Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-43
XLIII. ülés 1861. június 12-kén. 129 választott képviselő megbízó levelét beadván, az véleményadás végett az igazoló bizottmánynak fog kiadatni. — Pest városának lakosa: Virág József corrector, a zsidó emancipatio ügyében átalános elméleti nézeteit a ház elé terjesztendőnek vélte, melyek miután positiv adatokat, vagy irányt nem foglalnak magukban, nézetem szerint tudomásul veendők. Áttérve ezek után a napirenden levő tanácskozás folytatására, mindenekelőtt jelentenem kell a mit már tegnap kellett volna a t. ház elé terjesztenem, hogy Nyáry Pál képviselő úr indítványát, mely kinyomatván a ház tagjai között is kiosztatott, még tegnapelőtt visszavette, s ennélfogva az tárgyalás alá nem vétethetik. Tegnap az azelőtti 40-ik s most 41-ik czikk tárgyalásánál fejeztük be a tanácskozást. Következik az azelőtti 41-ik most 42-ik czikk, mely igy kezdődik: „Föl kell szólalnunk" . . . Miután azonban itt 3 czikk ugyanazon egy tárgyról szól, bátor vagyok kérdezni, vájjon nem lenne-e jó mindhármat egyszerre tárgyalni, miután módosítványok adattak be, melyek mind a háromra egyiránt vonatkoznak. (Helyes!) Olvastatnak a fölirási javaslat 42, 43 és 44-ik szakaszai, melyek igy hangzanak: „Föl kell szólalnunk Fölséged előtt azon velünk közlött okiratokra nézve is, mik O Fölségének V. Ferdinándnak a trónról még 1848-ban történt lemondását tárgyazzák. Midőn 0 Fölsége V. Ferdinánd 1848. december 2-ikán a császári koronáról lemondott, nem adott ki külön okiratot aziránt, hogy a magyar koronáról is lemond; lemondásában Magyarországot külön meg sem említette; hanem azt mintegy a császári korona provinciájának tekintve, átalános lemondásába foglalta; s arról Magyarország-ot külön nem is értesítette. A lemondási okirat tehát magyar közjogi szempontból formájára nézve hiányos, mert Magyarország soha sem volt az osztrák császárságba beleolvadt provincia, külön koronával, külön alkotmányos önállással bírt, s a magyar király csak a nemzet tudtával s hözájárulásával mondhatott volna le a magyar trónról." „Mi tehát ünnepélyesen tiltakozunk a dee. 2-diki lemondásnak átahínosságából vonható azon következtetés ellen, mintha Magyarország az ausztriai császári korona provinciája volna; s ragaszkodván alkotmányos önállásunkhoz, tiltakozunk az ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta s hozzájárulása nélkül történt. De miután az csakugyan tettleg, s változhatlanul megtörtént, mi az ország jogainak jövendő biztositása végett arra kérjük Fölségedet: méltóztassék az említett formahiány utólagos pótlása tekintetéből V. Ferdinánd ö Fölségétől oly okiratot kieszközölni, mely egyenesen Magyarországhoz legyen intézve, s melyben O Fölség'e V. Ferdinánd az országgyűlést értesítse, hogy 0 már 1848-dik évi december 2-kán a magyar koronáról is valósággal lemondott. Eszközöljön továbbá Fölséged Ferencz Károly 0 Fönségétől is egy hasonlóul Magyarországhoz intézett értesítést arról, hogy O Fensége is már 1848-ban lemondott azon örökösödési jogáról, mely őtet 0 Fölségének V. Ferdinándnak trónróli lemondása után a sanctio pragmatica értelmében illette volna." „Mi ezen okiratokat annak idejében országgyülésileg fogjuk tárgyalni, sőt azokat törvénybe is kivánjuk igtatni, hogy legalább utólagosan pótoltassék az, a minek jogszerüleg előlegesen kellett volna megtörténni , s hogy jogaink jövendő biztosítására ünnepélyes óvásunknak s az ország utólagos hozzájárulásának magában a törvényben is nyoma legyen." Várady Gábor; Ezen trónróli lemondást tárgyazólag igénytelen nézetem szerint három kérdés merül föl; Halljuk! Lemondott-e V. Ferdinánd Magyarország trónjáról ? s meguti-e ezen lemondás a kellő mértéket ? Ha igen, kétségtelen trónörökös-e Ferencz József"? És ha mindez igy volna is, lehet-e nekünk eziránt a fölirásban nyilatkoznunk ? Es azon nehéz helyzetben vagyok, hogy mind a három kérdésre ttem-mel kell válaszolnom. 1-ör. Hogy mi történt valósággal e lemondás körül, minő mysteriumok vannak ahhoz csatolva? Ezt nem fürkészem; annyi kétségtelenül áll, miszerint azon lemondási okmányok, melyeket Gozsdu főispán úr a főrendi tábla követéé ház asztalára letett, semmitsem különböznek azon eredeti német szövegben kiadott, s azután különös kegyelemből magyarra áttett pátensektől, melyekkel a bécsi kormány 12 éven át oly formán termékenyítette e haza földét, mint jégeső szokta a dús vetéseket. (Igaz!) Ezen lemondási okiratok tehát, melyek nem törvényes alakban adattak ki, nem törvényes utón jutottak hozzánk, és nem is tárgyaltattak, Szent István 9 százados trónjának csak derogáló escartéták. — És valóban ha ily módon lehetne Magyarország trónjáról lemondani, s arról ily úton rendelkezni: — akkor bizony nem volt volna érdemes ezen trón védelmeért annyi századokon át, oly sok drága vért kiontani. (Helyes!) Azonban ha minden megczáfoltathatnék is, — mit én kétlek, annyi elvitázhatlan, mi a fölirási javaslatban oly szépen előadatik, hogy V. Ferdinánd akkor, midőn a császári koronáról lemondott, nem mondott le egyszersmind a magyar koronáról is. Nemcsak azért, mert Magyarország nem osztrák provincia, hanem azért sem, mert ezen lemondáshoz a nemzet tudta és hozzájárulása kívántatott volna. (Igaz!) Nekünk e részben világos törvényünk van, mert Il-ik Mátyás — az 1608-iki országgyűlésen hozott koronázás előtti törvények bevezetésében — önmaga elismeri, miszerint Rudolf az országlást az ország rendéinek kívánságánál fogva adta át neki: „Ad demissam statuum et ordinum Regni Hungáriáé instantiam Képr. ház nap!. II. k. 33
