Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-43

132 XLHI. ülés 1861. június 12-kén. fel az úgynevezett korengedélyezési jogot — vagy is a kiskorú s gyámság alatt lévő fejedelem nagykorusítását, s gyámságtóli feloldását, (Igaz! Helyes.) Mindezeket nem azért említettem föl, hogy az abdicatio kérdésének részletes megvitatásába bocsátkozzam , hanem némi illustratíokép hoztam fel azokat, mennyiben a felolvasott pontokban az abdicatio fölött már is itélet foglaltatik. Ellenkezőleg nemcsak hogy megvitatását nem óhajtom itt ezen kérdéseknek, de épen azért óhajtom azon pontok kihagyását és a javaslóit módosítvány általi helyettesítést, mert ezen pontokra nézve magát az országgyűlést jelen helyzetében illetéktelennek tartom. (Helyeslés) Szükségesnek nyilvánítom ezen pontok kihagyását azért, mert a következetességgel megegyeztethetőnek nem tartom, hogy mig egy részről átalános felfogásból azon hallgatag megállapodás keletkezett, hogy e ház asztalára már letett lemondási okiratok tárgyalása elnapoltassék, most még is a törvényhozás az azok fölötti ítéletek kimondásába bele bocsátkozzék; nem foghatom fel, hogy mért vállaljon e részben felelősséget s miért mondaná ki, habár föltételhez kötött elismerését, miután nézetem szerint erre csak akkor leend jogosítva, ha kiegészítve lesz, és a még most hiányzó részek, törvényesen, ha nem is képviselve, de legalább a képviseltetésben akadályoztatva nem lesznek. (Helyeslés) Miután ezen abnormis állapotot, melybe jutottunk, a tényleges hatalom idézte elő: következőkép ő oka annak, hogy mi az imént felolvasott pont, vagy is az abdicatio kérdése fölött még most nem bíráskodhatunk, egyedül rajta áll, és kizárólag az ő kötelessége, bennünket azon állapotba helyeztetni, hogy mi ezen tárgyakat tüzetesen megvitathassuk, és fölötte tanácskozhassunk. De vájjon a törvényhozás mint alkotmányos testület működik-e első megjelenésünk óta, tegnap erre a Jókai Mór képviselő ur által rögtönzött kérdés folytán, hogy váljon „az absolut rendszer felfüggesztése" kitétel után kérdő jel van-e téve — a ház votuma által megfelelt. (Ugy van! Igaz!) De a helyett hogy ezen állapot megszüntetnék, vagy csak szándékoltatnék is megszüntetni, ellenkezőleg sályosabbá s borúsabbá válik, mert a törvényhozó test, színleg alkotmányos ostentatio végett türetik, de gyakorlatilag az ujabbi, — nemzetünk fölötti gazdálkodási rendszer által kigúnyoltatik, lábbal tiportatik, s megsemmisíttetni szándékoltatik, oly annyira, hogy ezen törvényhozó test a viszonyok e helyzetében, souverain hatalmának méltóságos öntudatában, a fennforgó kérdésekben egyedül a hallgatás és mellőzés tacticáját — mint szerintem üdvhozóbbat kell hogy kövesse! (Ugy van! Igaz.) Mindezeket röviden összefoglalva: miután ítéletet hozni a lemondási okmányban annyi lenne, mint törvényhozási actusba bocsátkozni, és azoknak megtételére az országgyűlést, míg kiegészítve nincsen, fölhatalmazva nem tai'tom, miután végre általam, az .utolsó pontban említett erőszakosságot és nyomást, mint Damocles kardját a törvényhozó test feje fölött látom függni, mindaddig mig ezen akadályok megszüntetve nem lesznek, a lemondási okmány fölötti itélet kimondásába bocsátkozni nem akarván, az ajánlott módosítványt elfogadom. (Zajos helyeslés.) Teleki Gyula gróf: Nekem is vannak igénytelen észrevételeim a szőnyegen forgó kérdés fölött. Szabad legyen azokat, mint az előttem szólók tették, az abdicatiót magában foglaló három pontra átalánosságban juttatnom a t. ház tudomására. Nem szándékom hosszasan szólani, mert meg vagyok győződve egy részről, miszerint a fölirat fölötti tanácskozást ez idő szerint hosszúra terjesztetni czéltalan, pásrészről tudomásomra van, hogy a szőnyegen forgó lemondási kérdést illetőleg minden fölhozható indokok az átalános tárgyalás alkalmával bőven megvitattak. Érintetlenül azonban nem hagyhatom azt, mit az országgyűlési testület mindjárt az országgyűlés összeülése alkalmával első kiindulási pontúi tekintett, s mi nem egyéb, mint azon mindnyájunk által egyetemesen vallott meggyőződés, miszerint a trónlemondás, vagy a trónról való lelépés kérdései oly kérdések, melyeket már a múlt országgyűlések annyira fov-tosaknak ítéltek, hogy azokat törvényczikkbe iktatták, és mindenkor olyanoknak tekintették, melyek fontosságukra nézve ugyanazonosak a törvényhozás legnemesebb tárgyaival. Nem hagyhatom érintetlenül továbbá azt, miszerint magában a föliratban a ház többségének azon meggyőződése talált kifejezést, hogy addig, mig az országgyűlés kiegészítve nem lesz, és alkotmányunk tökéletesen életbe nem léptettetik, a lemondási kérdések tárgyalásába nem bocsátkozhatunk. (Halljuk!) Ha e tételek valósága általunk elismertetik, önmagunkhoz egész mértékben következetesek akarunk maradni, — a lemondási kérdéseket vitatás alá sem vehetjük, és azok fölött senkinek tanácsot nem adhatunk (Halljuk !). Nem adhatunk pedig azért, mert minden tárgy fölött csak is azon esetben nyilváníthatjuk véleményünket, ha annak részleteiről teljes megnyugvást, és meggyőződést nyerünk; — teljes megnyugvást, és meggyőződést pedig az országgyűlés semmi esetre más utón nem nyerhet a szőnyegen levő tárgy fölött, mint ha az azokhoz tartozó okiratokat részletesen tárgyalja; be kell azonban ismernünk azt, hogy e házban részletes discussio a lemondási kérdésekben nem tartatott, miután az erre vonatkozó eredeti okmányok föl sem mutattattak. Más részről nem nyilatkozhatik a ház azok fölött még azon indokoknál fogva sem; mert bármily irányban nyilatkozzék is az, véleménye nem lehet egyéb, mint útmutatás arra, mi legyen teendője a jövő országgyűlésnek, mely egyedül jogosított ezen tái'gy fölvételére. Ezt részemről pedig a jelenben vagy jövőre kiegészítendő törvényhozó testület praejudiciumának tartanám. De vessünk egy tekintetet a szőnyegen levő indítványra, vagy is a fölirati javaslat kérdéses pontjaira, és valljuk be őszintén, hogy ha a képviselőház azon pontokat ugy, mint azokat a szerkezet tartalmazza : teljes mértékben elfogadná, nem kijelentése lenne-e az annak, mi utat kövessen a tényleges hatalom