Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-48
XLVIIL ülés 1861. június 21-kén. 185 Mi a telekkönyvet illeti, — mi szinte nagy fontossággal bír, — nincs e házban senki, ki azt mondotta volna egyetlen szóval is, hogy a magyar magánjogi törvények visszaállításával telekkönyvek tovább ne használtassanak. Hiszen mind azon megyékben, melyekben a magvai- magánjogi törvények szerint az igazságszolgáltatás folyamatba tétetett, és minden fennakadás nélkül kezeltetik, a birtokváltozások és betáblázások alapjául nagyon természetesen átvétettek a telekkönyvek mint birtokösszeirási munkálatok, csak maga a birtokváltozás s betáblázás ügye vezettetik már most a magyar magánjogi törvények szerint. A telekkönyvek létezése veszélyt, és a közhitel valami csorbát egyáltalában nem szenved az által, hogy azon telek. könvvek egyes rovatának folytatásában a magyar magánjogi törvények szerint törteink az eljárás. Hajói emlékszem, különösen e szempontok voltak azok, melyekből a javallat elfogadásának szükségességét igyekeztek kimutatni. Azonban még hagyján! ha csak szükségtelen volna e munkálat életbe léptetésének egy helyeslő határozattal! elősegítése. Nézetem szerint, midőn legtávolabbról sincs bebizonyítva a szükségesség, még e mellett e munkálatnak elfogadását a legveszélyesebbnek, s milliók érdekeit koczkáztatónak kell tartanom. (Helyeslés; Zaj , Halljuk!) Nem is szólok arról, hogy ezen munkálat majd minden lapján pátensekre történik hivatkozás, és azon sok ezernyi paragrapbusból álló pátensek gyakorlati érvénye ezen javaslat által mintegy szentesítést nyer nemcsak a múltra, nézve, a miben százezreket tönkre juttató eredményeit megváltoztatni alig áll többé hatalmunkban, de szentesítést nyer még a jövőre nézve is, (Felkiáltások: Igaz!) mert azon pátensek szerint lesz kénytelen a bíró ítéletet mondani. Midőn e mellett a javaslatnak telekkönyvre vonatkozó részében az mondatik ki, hogy az osztrák polgári törvénykönyvből mindazon rendelkezések, melyek a, birtokra, azaz a dologi jogra közelebbről vonatkoznak, épségben tartandók, bizonyosan el lehet mondanunk, hogy ezen javaslat a polgári codexnek legalább felét szentesitette. (Felkiáltások: Igaz!) Már most ha veszem a jog alaki részét, ha veszem, hogy a javaslat az osztrák perrendtartásból egy lélekölő, költséges és hosszadalmas rendes írásbeli perutat csempész be jogrendszerünkbe, ha veszem, hogy a peres eljárás legfontosabb része, melynek feladata tulajdonkép a kiküzdött jogot érvényesítni, — a végrehajtási eljárás minden nehézségei átplántáltatnak a hazai földbe — valóban eltudom gondolni, mely veszélyeket fogna a javallat elfogadása előidézni s részemről azért azt csak kárhoztatni tudom. Csak egy körülményt akarok közelebbről az alaki jogra, nézve érinteni. (Halljuk!) Azt mondja a javaslat, hogy mindazon perek, melyek annak elfogadásáig kezdetnek, a, régi osztrák perrendtartás szerint kezeltessenek. Említve volt már a pozsonyinegyei egyik képviselő által, mi lesz ennek közelebbi képtelen következése, az, hogy azon régi magyar perek, melyek az osztrák polgári perrendtartás szerint 1853-ban átalakittattak és melyek még folyamatban vannak, most ismét harmadízben átalakitandók s pedig ez úttal megint az osztrák polgári perrendtartás szerint annyiban, a menyiben tudomásom szerint mindenütt, hol az alkotmányos bíróságok megkezdették működésüket, a felek e pereket már magyarra átalakitatták, s ismét visszavitték azon modorba, melyben a kezdetnél folytak. (Igaz !) De nem csak ez volna a javaslat következése, hanem az is. hogy miután már hónapokkal ez előtt az alkotmányos bíróságok működésüket megkezdették és folytatják a magyar magánjoga törvények szerint most, ha ezen javaslatot elfogadják, mind azon pereket, melyek a legközelebbi időben már hazai törvények szerint kezdettek, s már félig meddig bevégezve vannak, most az osztrák polgári perrendtartásra kellene átidomítani, mert a javallat a perfolyam osztrák rendszerét állapítja meg. (Igaz! Ugy van!) Nézetem szerint midőn ily következései lennének ezen javaslat elfogadásának, aligha fogja már ki is bebizonyíthatni, mintha az szükséges volna s nem inkább a legnagyobb mértékben veszélyes. Hogy szükségtelen, azt bebizonyította a tapasztalás, bebizonyította azon körülmény, hogy még azon törvényhatóságok is, melyek az országbírói értekezlet munkálkodásának megkezdésekor azon reményben, hogy ezen értekezlet valami Columbus tojást fog feltalálni, abban hagyták az alkotmányos bíróságok szervezését: midőnezen értekezlet munkálatát látták, fejüket csóválva elővették alkotmányos törvényeinket s az óta minden fennakadás nélkül foly az igazságnak törvényes kiszolgáltatása. Tehát maga a, gyakorlati jogélet megmutatta a javallat szükségtelenségét. De hogy az veszélyes is lenne, az előadottakon túl, még egyre kívánom önöket figyelmeztetni. (Halljuk!) Mindenki azt mondja a javallatot pártolók részéről, hogy ezen javallat nem leend kötelező a tör-' vényhatóságokra nézve; a mely törvényhatóság nem akarja az nem fogja alkalmazni. Magam is ily meggyőződésben vagyok. Hanem vegyük a dolgot komolyan fontolóra ! Mi lesz ennek következése ? A curia, mely alig várja, hogy ráüssék a helyeslés pecsétét ezen munkálatra, a legnagyobb mohósággal alkalmazni fogja azt az utolsó betűig-, mind azon pátensekkel együtt, melyekre abban hivatkozás történt; minden perben, mely eléje megy, e szerint fog ítélni; és a magyar törvények szerint az alkotmányos első s illetőleg másod bíróságoknál lefolyt perek kilencz tizedrészét, ha azon munkálatot az ellenfél ügy* véde a maga részére kiakarja zsákmányolni, a curia cassálni fogja; mert ezen perrendtartás, mely itt megállapíttatik , mind a per folyamaira, mind a végrehajtásra nézve az osztrák pátensekből egy oly véghetetlen bonyolódott rendszert állít a magyar magánjog helyébe, mely szerint alkotmányos bírák józanul el nem járhatnak. (Igaz!) Ha már most a curia megsemmisíti az ily pereket, kérdem mi lesz ennek következése ? Mi történKépv. ház napi, II. k. 47
