyszinelési munkálatok változatlanul meghagyatnának. A gróf Nádasdy miniszter által azon vidékre becsempészett cseh, morva és német telekkönyvi biztosok elferdítették a birtokosok, dűlők, határok neveit elannyira, hogy senki sem lesz képes azokra reá akadni. A reclamatio szinte lehetetlen, s több munkába kerül, mint az uj helyszínelés. A biztosok hitelt adtak minden egyoldalú bemondásnak, de miután az ő munkálataiknak nem adtak hitelt, és nem is adhattak, — mert a mely kormány annyiszor csalt, szót és törvényt szegett, — az nem igényelheti a bizalmat, — s tehát nem is mentek a helyszínelésre, még a pénzbüntetésseli fenyegetésre sem, többen azt gondolván, hogy ismét az adófizetésről lesz szó, legtöbben pedig az egész intézkedéstől sikert nem várván, — tehát 20 — 30 gazda birtokát is egy ember tetszése és kényelme, gyakran érdeke szerint mondotta be. Hogy hitelünknek ez minő előnyére fog válni? mutogatnom fölösleges. így válik az absolut és hitelvesztett kormány kezében a legüdvösebb intézmény is átokká, csapássá. Mi illeti az átmeneti intézkedéseket, ha semmi más kivető nem volna is ezen javaslatban, már ez is elegendő lenne arra, hogy tőle minden — alkotmányát és törvényeit szerető — magyar visszariadjon. —Ennek első szakasza szerint az osztrák polgári perrendtartás hatályban hagyatik az e részben kitűzendő határidőig; — úgy szintén a hagyatéki eljárás iránt 1854. augustus 9-kén kiadott szerencsétlen pátens is. Hisz a legtöbb megyében ezen pátens és polgáriperrend már hatályon kivül vannak téve, és most mi történik? az, hogy a kitűzött határidőig ezen perrendtartás és eljárás ismét visszaállíttatnak. Aztán ki és mikor fogja ezen terminusokat kitűzni? Talán mi? akkor világosan kötelező törvényt alkottunk! vagy Bécsben, vagy tán a curia ? ekkor mégis megosztottuk a törvényhozó-hatalmat a nem alkotmányos hatóságokkal , mi bizonyosan nincs szándokunkban. Azt meg sem emlitem, hogy mind a polgári perrend, mind a perenkivüli eljárás tárgyában kiadott pátens dátuma hibásan van idézve a javaslatban. Az úrbéri, fóldtehermentesitési és arányossági ügyekben kiadott császári rendeletek anyagi tekintetben meghagyattak, s alaki tekintetben — bár ez világosan ki nem mondatott — hatályon kivül tétettek. Tehát ezen legkényesebb ügyben kétféle törvény vegyittetett össze. A következményeket majd tapasztalni fogjuk. Ez oly noli me tangere, tisztelt ház! melyhez vagy alaposan kell a törvényhozónak szólani, vagy hallgatni róla, — és sokkal okosabb leendene a megyék, alispánok, szolgabírák tapintatára, a földesurak hazaszeretetére appellálni és azoktól várni, hogy a reánk nehezedett, súlyos körülményeket méltányolni és enyhíteni fogják, mint ezen nagy fontosságú ügyhöz csak úgy per tangentem hozzányúlni. Ezen elv — és jogsértő törvényeket akarjuk mi változtatás nélkül kibocsátani hogy azok ne legyenek ugyan kötelezők, de mégis használtassanak. Tisztelt ház! hallottam én itt anarchiáról tenni említést, ily állapotban, ezen átmeneti korszakban, még a legüdvösebb intézkedések mellett is kisebb nagyobb mértékben szinte kikerülhetlen az anarchia, főkép midőn ez Bécsből az országban bennmaradt tömérdek gépek és factorok által oly következetesen előkészíttetik ; azonban sokkal inkább elviselhető azon anarchia, melyet a kérlelhetetlen sors keze mért reánk, mint az, melyet magunk teremtünk; pedig ezen ideiglenes szabályoknak ilyen alakban változatlanul kiadásával mi is egy nemét az anarchiának fogjuk előállítni. Hisz már is több megye nyilatkozott ezen törvénykezési szabályok ellen. Mi történik, hacsak 10 megye lesz is az országban, mely e javaslatot a mi ajánlatunk daczára is ellöki. (Egy hang: „Hazaárulónak nyilvánittatik") Nem nyilvánittathatik, mert magunk is kimondjuk, hogy ez nem kötelező törvény; hova sülyed a mi törvényhozói tekintélyünk, ha a megyék és hivatalnokaik ezen javaslatot mint részben alkotmányellenest respectálni nem fogják. Ez esetben aztán nem fog állani, hogy jobb a hiányos törvény törvénynélküli állapotnál, mert az anarchia legveszélyesbike fog előállani: t. i. a megyei hatóságok a törvényhozó-hatalommal jőnek összeütközésbe. Én nem akkor tartok az anarchiától, ha ezen törvénykezési szabályok egyátalában ki nem adatnak, hanem akkor, ha azok ilyen állapotban adatnak ki, a mely állapotban azok nem a házban, de mondhatni az országban is senkinek sem tetszenek. A német 3 évig vezette az igazságszolgáltatást a mi törvényeink szerint, és nem fordult föl az ország, mi magunk bizonyosan jobban fogjuk ezt teljesíteni. A megyék föltalálják magukat, mint erről már is igen szép bizonyítékokkal bírunk. Es ha a felsőbb bíróságok zavarba jőnének, ha hajlandók volnának a chaosban tán német törvények szerint is ítélni -— ám lássák! vagy alkosson a curia decisiokat, mondja o, vagy mondassa ki, ha saját lételét biztosítani akarja, hogy ezen javaslat táblai döntvényül tekintendő. Miért adjunk elleneinknek alkalmat arra, hogy saját fegyvereinkkel verhessenek meg ?! Az 1848. XV, t. ez. moratóriumot hoz be az ősiségi viszonyokból származó perekre nézve, ezen moratórium súlyának legnagyobb része elenyészett az 1852. november 29-én kiadott pátens értelmében indított és jobb részint már le is folytatott perek által. A mely perek még hátra volnának, azoknak netáni függőbenhagyásuk bizonyosan nem fogja e hazát anarchiába dönteni. A föld népe, az iparos osztály , a polgárság, tehát a, hazának nagy része már igen sok életre való megyében megtalálta törvényét, bíráját; — az adóssági, plana successionalis, viszszahelyezési, mezei rendőrségi, bérleti ügyek s. t. b. 48*