Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

XLIIL ülés 1861. június 12-kén. 137 lem az országlás hatalmát és végrehajtó jogait az ő beleegyezése nélkül általvegye. — Éss méltán. Mert ha egy nemzet, mely a törvények alapján kíván élni, és fennállani, számba nem veszi, és meg nem őrzi azon jogokat, melyek közte és a souverain hatalom között, alkotmányos és sérthetlen föltételek gyanánt szolgál­nak : ugy önmaga készíti lassankint megsemmisülése elnyelő örvényét. Ugy de t. képviselők, a lépés, mely szerint egyik fejedelem lemondott, s a másik a trónt elfoglalta, már megtörtént; megtörtént pedig ugy, hogy a nemzet sem a lemondáshoz, sem a trón elfoglalásához beleegye­zését nem nyilváníthatta. Nem volt csoda, mivel 184S-dik évi december 2-kán, midőn Ferdinánd 0 Felsé­gének lemondása bekövetkezett, az akkor oly hatalmas és világhódító osztrák statusférfiak, kik elbizottsá­gukban már az emberiséget is a bárótól kezdve számították, a leigázás és megsemmisítés alá vett szegény Magyarországot már ugy tekintek, mint egy tabula rasat, melyre a korlátlan hatalom vaskeze szabadon jegyezheti föl a nemzeti szabadság megsemmisítő ítéletét. De a hamvaiból feltámadt s örökre soha elnem nyomható nemzeti szabadság geniusa ugy akarta, hogy a nemzet ismét visszatérjen ama lépéshez, s ki­mondja, hogy az, forma tekintetében, alkotmányunkba, s törvényeinkbe ütközik. Gondoskodnunk keli tehát arról, hogy e lépés, habár megtörtént is, legalább következményeiben, és a jövőre nézve ne legyen káros a nemzetnek. Megvallom, t. képviselőház! hogy ha az általam is pártolt határozat állapittatik meg többségileg, an­nak a fölirattól különböző természete egyátalában nem kivánta volna, hogy a lemondás formahiányainak tüzetes tárgyalásába bocsátkozzunk. De mivel a közlekedés útját megnyitó fölírat nemcsak hogy keresztül ment, de sőt azt, mi a folytonos hozzászólás és igazítás által vélemény különbség nélkül sajátunkká tettük: annálfogva mi, ha csak a többségi utón elfogadott föliratnak előzményeivel logicai következetlenségbe jönni nem akarunk, most már alig tehetünk egyebet, mint követelni azt, hogy utólagosan pótoltassák az, minek előzetesen kell vala történnie. Es e pontban annyival inkább kell a fölirat ide vonatkozó szövegét pártolnunk, mivel, ha elfo­gadtuk a fölirat azon practicus irányát, mely minden egyes sérelem orvoslásának módját, a történelmi jog-; alapokra és törvényekre hivatkozással mutatja ki; ugy az abdicatio sérelmi kérdésénél is el kell fogadnunk azon practicus módot, melyet e részben a fölirat szerkezete kimutat, kimutat pedig ugy, hogy óvásunknak törvénybe leendő iktatása mellett legalább a jövőt minden hasonló sérelmek bekövetkezhetése ellen biz­tosítsuk. Én annálfogva a föliratnak ide vonatkozó minden pontjait pártolom. (Helyeslés; Szavazzunk!) Kubinyi Ferencz: Az abdicatiora nézve tisztelt ház, midőn az indítvány a ház asztalára letétetett, nézetemet elmondottam. Én különbséget teszek a teendő abdicatiora, s a ház asztalára már letett abdica­tiora nézve. Azon abdicatiot, mely a ház asztalára letétetett, családi privát szerződésnek tekintem; s azt tar­tom , hogy törvényeink szerint a magyar koronára nézve semmis, s a nemzetre nézve nemcsak káros, ha­nem olyan, melytől óvakodnunk kell, sőt a milyen ellen a nemzetet jövendőre nézve is biztosítani szükséges. Egyébiránt O Felsége V. Ferdinánd csak a császári koronáról mondott le; a magyar koronáról, ellenkező­leg az 1790 t. czikkel, le sem mondhatott. En tehát egészen más diplomát kívánok, s kívánom, hogy valamint a maga idejében Rudolf le­mondási diplomája az országgyűlés elébe terjesztetett, és tanácskozás alá vétetett: ugy jelenleg is a készí­tendő diploma tanácskozás végett terjesztessék az országgyűlés elé. De természetes, hogy mind ezekről csak akkor lehet szó, ha az országgyűlés kiegészítve, ha fele­lős minisztériumunk, ha törvényes kormányunk lesz. A három czikket illetőleg, előre kijelentem, hogy a kihagyásra szavazok; hiszen ellentétben állnak azok mind a történet, mind magának a föliratnak logikájával. (Zaj ; Halljuk!) A történet logikájával ellentétben állnak, mert hiszen V. Ferdinánd O Felsége a magyar koroná­ról le nem mondott; s ellentétben magának a föliratnak tartalmával, mert hiszen ugyan e főiiratban monda­tik, hogy az országgyűlést kiegészítettnek nem tekintjük, törvények alkotásába, koronázásba nem bocsátkoz­hatunk. (Zaj!) De ellentétben áll még a kérdéses három pont különösen az utolsó §-szal, mely így hangzik.* „az országgyűlésnek kiegészítése, alaptörvényeink tökéletes visszaállítása, parlamentáris kormányunk s felelős minisztériumunk isméti életbeléptetése, s az absolut rendszer minden még fönlevő jogtalan következményei­nek megszüntetése oly előleges föltételek, miknek teljesitése nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlenek." Megvallom, (Halljuk!) hogy addig mig 0 Felsége a tényleges uralkodó a törvényes térre nem lép: addig vele semmiféle egyezkedésbe bocsátkozni nem akarok. (Helyeslés; Zaj: Halljuk!) Arra nézve, hogy a diploma hiányosnak mondatik, csak azt jegyzem meg, hogy a mi nem existál, azt hiányosnak mondani nem lehet. Nem is hiányos az, hanem törvénytelen, mint törvénytelent pedig el nem fogadhatom. — (Helyes !) A mit igen tisztelt követtársunk méltóztatott még mondani, hogy O Felsége majd nem tudja, mit kell tenni, — erre nézve ugy vélekedem, hogy tudja biz azt 0 Felsége hogy mi a teendője, de úgy látszik, hogy nincs meg azon akarata, melynek lenni kellene. (Helyeslés; Zaj !) Képv. há* napi. II, k. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom