Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-48
XLVIII. ülés 1861. június 21-kén. 187 mert azt állítani, hogy a magyar törvény egyszerre visszaállítható, minden gondoskodás és intézkedés nélkül azon iooiigyekre nézve, melyek az idegen törvények uralma alatt keletkeztek; hogy ezen ügyeket olv törvények szerint lehessen megbirálni, melyek tettleg érvényben nem voltak: ez, a müveit világnak eddigi jogi theoriájával merőben ellenkezik. (Fölkiáltás: Tehát csak az osztrák jog szeiánt kell megbírálni!? :) Azok, kik eddig mint a javaslat leghatározottabb ellenzői szólaltak föl, szintén elismerték , hogy örökösödési törvényeink hiányosak, s különösen, hogy az idegen törvények uralma alatt keletkezett örökösödési esetek, hazai törvényeink szerint meg nem bírálhatók. Már pedig ily esetek — a mint tudni méltóztatnak — jelentékeny számmal vannak; én bizonyosan tudom, hogy egyetlenegy járásban, ezernél több elintézetlen hagyatéki ügy van. Tehát már maga azon körülmény, hogy számra oly sok elintézetlen per van, melyeket a magyar tör 7 vények szerint elintézni nem lehet, világos szükségét tünteti föl az ideiglenes átmeneti intézkedéseknek. A mi különben azon kérdést illeti, vájjon az országbírói munkálat czélszevíí, és egészben elfogadható-e, vagy nem"? az a tisztelt ház bölcs elhatározásától függ. Ha részletenkint méltóztatnak a javaslatot tárgyalás alá venni, ahhoz én is hozzájárulok. Egyébiránt kijelentem, hogy Szilágyi képviselő urnák ecsetelése , mely szerint ezen munkálatban annyi képtelenség volna, mindenesetre túlzott volt; (Zaj.) mert ha ezen munkálatban annyi képtelenség volna, mint ő emiitette, ha egyébb tekintélyre nem hivatkozom is, azt a 9 tagú bizottmány bizonyosan észrevette volna. (Helyeslés.) Nem akarván a ház türelmét továbbra is igénybe venni, kijelentem, hogy én a javaslatot pártolom. Böszörményi László: Nem akarok türelemről szólani, ha bár valóban lehetne; mert itt nem egyes törvénykezési §§-sok alkotásáról van szó, hanem codexek alkotásáról, melyek alkotása éveket venne igénybe ; (Zaj) azért kétnapi vitatkozást sokallani oly kérdésben nem találom helyesnek; ha már semmi egyéb nem volna, mint ezen javaslat, akkor ez maga is egy tömege a kiesereberélt pátenseknek. Szilágyi Virgil képviselőtársunk felemlítette az osztrák polgári törvénykönyvet, ő megmondotta, hogy a telekkönyvvel kapcsolatban levő birtokviszonyt illető része, — az adásvevés, elidegenítés , még az ingóságokat illetőleg is mind felvannak tartva; de azt nem mondotta, (Halljuk!) hogy magában ezen munkálatban az örökösödési törvény is át van véve; ezek oly fontos körülmények, hogy én tanácsosnak nem tartanám, hogy azokon olyan nyakra-főre menjünk keresztül. — De mielőtt tüzetesen szólanék ahhoz a mi e pátenst illeti — mert hiszen ez is csak pátens, (Derültség) —• én valami ujat is akarok mondani, hogy a t. ház figyelmét annálinkább kiérdemeljem. (Halljuk!) Itt még nem tétetett szó arról, hogy ezen pátensek közjogi tekintetből mennyire veszedelmesek, tekintve különösen még a statusgazdászatot is. — Horváth Boldizsár képviselőtársunk azt mondotta, hogy nincs oly közjog, mely a magánjogi sérelmet megorvosolná. (Horváth Boldizsár közbe szól: Azt én nem mondtam!) En megvallom e tant igen veszedelmesnek tartom, inert az oetoberi diploma maga fennhagyja, ígéri a magánjogi törvényhozást, ele megfosztja az országot minden közjogi törvényektől. — És az ország osztotta e tan veszélyessége iránti véleményemet akkor, midőn minden magánjoga előnyről ' lemondott inkább mint egy hajszálnyit engedett volna közjogaiból; s azt méltán tette az ország, mert a magánjogsérelem mindég csak időleges , legtöbbször vagyont érdekel. sokszor csak részben ; a közjog pedig örökre tartó, nemcsak vagyont, hanem számtalanszor életet is érdekel, bizony ha némelyek magán vagyoni sérelmet szenvednek is a közjog védelme miatt, az nem oly áldozat, mintha a vagyon mellett életöket is feláldoznák. — Mondom hát, hogy a közjog sokkal fontosabb mint a magánjog- sérelme. Közjog szempontjából különösen a törvényhozás elve meg van még sértve a javaslat által. — En tisztelettel hivatkozom itt Deák Ferencz képviselő úrra; a fölirat tartalma és mind az, a, mi e házban mondatott, azon eljárással. hogy mi ezen pátenseket elfogadjuk, merőben ellenkezik. (Helyeslés.) Föliratunkban ki van mondva, hogy mig az 1848-iki törvények visszaállítva nem lesznek, addig tanácskozni, egyezkedni, nem lehet, míg az absolut rendszer minden maradványai el nem lesznek távolítva , nem csinálunk semmit. (Igaz!) — Már ha mi az absolut rendszer ezen 10 éves munkáját elfogadjuk, attól félek, hogy azt alkotmányosnak fogják mondani, mert az országbírói értekezletbe a hétszemélyes tábla belefolyt, a ezím tehát némileg alkotmányosnak látszik: de a tartalomban fenntartattak a pátensek, mint az absolut rendszer maradványai. •— De t. ház ezen javaslat magával az indítványnyal, mi e tárgyban tétetett, szintén ellenkezésben áll. (Zaj.) Mit mond az? „hogy a kinevezendő bizottmány felhasználva az országbírói értekezletnek törvényes tekintélyt ugyan épen nem igényelhető, de mint bármely magán személy müve tekintetbe vehető, s talán hasznos anyagot szolgáltató tartalmát is, — készítsen átmeneti javaslatot a törvénykezési ügyben." Előbb meg az mondatik: „hogy azon munkálatnak czélja: az osztrák büntető és polgári törvénykönyv kiküszöbölése" a vélemény szerint pedig az utóbbi nagyrészben megmarad, és nem is mondatik, hogy ez magánjavasiát; mint hogy nem is ilyen a vélemény értelmében. Ha csak pernússive fogadtatik is el, — a mint Kubinyi Rudolf képviselőtársunk megjegyezte, —• az nem lesz csak tanács, akár hogyan forgassuk a dolgot, mert a hét személyes tábla rögtön életbe lépteti; s ez nem országbírói munkálat lesz többé, hanem a mi factumunk, és mindazon hibákért, melyek a javaslatban s a többi pátensekben foglaltatnak, mi egyenként és egyetemesen felelősek vagyunk az ország és egész világ előtt. (Ugy van!) Mi már mondjuk, hogy nem javalljuk kötelezőleg, de ezt nem is kivánja a kormány, elég az, hogy mi a munkálatot félig meddig elfogadjuk , a kormány majd szentesíti, mert övé a hatalom. — Mondom. hogy e tekintetben ellenmondásban va47*
