Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-43
XLIII. ülés 1861. június 12-kén. 139 nincsen, hogy a lemondás törvényes legyen az csak az egész ország szine előtt történhetik meg, az egész ország pedig oda nem mehetvén, kívánom, hogy egy küldöttség menjen oda, és tegye le a koronát V. Ferdinánd a nemzet kezébe, valamint a nemzet kezéből vette azt föl, és ha ezt elfogadjuk, akkor ez a bárom pont fölösleges, és szent a béke. (Szavazzunk!) Bernáth Zsigmond: Nem tagadható az, miszerint a 42, 43, és 44-ik §§-ban, vagy a dolog lényege , vagy a logica, vagy pedig a consequentia hiányos. Azon értelemben, mely szerint azok fogalmazvák, ámbár azokban sok lényeges találtatik, és sok mi lényegében jó p.o. az: miszerint V. Ferdinánd trónlemondásáról Magyarország számára külön okmányt ki nem állított; ez a maga lényegében helyes megjegyzés ; valamint az is, hogy a felől Magyarország külön értesítést nem nyert. A tekintetben 0 Fölsége V-ik Ferdinánd is helyesen cselekedett, hogy a decemb. 2-ikí trónlemondásában Magyarországot meg nem említé, mert ha megemlítette volna, ugy tűnnék fel, mintha Magyarország már ausztriai provincziának számíttatott volna. Ezek eddig, — átalánosságban véve •—• helyes észrevételek; de találtatnak ezen czikkekben lényegileg helytelen észrevételek is, p. o. az, hogy „a trónlemondási okirat magyar államjogi szempontból véve formájára nézve hiányos," — mert az említett okirat Magyarországra nézve nem csak hiányos, hanem egyenesen nem létező. A trónlemondási okirat 1848-ik év december 2-án költ, — ezen év mint több királyi-okirat keletkezésének éve nevezetes. Ugyanis: ezen év april 25-én octroyalt I. Ferdinánd császár Ausztriának alkotmányt, melyet öt ausztriai miniszter ellenjegyzett, nevezetesen: Fiquelmont, Pillersdorf, Krausz, Sommaruga és Zanini, — s ezen okmányban névszerint felsorolvák az ausztriai birodalmat képező országok, számszerint 11 tartomány, de köztük sem Magyar- sem Erdély- sem pedig Horvátország megemlítve nincs. Ugyanez év június 26-án 0 Fölsége Ferdinánd császár, betegségének ideje alatt, a monarchia részére fölhatalmazott biztosul rokonát János főherczeget; — és ugyanazon napon ugyancsak Ferdinánd „e néven V-ik" magyar király, Magyarországban megbízottjául István főherczeget, a nádort és tábornagyot nevezé ki. A kinevezési okirat Eszterházy Pál herezeg felelős miniszter ellenjegyzésével adatott ki Magyarország számára, s küldetett meg a magyar országgyűlésnek. Ugyanabban Erdély-Horvátország, Slavonia és a Határőrvidék, mint a magyar korona elvitázhatlan birtokai, névszerint vannak fölsorolva. — 0 Fölsége e szerint nagyon jól tudta, hogy miért nem említi meg december 2-án költ trónlemondási okiratában Magyarországot, azt is jól tudta, hogy nem kívántatik s nem is szükséges ezen okmányt Magyarországra küldeni; mert Magyarország számára más — mind formájára, mind tartalmára nézve különböző okmányt kellett volna kiadni. A logica nem hiányzik ezen czikkekben, s nem is a bizonyítékok lánezolatában, hanem magában a tárgyban rejlik a hiba; mert itt tulajdonkép a logicának azon föladata lett volna: tényeket, melyeknek az uralkodás kezdete előtt kellett volna megtörténniök, olyakká tenni, mintha azok már akkor valósággal véghezvitettek volna, — azt azonban a logica eszközölni nem képes. Különben is a logicai bizonyítékok az egyéni meggyőződésből veszik kiindulási pontjukat, s onnan van az, hogy oly egyének előtt, kik ugyanazon nézeteket nem osztják, néha a logica sántítni szokott. Igaz, hogy ezen czikkekben következetesség is van; — de az is következetesség leend, ha azon kellékek kijelöltetnek, melyek a czél elérhetését föltételezik. Ezen szép ország és szent István koronája — ugy hiszem — megérdemlené, hogy az, a ki annak jogosan birtokába akar jutni, ne kimélje a fáradságot, a teljesítendő föltételeket betölteni. Ezen kellékek azonban rövidebben is formulázhatok. (Szavazzunk!) Elnök: Szavazás alákerülvén a kérdés mindenekelőtt kötelességem jelenteni, hogy húsznál több képviselő által aláirt névjegyzék adatott be hozzám, melyben az aláirt képviselő urak névszerinti nyilvános szavazást kivannak. A szavazás tehát névszerinti fölszólítás mellett nyilvánosan fog történni. Először is a kérdést meg kell állapítani. Szabályaink szerint a kérdést elsőbben arra nézve kell feltenni, vájjon az alapindítvány elfogadtatik-e vagy sem? A kérdést kívánom formulázni. Ha valaki nem helyeselné, méltóztassék hozzá szólani. A kérdés tehát az volna, elfogadja-e a t. ház a fölolvasott három szakaszt, a mint szerkesztve van, vagy nem ? A szavazókat Tanárky jegyző úr fogja név szerint felszólítani. Az „igen C£-nel szavazókat Bánó és Ignjatovich urak jegyzendik; a ,,nem K-mel szavazókat pedig Csengeri és Keglevieh urak. Jura jegyző úr a jelen nem levőket fogja följegyezni. Hogy pedig a szavazás annak rendje szerint történhessék, a tárgy nagyszerű fontosságához képest is kérem a t. házat, hogy a szavazást mind végig csendesen, és figyelemmel kísérje; és a múltkori tapasztalás következtében arra is kérem, hogy méltóztassanak szavazatukat fennszóval kimondani , mert mindig zavar történt. A kérdést méltóztattak megérteni ? (Igen!) B. -, Tanárky jegyző a képviselőket bettírendszerint szavazásra felszólítja .• Abaffy Aristid : Igen ! Andrássy Gyula grf.: Igen! Ács Károly: Nem ! Antal János: Igen! Allaga Imre: Igen! Asztalos István: Igen! Almássy György grf.: Igen! Babesch Vincze: (Nincs jelen!) Almásy Sándor: Nem! Babics János: Igen!
