Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

138 XLIII. ülés 1861, június 12-kén. Ezen okoknál fogva kikagyandónak vélem a három pontot; ha pedig ezt el nem érem, ez esetben pártolom Várady űr módosítványát, (Zaj ! Helyeslés; Szavazzunk!) Vályi János: Tisztelt képviselők! (Zaj; Szavazzunk. Elnök: A szólókat ki kell hallgatnunk!) A szőnyegen levő fölirási javaslatnak ti-ónlemondást tárgyazó része iránt fölmerült azon vélemény különbségre vonatkozólag: hogy az egészen kihagyassék-e vagy csak módosíttassák'? — véleményem ez: (Zaj ; Halljuk!) Kétségbe vonhatlanul igaz az, miként magyarországnak a most fölötte tényleg uralkodó törvényes királyául vagy csak trónörököséül is egy átalában nem tekintethetik, mivel eddigelé a mostan is életben levő törvényes koronás királynak — és következetesen testvérének mint trónörökösnek — még csak lemondása sincs az ország- előtt akként teljesülve, miként azt, a királyai iránt annyi méltatlan kegyeletet és önfeláldozást tanúsított magyar nemzet méltán ki is érdemelve , törvényei szerint várhatta sőt követelhette volna. De más részről elvitázhatatlanul igaz az is, hogy azon hazaszerte és e házban is oly kivétel nélkül nyilvánított, 1847/8-dik évi megszentesitett törvényekhezi szigorú ragaszkodásunk mellett, Magyarország, országgyülésileg képviselve törvényeink szerint nincs. Az előadott kielégítő kellékekkel nem birható trónlemondást tartalmazó okiratok pedig, tárgyalhatók csak a már teljesen és törvényesen kiegészített országgyűlés által lehetvén: mindaddig, mig ezen akadályok elhárítva s törvényes kívánalmaink csonkitatlanál tettlegesítve nincsenek, — a nélkül hogy alkotmányunkon egy a jelen körülmények között minden áron fenntartandó főelv föláldozásával visszavonhatlanul sérv ne ejtessék, — törvényes szempontból, a kételyes félre értések és magyarázhatások biztosb kikerülése végett még* csak árnyéklatban sem szabad feltüntetnünk: mintha a tényleg uralkodó — ki egyszersmind az általa most már mint egy törvényes támpontul használandó kétoldalú államszerződés vagy ugy nevezett pragmatica sanctio kötelmeit, önhatalmúlag maga tépte szét — általunk ily körülmények között királynak tekintetnék, vagy önkénytes hódolatunkat annak törvényesítés ííltali elnyerhetése iránt, még csak kilátásba is helyeztetnénk. Miután azonban mindezekkel ellenkezőleg, a fólirás szerint a trónlemondási okiratoknak lényeges hiányai kiigazítására vonatkozó tanácsadás, és azután, hogy miként akar az ország gyűlése majdan a már kiigazított okiratokkal elbánni; — véleményein szerint az okiratoknak ezen javallottá módoni kiigazításával, már mint egy előlegesen is — a nélkül, hogy azok tárgyaltattak volna — a trónlemondást s változást igazoltnak láttatunk nyilvánítani, illetőleg elfogadni; holott még erre kedvező idő és törvényesség távolról sem mutatkozhatik, sőt talán ez által lehető szebb jövőnktől is zárattathatnánk el; — de más különben mint hiányos országgyűlés, ebbeli cselekedetre kellő jogosultsággal sem birhatunk. Ámbár ugyan hogy jövőben mi történhetend, biztosan véges emberi elme alig határozhatja meg, •— mind a mellett az ilyen igéretszerü kifejezések, akár miként legyenek is, mindig inkább csak hátrányosak és kötelezettséget vonhatnak maguk után, — melyet ha valaha, bizonyosan leginkább most, minden áron kerülnünk az önmagunk iránti szigorú óvatosság int. (Helyeslés; Zaj.) Mindezekért tehát . ezen trónlemondást tárgyazó három szakaszt egészen kihagyatni óhajtom. (Zaj.) Azon nem reménylett esetre pedig, hogy ha a többség ezeknek kihagyása mellett nem nyilvánulna, Várady Gábor tisztelt képviselő társam módosítványához csatlakozom. (Szavazzunk!) Besze János: (Szavazzunk!) Én tisztelt ház, nem tudom átlátni miért csinálunk magunknak anynyi bajt ezen három pont módosításával, jobb volna megmaradni a szerkezet mellett, mert ezen fólirat oly tökéletes remekmű, hogy a mi az első sorban, az összefüggésben van azzal, mi a közepén, és a végén van, minden tökéletes összehangzásban van egymással. (Tetszés!) Én nem látom át annak szükségét, hogy miért bízzuk azt O Felsége Ferencz Józsefre mit magunk méltóságteljesebben megtehetünk, Ferdinánd királyunk lemondása hogyan áll mindnyájan tudjuk, arról tehát nem szólok. Előttem 0 le nem mondott törvényesen, hitelesen hiszem, hogy szándéka volt lemondani, de le nem mondott, a magyar nemzet általa a hűségtől föl nem oldoztatott, a törvény szerint pedig- megkívántatik, hogy az ország is a fejedelmet az eskü alól feloldozza, ez mind nem történt; én nem írnám a föliratba a három pontot, hanem azt mondanám: jobban tudjuk mi azt magunk tenni; nincsen felelős minisztériumunk , nincsen nádorunk, semmink sincs, királyunk sincs, de meg vagyunk magunk. A nemzet oly könnyen el nem fordul a lenyugvó naptól, mely sugarainak annyit köszönhet. Ferdinánd király szólt először magyar nyelven a nemzethez, alatta létesíttettek a legszebb törvények, ő szentesítette az 1848-iki törvényt is, mely oly archimedesi pontunk a melyen állunk, mondom; a nemzet ily fejedelmétől oly könnyen meg nem válhatik. Én nem biznám Ferencz Józsefre, hogy ő eszközölje ki a törvényes kellékekkel bíró lemondást, hanem nevezzünk ki egy fényes és számos tagból álló küldöttséget, és szólítsuk fel a felső táblát, hogy egyesüljön velünk, és elmennénk Ferdinándhoz (Zaj) és ő a nemzet küldöttjei előtt mondjon le, s ekkor ellenjegyzés, — felelős minisztereink még ugy sem lévén ki a lemondást ellenjegyezné, — nem is kívántatnék. (Zaj) Én át sem látom, hogyan fogja Ferencz József kieszközölni a lemondást, mielőtt rendesen az 1848-ki törvények terére lépne, midőn tehát felelős minisztériumunk még