Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

XLIII. ülés 1861. június 12-kén. 133 tettleg is végrehajtotta, és igy az elmulasztás által jogainkon ejtett sérelem az által orvosoltassék, hogy ezen okirat, valamint Ő Fenségének Ferencz Károlynak az örökösödésre vonatkozó, s egyenesen Magyarország­hoz intézendő hasonló lemondása is, annak idejében az országgyűlésen tárgyaltatván, a törvényben is óvás tétethessék ezen mulasztások ellen, s az országnak hozzájárulása kijelentethessék, (Közhelyeslés) és a nem­zetnek azon joga, melyet mi nem irott törvényből, hanem az alkotmányosság fogalmából szorosan logikai­lag következtetünk, hogy tudniillik a fejedelem csak az ország előleges értesítése s hozzájárulása mellett mondhat le a magyar trónról, jövendőre is világos törvény által biztosíttassék. (Közhelyeslés.) Azt nem kö­vetélhetjük, hogy 0 Felsége V. Ferdinánd kijelentse, miszerint 0 most mond le a magyar koronáról, mert ez a valósággal ellenkeznék, miután O 12 évvel ezelőtt tettleg csakugyan lemondott; nem vala tehát egyéb hátra, mint azt követelnünk, a mit erre vonatkozólag fönnebb említettem. Es épen azért, mert az említett lemondás módjára nézve hiányos; épen azért, mert igyekeznünk kell, hogy a mit nem történtté nem tehetünk, azt utólagos pótlás által az ország jogaira nézve, legalább következéseiben tegyük kártalanná; épen azért, mert a trónróli lemondás által okozott sérelemnek orvoslása egyike azoknak, mik mulhatlanul szükségesek, mielőtt a koronázás még csak köztanácskozások tárgya is lehessen: lényegesnek tartom föliratunk azon részét, mi a trónróli lemondásra vonatkozik. S ha azt vagy egészen kihagynék, vagy az indítványozott módosítványokhoz alkalmaznék, hézag támadna a fölirat logi­kai összefüggésében, s nem volna érthető, miéit intézünk fölírást 0 Felségéhez Ferencz Józsefhez és nem V-dik Ferdinándhoz. Oly felirás, mely V-dik Ferdinándhoz intéztetett volna, elvágná az egész kérdést, mert a lemondást nem történtnek nézve V-dik Ferdinándot tekintené most is Magyarország uralkodó királyának, Fölirás helyett a határozat mellőzhetné, vagy későbbre halaszthatná a kérdés megemlítését. De fölírni s a fölirásban elsorolni mindent, minek teljesítését követeljük O Felségétől, mielőtt a koronázásról tanácskoz­hatnánk: elsorolni az ország jogain ejtett azon sérelmeket, mik haladék nélkül orvoslást igényelnek, és hall­gatni a trónlemondás módja által okozott sérelemről, el nem mondani, mit tartunk szükségesnek épen jogaink érdekében a mulasztásnak némileges pótlására; nem szólani épen arról, mi a koronáztatást kívánónak örö­kösödési jogával áll kapcsolatban, vagy csupán azt fejezni ki, hogy mindezekről majd utóbb szólandunk; mindez nem csak hiányossá tenné a föliratot, hanem azt egészen felforgatná. (Helyeslés!) A föliratot pedig szavazatok többségével a tisztelt ház határozta el. Fölhozatott ellenünk, hogy a lemondási okiratok nem is adattak hivatalosan élőnkbe, nem is tár­gyaltattak hivatalosan; tudjuk azt, hogy ezen okiratok miként kerültek ide, s hogy azok most is a ház asz­talán feküsznek. De ha nem hivatalosan jutottunk volna is azokhoz, midőn az ország jogának sérelméről van szó, nem kérdeni én azt, hivatalosan adatott-e az tudtunkra. (Köztetszés; helyeslés.) Elég, hogy a jog sértve van, s a sérelem ellen fölszólalni kötelességünk. Hiszen azt sem adták hivatalosan tudtára az ország­gyűlésnek , hogy a törvénytelen adó fegyveres erőszakkal hajtatik be, s hogy a behajtó idegen tisztviselők mind személyeikre, mind vagyonukra nézve kizárólag a katonai bíróságok alá tartoznak. (Helyeslés; derült­ség.) Azon sérelmeink legnagyobb része, mik a föliratban elősoroltatnak, magának az ország-gyűlésének hi­vatalosan nem adatott tudtára, és mégis fölszólaltunk azokra nézve, mert a fölszólalást kötelességünknek tartottuk. (Helyeslés!) A mi pedig azt illeti, hogy azon okiratok nem tárgyaltattak, egyszerűen megjegyzem, miszerint ha maguk az okiratok pontonkint nem tárgyáltattak is, maga a lemondás kérdése , csakugyan egyik tárgya volt vitatkozásunknak. Hiszen ez volt egyik kiindulási pont, a két különböző vélemény eltérésére nézve, és midőn én előadásomban felhoztam a múltból, hogy II. Mátyásnak is, III. Károlynak is, I. Leopóidnak is és Ferencznek is irtak fel az ország rendéi, még mielőtt azok megvoltak koronázva, ellenvetésül azt felelték a más véleményüek, miszerint az említett fejedelmek, névszerint Károly, Leopold és Ferencz már akkor valóságos koronaörökösök voltak, Ferencz József 0 Felsége pedig nem koronaörökös, mert V. Ferdinánd­nak lemondása Magyarországra nézve teljesen érvénytelen. Vitattatott a kérdés, pedig mint lényeges kérdés, a két fél között, és ez alig is történhetett volna máskép, miután az a ház asztalán fekvő fölirás kérdésének egyik lényeges pontja volt. Hosszas vitatkozások után határozott a ház, és midőn elhatározta, hogy fölírást intézünk O Felségéhez Ferencz Józsefhez, lehetetlen volt határozatát úgy értenie , miszerint még is 0 Fel­ségét V. Ferdinándot tartsa most is uralkodó királynak, vagy azt a kérdést kétségesnek tekintse. (Igaz.') Azt mondották a módosítványt indítványozó urak: ne adjunk mi tanácsot O Felségének, Ferencz Józsefnek, tudhatja O maga is, mit kell cselekednie saját érdekében. De nézetem szerint legnagyobb bajunk épen az, hogy maga O Felsége sem tudja gyakran, mit kelljen cselekednie az alkotmányosság és törvényesség teljes, tökéletes viszaállítására. (Zajos köztetszés.) Es épen a trónróli lemondást illetőleg azt hitte 0 Felsége, hogy elegendő lesz azon lemondás, melyet V. Fer­dinánd 1848-ban kiadott, mely a császári koronáról szól, és Magyarországot külön meg nem említi, mely Magyarországgal előlegesen nem közöltetett, melyhez Magyarország előlegesen hozzá nem járult, most ma­gyar fordításban elküldetik az országgyűléséhez. Mi azonban ily közléssel meg nem elégedhetünk, mi az or­szág jogainak biztosítására többet követelünk: és épen ez az, mit a fölirásban előadunk. Elhallgassuk-e tehát e jogos követelésünket, a nemzetet ki nem elégítő egyszerű közlést szó nélkül hagyjuk; vagy most, midőn mindezekről szólunk, miknek mindenek előtti teljesítését követeljük, e fontos tárgyat, melynek előleges tel­34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom