Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-48

t$2 XLVIH. ülés 1861. június 21 -kén. ezek a nép mindennapi perei, azonban ezek iránt már is megtalálta igen sok megye a vezérfonalat esnem panaszolkodnak anarchiáról. Kérdem miért nem bocsátkoztak a bécsiek ezen javaslat jóváhagyásába? — mert reá akartak bennünket is vezetni az octroyalás terére. Solatiumest miseris socios habuisse malorum. Hisz az 1848. évi V. t. ez. világos rendelete s az esztergomi conferentia egyhangú kívánsága ellenére most ujabban is octroyálták a választási törvényt, megsértették annak leglényegesb részét, mert czéljaiknak az megfelelőbb volt, miért nem octroyálták ezt is ? mert az amabilis confusio nekik kedvesebb volt, s akarták, hogy ezen javaslat elfogadásával törvényeinknek adjunk szegénységi bizonylatot és mi magunk vezessünk be törvényhozásunk terére holmi idegen elemeket és elveket, melyeket aztán bizony nehéz lesz kiirtani, főkép ha autonomicus kormányzatunk még sokáig lenne lánczra verve. Es a bécsiek igazolásokul elfogják mondani a külföld előtt, hogy nincs panasz Magyarországon, hisz az az országgyűlés által hozott törvények szerint igazgattatik. Én tehát ezen magyar- és német szellemű, majd alkotmányos, majd absolut irányú mozaik-törvényjavaslatot , így a mint áll, el nem fogadhatom, s miután sok hiányait s a legnagyobb elvsértéseket szigorún combinált munka által kijavithatóknak látom, azt véleményezem, hogy bízassák meg ugyanazon bizottmány, mely azonban több tagokkal volna szaporítandó, vagy bízassanak meg az osztályok, hogy e munkát ujabb vizsgálat alá vegyék, 10—14 nap alatt ez megtörténhetik. Nem lesz ez codificatió, mert akkor is csak permissive és kisegítőül fogna a beadandott javaslat az országnak ajánltatni. Ha azonban ez igy marad, ha beismerjük mindnyájan, hogy hiányok és hibákkal telt e javaslat, és még sem javítunk rajta — annyit legalább, a mennyit lehet •—• akkor én kénytelen leszek — bár nem örömest teszem, — a törvényjavaslat félrelökésére szavazni. Grabarics Ernő: — Nekem is van egy módosítványom, melyet ezennel benyújtok s a ház figyelmébe ajánlok. (Fölolvastatik). Balogh János: — Károlyi Ede gróf indítványa, vagyis inkább óvása, eléggé bizonyítja ázt, hogy az országbírói értekezlet munkálata egyátalában nem számithat népszerűségre, s hogy az több kárt, mint hasznot fogna vonni maga után. En ezen országbírói értekezlet munkálatát figyelemmel megolvastam, s miután azt átnéztem tisztelettel félre tettem, mert azt olvasván tapasztaltam: hogy peior medicina morbo. Van ezen munkálatban oly sok gyűlöletes hivatkozás, melytől az én magyaros természetem borzad. Ha azt a t. ház el akarná fogadni, akkor a rátapasztott sok salaktól megkellene előbb tisztítani. Ezen esetben talán magam is hozzájárulnék; ily alakban azonban, a mint előttünk fekszik, a javaslatot el nem fogadhatom. Plainer Antal: A t. háznak tegnap és ma ismételve nyilvánult hangulatából lehetetlen meg nem győződnöm arról, hogy a napirenden levő tárgynak vitatkozásába a ház belefáradt és türelme már fogytán van; vétkeznék, ha a ház türelmének rovására bővebb tárgyalásba akarnék ereszkedni. — Ennek egyszerű kijelentése mellett tehát a bizottmány véleményére szavazok. (Szavazzunk!), Bernáth Zsigmond: (Felkiáltások: Eláll a szótól!) Magamra bizom, ha elállok-e, (Helyeslés — Halljuk! Halljuk!) A mi a fennforgó kérdésnek magánjogi részét illeti, azt sokan annyira kifejtették, miként nem látom szükségesnek, hogy magunk igazolására még többet felhozzunk. Mi a közjogi részt illeti, arra nézve kénytelen vagyok folytatni azt, mit Károlyi Ede gróf indítványa által megpendíttetni hallottam. Itt egyenesen Magyarországnak indítványozási joga van megtámadva. Tudjuk, a középkorból eredett az, hogy királyaink kormányaik által kezdették az indítványozási jogot behozni az országgyűlési terembe. (Igaz!). Ritkán történt ez, mert alkalom is ritkán volt rá, minthogy a mint ezt régi törvényeink mutatják, melyekkel az országgyűlés tartása smgettetett, — ritkán tartattak országgyűlések; s voltak rá példák, hogy a rendeknek indítványaik előterjesztésével a sérelmek orvosoltatasa végett, egyik országgyűléstől a másikig kellett várakozni. Ez mindig így folytattatott, mig végre azon határozatot tudták az ország rendéi kieszközölni , hogy minden 3-dik évben tartassák országgyűlés. Azonban ezzel is alig értek czélt, mert a kormány mindig iparkodott saját indítványozási jogát érvényesíteni, s kívánságát az által, hogy szándékait a trónbeszédbe mindig bele szőtte, csak ugyan el is érte. így hozatott be lassanként a kormány részéről az indítványozási jog a törvényhozási terembe. — 1790 és 1791-ik évi országgyűlésen már azt is kimondották, hogy törvényeket alkotni, magyarázni, vagy eltörölni csak az országgyűlésnek van joga, meghatározván egyszersmind, hogy a törvényhozó hatalmat az országgyűlés képezi a fejedelemmel együtt s hogy e szerint két indítványozó elem van az országgyűlésen; a király, propositiók utján és -az országos rendek. Már most miként állunk ? elő áll egy harmadik indítványozó hatalom valamely conferentia alakjában, mely sem országgyűlésnek, sem egyéb nemzeti választásnak kifolyása, hanem valami Gutgesinntheit mérlegéből támadt. Már, hogy ily harmadik indítványozó elemet elismerjek —- arra képes nem vagyok. — Ezen elvből kiindulva az intézkedés szükségét ugyan elismerem, ámbár nem oly formában, mint az elénk terjesztetett s annak idejében hozzá szólási jogomat fenn is tartom. Abba azonban, hogy mi egy idegen törvényekre való hivatkozással megtöltött munkálatot elfogadjunk, soha bele nem egyezem. (Helyes!) Tisza Kálmán: T. ház! A jelenleg fennforgó kérdésnél egyáltalában nem szándékozom részletekbe bocsátkozni s úgy hiszem t, ház! hogy a mai viszonyok megfontolása mellett a ház előtt csak két ut áll; — ••