Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-48
184 XLVIII. ülés 1861. június 21-kén. ló'dött magánjogi rendszerből, mely részletek bizonyára magát a polgári szabadságot, annak minden feltételeit megmérgezik. (Helyes!) Az előttünk fekvő munkálatra nézve különbség nélkül azt lehet mondani, mindenki elismerte, hogy az rendkívül hiányos, hogy az igen rósz. (ügy van!) Ha már most valaki azt mondaná, hogy hiszen van néhány százezer paragraphus az osztrák uralom korából, miért ne lehetne azokat még háromszáz héttel szaporítani? (Derültség.) Ezt érteném, ennek van némi logieája; ha valaki szereti a paragraphusokat, azokat szaporíthatja. De midőn valaki azt mondja, hogy az országbírói értekezlet munkálata oly annyira rósz, miszerint annak részletes tárgyalásába, s megvitatásába ne bocsátkozzunk azért, mert ez maga végtelen bonyodalmak terére vezetne bennünket és igy, épen mert ilyen rósz, minden további tárgyalás nélkül fogadjuk el átalában, és mintegy nyaláb számra szaporitsuk a káros paragraphusok tömegét: ez felfogásom szerént erős logicának épen nem nevezhető. (Igaz!) Nevezzük meg uraim a dolgot a maga nevén, mi ez az országbírói értekezleti javaslat? Az october 20-ki diploma, midőn alkotmányos ígéretekkel lépett a nemzet elé, föntartotta a birodalmi hatalom számára a hadügyet és a pénzügyet, de egyszersmind gondoskodott arról is, hogy a magánjog rendszere, mely az ábsolutismus alatt behozatott, a magyar országgyűlés intézkedéséig életben maradjon. Es miért történt ez ? Azért talán, mert a magyar magánjogi törvényeket, ugy anyagi mint alaki tekintetben visszaállítani nem lehetett ? Épen nem S Hanem ez azért történt, mert nem adták fel a birodalmi-egység tervét és ezen birodalmi-egység felé törekvésnek egyik básisául meg akarták tartani hazánkban a magánjog rendszerében kifejtett azon törvényeket, illetőleg pátenseket, melyeket Ausztriában életbe léptettek. (Helyeslés; Zaj!) Ez volt a valódi ok, azon reményben, hogy hiszen az országgyűlésnek sok más fontos teendői lesznek és évek múlhatnak el mig a eodificatio meg történhetik, addig majd be ékeli magát megrontott alkotmányos életünkbe az osztrák törvények rendszere. Ez volt a czél. Azonban mi történt? A megyék és városok nem annyira ezen ezélra reflectálva, mint inkább ösztönszerűleg alkotmányos irányuknál fogva beléptek a törvénykezés gyakorlatába; belépett számos törvényhatóság, s már azon ponton állott a dolog, hogy a többiek is követvén e példát, a magyar törvénykezés bevégzett tény leend, s a bécsi urak számítása tettleg meghiúsul. Most ennek meggátlására feltalálták az országbírói értekezletet. (Tetszés; Zaj !) Ezen országbírói értekezletnek feladata volt bizonyságot szolgáltatni arról, hogy a magyar magánjog rendszerét változtatás nélkül helyreállítani nem lehet. En uraim tisztelettel viseltetem azon országbírói értekezlet minden tagja iránt, elismerem, hogy ők mind nagytudományu férfiak. De sokszor megtörtént már, hogy épen a legnagyobb tudományú férfiak megfeledkezve a gyakorlati élet igényeiről, magukra disputáltak oly dolgot, melyekről talán addig nem is álmodtak. És megtörtént hogy az országbírói értekezlet kebelében csakugyan kifejlődött azon nézet, hogy bizony itt octroyalni kell, itt a magyar törvényeket helyre állítani nem lehet, s igy készült ezen szerencsétlen javaslat. Egy oly szegénységi bizonyítvány az a nemzet ellen a bécsi urak számára, melyből azok egyenesen azt olvashatják ki, hogy íme Magyarország nem képes a maga törvényeivel egy perczig megállani, nem képes a nélkül, hogy mind az anyagi, mind az alaki osztrák jogból igen fontos részleteket jogi rendszerébe átnevegyen. — (Igaz! Helyes! Zaj.) Igy fogom én ezt fel uraim, s ezt annál szomoritóbbnak tartom, mert a bizonyítvány, mely ki van állítva, nem igaz! Ezzel azt akarom mondani; hogy nem áll az, mintha a magyar magánjog rendszerét ugy anyagi, mint alaki tekintetben helyre állítani nem lehetne ily octroyált javaslat elfogadása nélkül; nem áll az, mintha ezen javaslat egyátalában szükséges volna. (Halljuk!) A szükségességet illetőleg főkép az ősiségét eltörlő 1848: XV. t. ez. jogi következményeire történt hivatkozás, és megvallom, megdöbbentő volt hallani, egy képviselő társunktól, ki odáig ment, hogy azt monda, miszerint ezen törvény által az egész addig fenállott örökösödési rend el van törülve. (Zaj.) Azt hiszem, ez oly képtelen állítás, melyet czáfolni sem kell. Mert a mint Pest Báczkeve kerületének érdemes képviselője helyesen kifejtette, az 1848-ki XV. t. ez. az örökösödési rendnek az ősiségi törvényekből kifejlett akadályait elhárítván, visszavezette az örökösödés rendjét a természetes öröklés medrébe, s igy azon ujabb törvényt combinálva a régi örökösödési törvényekkel, nem leend magyarországban alkotmányos bíró, ki minden fönforgó kérdést ezen combínált törvények szelleméből igazságosan eldönteni ne tudna. A szükségesség szempontjából felhozták többen különösen a bányászati ügyeket, mik előttem is nagy fontossággal bírnak, mert egész vidékek érdekeit igen közelről érintik; ezen bányatörvényekre nézve az volt mondva, hogy kívánatos ugyan, — tehát lehetséges is, — hogy a magyar törvények visszaállíttassanak ; azonban ha ezen javaslatot el nem fogadjuk, azon esetben a bécsi minisztérium ki nem bocsátja kezei közöl a bányaügyek kezelését. Azonban azt kérdem, hogy ha elfogadjuk ezen munkálatot, a breznóbányai érdemes képviselő, ki e tárgyra különös súlyt fektetett, jót áll-e arról, hogy Plener ő exeellentiája oly naiv ember legyen, ki ezen javaslat elfogadása folytán egyszerre el törli az alkotmányellenes bányabíróságokat, és önkényt visszaállítja a magyar alkotmányos bíróságokat, csakhogy a magyarországi bányászat jövedelmeit kezei közöl kibocsáthassa? én ezt remélni nem tudom. (Helyeslés; Zaj.)
