Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-42

XLII. ülés 1861. június 11-kém 1 i 7 Babesch Vincze : Én tehát, mindezeknél fogva az uniót nem tudom más szemmel tekinteni, mint tekintem a horváthországi viszonyt, (Derültség) az az mint kétoldalú szerződést Erdély és Magyarország között , (Zaj; Halljuk!) s minthogy eme szerződésnek érvénye az erdélyi román nemzet, az az a lakosságnak többsége által kétségbe vonatik, természetesnek találom, hogy a magyar nemzet maga mint egyik szerződő fél, saját ügyében biro nem lehet, és ítéletet nem mondhat, hanem ezen peresügynek további tárgyalását és elintézését a törvényes kormányra bízni szükséges, (Zaj; Halljuk!) mint ezt módositványunk által elérhetni reményijük. (Zaj ; Napirendre!) Wlád Alajos: En csatlakozom Babesch képviselőtársunk most kifejtett nézeteihez, és csak Vertán képviselőtársunknak előadására akarok röviden válaszolni. En elismerem, miszerint minden képviselőnek s különösen Vertán képviselő urnák is joga van küldőinek és választóinak nézeteit tomálcsolni, és elismerem azt is, hogy itt őt kérdőre vonni senkinek joga nincsen. De Vertán képviselő ár a múltkor és különösen ma is olyasmit hozott elő, a mi nem csak azokat illeti, a kik selyem vagy finom posztóban járnak, hanem másokat is, s ezekre Vertán űr oly gyanúsításokat mondott, melyeket szó nélkül ezen tisztelt helyen, hol az ország értelmisége és képviselete egybegyűlve van, hagyni nem lehet. Tisztelt képviselő űr azt monda, miszerint szükséges, hogy a nép neveltessék, ebbe én is beleegyezem. Azt monda továbbá, hogy szükséges az alsó rendű papság sorsát javítani; én abba is beleegyezem, és meg vagyok győződve, hogy midőn ezen nép anyagi sorsának javításáról szó leszen, azt Vertán képviselő úr is pártolni fogja minden esetre. De uraim nem csak testből, hanem lélekből is all az ember; nem csak a testi, hanem lelki eledelekkel is él. Minden nemzetnél, különösen a legújabb időkben a nemzetiségi ösztönök és érzelmek felébredtek és felébresztettek, melyek tovább fejlődésre törekesznek: s e tekintetben azon tért, melyet nekik a törvényes korlátok engednek, fel fogják használni arra, hogy magokat tovább képezhessék. A szellemi kiképzés hatalmas factor a mint átalánosan tudva van. Azon intelligentiának, melyre talán Vertán Endre képviselő úr alludálni akart, akkor, midőn selyem és posztóban járó intelligentiáról szólt, valamint minden nemzet értelmiségének azon feladata van, hogy a nemzeti érzelmet és öntudatot mindenféleképen ébreszsze, a nemzeti nyelvet és szokásokat művelje és fenntartsa. S ezen tekintetben uraim igen dicséretes mestereikre találnak önökben, önök majd nem valamivel több, mint egy negyed század óta hatalmas lépésekkel mentek elő az irodalmi, társadalmi és politikai téren, önöktől, kiket a román nép műveltségének előjáróiként tekint, tanulta meg, mikint kell a műveltség és alkotmányosság ösvényén előre menni. (Jól van!) Azért kérem, ezen intelligentiát gyanúsítani, olyan váddal illetni, mint tisztelt Vertán úr, sem nem czélszerű sem nem ildomos és semmi esetre czélra nem vezető; de ez kétélű fegyver is. — Gondolom, emlékszik még Vertán űr arra, hogy 1849-ben Windischgratz herezeg azt mondotta, hogy az 1848-iki törvényeket csak az ország söpredéke óhajtja, s a valódi intelligentia, az ország nagyobb birtokosai ellene vannak , ezekről pedig csakugyan lehetne mondani, hogy nem csak selyemben hanem bíborban járnak. Akkor a dolog igy állott. -Tehát ily kétélű fegyvert használni, nem csak czélravezetőnek nem találom, hanem még károsnak is tartom. Mindenek előtt szükségünk van egyetértésre, mi azt jól tudjuk, és különösen mi román nemzet igen jól tudjuk, hogy nekünk és magyaroknak egyetértenünk kell; de ezen egyetértés uraim nem azon utón, s nem oly nyilatkozatok által fog eléretni, melyek a román intelligentiát gyanúsítják, melyek azt porba sújtják és letiporják, hanem tettek által fogjuk elérni és pedig oly tettek által, melyek a nemzetiségek kifejlesztésének alapján fognak intéztetni. Rövid idő múlva tárgyalás alá fog vétetni a nemzetiségi törvényjavaslat, akkor mindenki meg fog győződni arról, hogy mit érez eziránt a nemzet. Addig pedig ajánlom és kérem önöket uraim! ne gyanúsítsuk egymást, mert a gyanúsítás oly fegyver, mely csak átkot, de áldást nem hoz soha. (Helyes! Menjünk tovább!) Pópa György: A fölirati javaslat Erdélyt illető pontjának . . . (Nagy zaj.) Elnök; Kérem! hallgassuk meg Pópa György képviselő urat! (A zaj lecsendesülte után kevés szünet múlva.) Pópa György: A fölirati javaslat Erdélyt illető pontjának azon kifejezésére nézve: (Halljuk!) „és pedig a két országnak közös óhajtása folytán," én képviselőtársam Babesch Vincze űr előadásához járulok, mert ha azon — reám valóban nézve különös — állásban volnék is, hogy a fölirati javaslat szövegéhez csatlakozhatnám : tényeket mindazáltal, melyeket ismerek, nem ignorálhatok. Tudom ugyanis, hogy Erdélynek unióját 1848-ban Erdélynek kiváltságos országgyűlése kimondotta, de tudom azt is, hogy ezen országnak nagyobb része, majdnem két harmada, azt soha sem ismerte el. S e részben én egyébre hivatkozom, mint a mire Babesch Vincze tisztelt képviselőtársam hivatkozott, a gyulafehérvári értekezletre, melyben az erdélyi románok egyhangúlag kimondották, hogy ezen róluk — nélkülök, az ő politikai existentiajukról decretált uniót soha sem ismerték el. Ugyan ott egy úttal azt is kimondották, mikép az uniónak nem ellenei, hanem csak azt kívánják, hogy előbb hallgattassanak ki, és pedig egy népképviseleti magyar országgyűlésen, — de a kihallgatást megvárják. Ha Erdélynek 1848-bani országgyűlése többet áldozott volna a testvéri szeretetnek s igazságnak, s nem bizott volna annyira az eseményekben: ugy ma Erdélynek egyesülése végrehajtott tény volna, (Visszatetszés. Egy hang: hiszen az egyesülés végrehajtott tény!) De miután ErKépv. hái napi. II. k. 30