Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

XLIIL ülés 1861. június 12-kén. 133 azon hibák és alkotmánysértések jóvátételére, melyeket 12 év előtt a hiányos, törvényellenes lemondások elkészítése alkalmával követett el. Nem adnánk-e tanácsot a tényleges hatalomnak arra nézve, hogy a bűnei által sértett magyar nemzetet s a nemzet méltó neheztelését mint tegye jóvá ? ! Azon igéret által pedig, hogy a pótlólag elkészített lemondásokat törvénykönyvünkbe igtatandjuk, nem ismernők-e el, hogy más irányban e kérdést tárgyalnunk többé nem lehetend ? s nem praeveniálnánk e igy a jövő kiegészített országgyűlésnek ? Ugy vélem, mindezekre csak igennel lehet felelni. En is osztom azok véleményét, kik azon nézetben vannak, hogy a szőnyegen levő szerkezeten sokat ne módosítsunk, hanem szabad legyen kinyilatkoztatnom, miként itt elvkérdést látok veszélyeztetve. (Halljuk!) Kötelességérzet az, mi felszólalásra késztet ott, hol oly kérdések szándékoltatnak eldöntetni, melyek e teremben nem tárgyaltathatnak az alkotmányosság eszméjének sérelme nélkül. Az indítványban kifejtett lemondást illető nézeteket, ha a magán életben magaméinak vallhatnám is, itt mint kimondandó elvet nem oszthatom, és az ellen fölszólalni kötelességem. Nem akarom azon térre vinni a discussiót, mennyi beismerés magyarázható lei a fölirat szavaiból. Nem akarom fölemlíteni mind azt, mi eddig igen eszélyesen hallgatással mellőztetett. Nem érintem azon törvénytelenségeket, melyek a trónlemondás hibás voltából alkotmányunkra háromlottak, csak azt említem Föl, mik kötelesség szerinti tartozásaink az általunk kimondott integritási elvnél fogva ? kötelesek vagyunk azok irányában, kik éteremben meg nem jelentek, — kik mindeddig fel vannak tartóztatva, hogy itt megjelenhessenek — akképen nyilatkozni, hogy mi nélkülök törvényalkotásba semmi esetre sem bocsátkozhatunk, és a törvényalkotással egyforma fontosságú s nevezetes kérdéseket sem tehetjük vita tárgyaivá; kötelesek vagyunk ezzel, nehogy ellenkező tények álta-l elismerési okot nyújtsunk arra nézve, miként tőlünk lett elszakíttatásukba látszólag is belenyugszunk. Kötelesek vagyunk végre ezzel magunk iránt, nehogy azon reményben láttassuk ringatni magunkat, miszerint törvényes jogaink visszaszerzését gyorsítani hiszszük az által, ha oly tárgyakhoz is tüzetesen és eldöntőleg szólunk, melyekhez eldöntőleg szólani csak a kiegészített országgyűlésnek van joga. Mindezek folytán pártolom Várady Gábor képviselő úr indítványát; azon esetben azonban, ha kifejtett véleménye — mit alig hiszek — többséget nem nyerne, bátor vagyok előlegesen is egy módosítványt ajánlani, mely talán bővebben érinti a trónlemondási kérdést, kihagyván a lemondási kérdéssel kapcsolatba hozott javaslatokat és tanácsadásokat (Halljuk!) Indítványozom a 41-ik szakasz szóról szóra meghagyását egy szónak kivételével; t, i. ezen szakasz második pontjában ezen szavak foglaltatnak; — (olvassa.) „A lemondási okirat tehát magyar közjogi szempontból nem csak formájára, hanem lényegére is hiányos" itt e szót: „formájára nézve" kihagyatni kívánom. A 42 és 43-ik czikkirek kihagyását óhajtom, meghagyván e pontoknak néhány első sorait. Módosítványom szerint a 43-ik pont ekkép lenne fogalmazandó : „mi tehát ünnepélyesen tiltakozunk a Dec. 2-iki lemondásnak általánosságából vonható azon következtetése ellen, mintha Magyarország az ausztriai császári korona provinciája volna, s ragaszkodván alkotmányos önállásunkhoz tiltakozunk az ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta és hozzájárulása nélkül történt , s . végre kijelentjük, hogy a lemondási kérdéseket az országgyűlés törvényes kiegészítése előtt nem tárgyalhatjuk." Szabad legyen, mielőtt szavaimat befejezném, visszatérnem arra, miről e teremben már sok mondatott, az őszinteség s bizalomra. Azt hiszem, a kormány — melylyeí szemben állunk, mely előtt lelkünk legbeisejét kitártuk, melynek szemére vetettük rajtunk elkövetett niéltatlanságait, hibáit, s mely előtt nyilvánítottuk, hogyha az alkotmányosság ösvényére lép, nem az egyezkedés, hanem a törvényesség terén a kiengesztelésre hajlandók vagyunk — ha őszinte tudna lenni, s bizalommal viseltetnék irántunk, az e tárgyat illető, és £$. általános discussio alatt számtalanszor fölhozott javaslatokat és tanácsadásokat már eddig is megértette volna; de ha bizalom s őszinteség nincs ott, hol a legtisztább bizodalmat kellene a népeknek és nemzeteknek keresni, s feltalálni; bármit mondjunk, s bármiként fejtsük ki elveinket, tolmácsoljuk óhajainkat, akaratainkat, a dolgoknak olyképeni elintézését, mint mi követelhetjük, várnunk nem lehet. (Igaz!) Ezeket felemlítve, részemről újólag kimondom , miszerint Várady Gábor képviselő indítványát pártolom, és azon esetben, ha az elfogadtatásban nem részesülne, ajánlom módosítványomat. (Helyeslés! Éljenzés.) Deák Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) A föliratnak most fölolvasott 41. 42. és 43. szakaszai, melyek a trónróli lemondásra vonatkoznak, nézetem szerint szoros összefüggésben állanak egymással, s egész terjedelmökben lényegesek mind a fölirat szerkezetének logikai menetére mind az ország jogaira nézve. Föliratot határozott a ház ő Felségéhez Ferencz Józsefhez, ki a fejedelmi hatalmat még eddig nem a törvények szerint ugyan, nem is ugy mint koronázott király, hanem tettleg csakugyan gyakorolja. (Halljuk !) — Ki van mondva föliratunkban, hogy a magyar király csak koronázás által lesz törvényes király, a koronázásnak pedig törvényszabta föltételei vannak, miket előlegesen teljesíteni mulhatlanul szükséges. És épen ezen föltételeket sorólja el a felirat. Elmondja és indokolja mindazokat, miket 0 Felségének a jelen törvénytelen, jogtalan, sőt valóban abnormis helyzet megszüntetésére mindenek előtt meg kell tennie, hogy a koronázás még csak köztanácskozások tárgyává is tétethessék. Képv. ház napi. II. k. 34