Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

SÍ4 XLHI. ülés 1861. június 12-kén. Ezen teendők közé tartozik az is, mi a lemondásra és a lemondás módja által megsértett jogok biztosítására vonatkozólag a föliratban foglaltatik. 1848-dik évben 0 Felsége V-dik Ferdinánd ünnepélyesen lemondott a császári koronáról. Lemondása átalános volt, s abban Magyarország külön meg sem említtetik. Nem adatott ki a lemondásról Magyarországhoz intézett külön okirat, és igy a lemondás a nemzetnek előleges értesítése s hozzájárulása nélkül történt. Mindez magyar közjogi szempontból tetemes hiány, sőt az ország jogaira nézve kétségtelenül sérelmes is; mert az átalános lemondásban Magyarország úgy látszik, a császári koronához tartozó provinciának tekintetett, ez pedig az ország törvényes önállását sérti. Mellőztetett az ország előleges értesítése és hozzájárulása, és e mellőzés az alkotmányosság fogalmával ellenkezik. De V-dik Ferdinándnak ezen módjára s alakjára nézve hiányos, és jogainkat tekintve sérelmes lemondása, valósággal mégis végrehajtatott. A lemondás tehát ha helytelenül történt is, de megtörtént, s az most már kétségbe vonhatatlan tény, és pedig változhatatlan tény, melyet nem történtté tenni, vagy ismét még megmásítani, úgy hiszem, hatalmunkban nincs. (Igaz!) A mint V. Ferdinánd kiadta ünnepélyes lemondását a császári koronáról, azonnal megszűnt tettleg uralkodni Magyarországon is, s 12 éve már, hogy sem itt, sem máshol nem uralkodott. Tettleg tanúsította tehát, hogy a magyar trónról is valósággal lemondott , és ezt, bármi hiányos is volt a lemondás, ignorálnunk nem lehet. Mindenki tudja, hogy O tettleg nem királya Magyarországnak, mindenki megvan győződve, hogy lemondott s annyi éven keresztül végre is hajtott lemondását vissza többé nem veszi, újra ismét a magyar trónra nem lép, s magyar király tettleg többé nem lesz. Jelenleg tehát van egy kornoázott magyar király, ki azonban tettleg nem uralkodik, mert valósággal lemondott, és a koronát ismét visszavenni nem fogja, azon fejedelem pedig, ki a fejedelmi hatalmat tettleg gyakorolja, nem a magyar törvény szerint uralkodik, s még nem törvényesen koronázott királya Magyarországnak. Ezen valóban abnormis helyzetet torábbva is fönntartani sem szándékában, sem érdekében nem fekszik a nemzetnek. (Helyes!) Vagy azt kellene tehát eszközölnünk, hogy a törvényesen már megkoronázott magyar király legyen ismét tettleg is magyar király, s vegye által tettleg az uralkodást, vagy arra kell törekednünk, hogy azon fejedelem, ki a hatalmat tettleg gyakorolja, legyen egyszersmind törvényes koronázott király, uralkodjék mindenben szorosan a törvények szerint. (Zajos helyeslés.) E kettőn kivül más lehetőséget nem látok, mely fölött tanácskozhatnánk, hacsak a harmadikat, a fönntemlített abnormis helyzetet, szándékosan hosszabbítani nem akarjuk, mit valóban senki sem óhajthat. (Ugy van !) De azt, hogy 0 Felsége V. Ferdinánd tettleg is még' magyar király legyen, valósággal elérhetőnek senki sem hiszi; nincs tehát egyéb választásunk, mint a két utóbb kijelölt út közöl a másodikat követni s a nemzet nevében kimondani, hogy a tettleg uralkodó fejedelem csak úgy lehet törvényes királya Magyarországnak , ha megsértett, felfüggesztett törvényeinket, s alkotmányunkat teljesen s tökéletesen visszaállítja, országunk területének politikai integritását, s az országgyűlésének kiegészítését, valóságos végrehajtással is biztosítja, ha magát törvényszabta módon megkoronáztatja, és a jogtalanul behozott absolut rendszert minden még fönnálló következményeivel együtt haladék nélkül megszüntetve, megkoronáztatásaig is a törvények értelmében kormányozza az országot. Ez volt czélja föliratunknak, ezeket mondottuk ki abban részletesen és indokolva. Eddig folyt hosszas tanácskozásainkban nem volt közöttünk véleménykülönbség arra nézve, hogy 0 Felségének V-ik Ferdinándnak 1848-ban ünnepélyesen kijelentett lemondása Magyarország közjoga szempontjából, mind a módra nézve hiányos, mind az ország jogaira nézve sérelmes. De az ebből levont következtetéseket és a teendőket illetőleg a nézetek eltérők valának. Némelyek ugyanis (Halljuk!) azt állították, hogy miután V-dik Ferdinánd lemondása csak átalános, s abban Magyarország meg sem említtetik; miután Magyarországhoz külön lemondás nem is intéztetett, és igy Magyarország arról nem is értesíttetett, ahhoz hozzá sem járult; V. Ferdinánd a magyar trónról le sem mondott, átalános lemondása pedig lényegében hiányos levén, ő még most is Magyarország királya. Azok, kik e nézetet pártolták, ismét két különböző véleményre szakadtak. Egyik fél az előzményekből levont szoros logikai következetességgel azt mondotta, hogy V. Ferdinánd levén Magyarország törvényes királya, ő hozzá kell fölirást intéznünk; de ez igen kevés pártolóra talált. A másik ellenben e kérdést az által akarta kikerülni, hogy fölirás senkihez ne küldessék; hanem a ház határozatban mondja ki nézeteit. Ezen részletekben kétfelé ágazott, de végre mégis egyesült véleménynek ellenében mi, más részről azt állítottuk, hogy a lemondás magyar közjogi szempontból, módjára nézve hiányos és sérelmes ugyan; de miután a lemondás tettleg mégis megtörtént, a megtörténtet nem történtté tennünk lehetetlen, s azt megváltoztatni sem vagyunk képesek, nem levén eszközölhető, hogy V. Ferdinánd valósággal végrehajtott és 12 év alatt szakadatlanul folytatott lemondását visszavegye és ismét uralkodjék, s e kérdésnek nehéz bonyodalmakat okozható czél és haszon nélküli meddő vitatása helyett czélszerübb leend arra törekednünk, miszerint az, a mi annak idejében elmulasztatott, legalább utólagosan pótoltassák az által, hogy O Felsége eszközöljön V. Ferdinándtól egy oly okiratot, mely egyenesen Magyarországhoz legyen intézve, s melyben 0 az országot értesítse, miszerint Ő már 1848-ban a magyar koronáról is valósággal lemondott, s e lemondást