Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-35

8 XXXV. ülés 1861. június 3-kán. dott eskü után IV-ik Ferdinánd név alatt megkoronáztatott, kora halállal kimúlt, — a papságra szánt fiát Leopoldot kívánta királyul. Midőn erről az 1655-iki országgyűlésen szó tétetett, a rendek ismét előadták panaszaikat, miszerint a linczi békekötés, a később alkotott törvényczikkelyek részint végrehajtatlanul maradtak, részint megsértettek. Panaszuk elhangzott mint a többi. Ekkor pendíttetett meg először tisztán egy ismeretlen kézből az ország nádorához került irat által, mi már Mátyás megválasztása által finomul eléretni ezéloztatott, és mi később el is éretett, hogy a nemzet az uralkodó házzal szorosabb egyesülésre lépjen, lemondván szabad választási jogáról, és a királyoknak örökösödés utján trónra jutását törvényileg megerősítvén. Ezen ösmeretlen által tett indítvány nagy kedvetlenséggel vettetett vissza, mert noha a szabad választásnak csak árnyéka maradt fenn, noha a törvényczikkelyek és felavatási oklevelek megtartását a német tanácsosok meghiusíták, — a nemzet, ha törvényes jogainak erőszakos megsértését nem is akadályozhatá, azokról maga sohasem mondott le, sőt mentül nagyobb veszély fenyegette azokat, annál inkább ragaszkodott hozzájuk, annál inkább védte azokat. Ezen indítvány visszautasíttatván, Leopold választás utján kiáltatott ki Ferdinánd utódául és miután a felavatási oklevelet megerősítette, 1655-ik évben megkoronáztatott. Eddig csak előzményei voltak ezek azon nagy szomorú drámának, melynek vérrel áztatott színpada : hazánk; — előadói: ide len a német szívtelen hivatalnokok, német féktelen zsoldosok, német embertelen hadparancsnokok; — súgói: oda fenn Bécsben német tanácsosok; — nézője: szívben megtört, a martyrok tövis-koszorujával megkoszorúzott szegény nemzetünk volt A német hadak annyi kicsapongást vittek véghez az országban, hogy Monteeueuli serege alig nyerhetett téli szállást és azért az 1662. évben Pozsonban Összehívott országgyűlésen a rendek ismételve sürgették a két év óta minden haszon nélkül ben tanyázó német seregeknek a bécsi békekötés és más törvényczikkelyek értelmében az országbóli kivitelét. A szentgothárdi diadalt követő, a magyarok tudta nélkül titkon kötött vasvári békekötés nagy elégületlenséget idézett elő az országban, A panaszok átalánosak voltak, hogy „118 év óta esküdnek a királyok és esküdött Leopold is koronáztatásakor arra, hogy az országot illető ügyekről, békéről, háborúról a magyarok tanácsával határozand, de ha nem is volna törvény, mi volna igazságosabb , mint: hogy országukról és magukról róluknélkülök semmi se végeztessék." Továbbá nyiltan vádolák a kormányt, hogy míg egy részről önkényre törekszik, és az alkotmányos szabadságot elnyomni akarja, más részről az ország javával mitsem gondol, csak a német tartományok boldoguljanak. A helyett, hogy országgyűlés tartatott volna a sérelmek orvoslására, az ország főnemesei 1664ben Bécsbe hivattak Porcia és Lobkovitz miniszterek által a vasvári békepontjai meghallgatásának ürügye alatt, mi nagy elégületlenséget és bizalmatlanságot idézett elő az országban, annál inkább, hogy a várakból a magyar katonák elbocsáttattak és németekkel váltattak fel. A Bécsben összegyűlt főnemesek a nádor által felkérették ismét és ismét a királyt, miszerint a német seregeket, melyek a töröknél is több kárt okoznak , vitesse ki valahová. Növelték a bizalmatlanságot a bécsi udvaronczok azon elbizakodott kifejezései és fenyegetőzései: miszerint a magyar főurak drága forgói le fognak szedetni, dolmányaiknak arany és ezüst gombjai majd ólomgombokkal fognak kicseréltetni, cseh nadrág fog reájuk húzatni és iga fog kevély nyakukba vettetni. A hazánk ellen szőtt cselszövények lelke volt Lobkovitz. Ennek műve volt a lőcsei törvényszék Rothal és Heister tábornok biztosok vezérlete alatt, kik a börtönöket megtolták nemesekkel, a megfutottak nejeikkel és ezek jószágait elfoglalták. Addig pedig a német katonák lakmároztak, dőzsöltek a bebörtönözöttek és a védtelen nép vagyonából. Miután ezen törvényszék ellen az ország minden részéből panaszok érkeztek, a mindenható Lobkovitz a nemzet kérehneit kegyesen teljesíteni akarván, a császári hadi és alsó-ausztriai tanácsból, Hocher birodalmi kanczellár elnöklete alatt, egy 12 tagból álló bíróságot alakíttatott, és a foglyok védelmére két német ügyvédet rendeltetett. Nem kevésbé szomorá emlékű volt a pozsonyi törvényszék is Rothal gróf elnöklete alatt. Végre megérkezettnek hitte Lobkovitz a főtámadást alkotmányunk ellen intézni, minek következtében az országban több ezer zsoldos állandó tanyákra osztatott, azok élelmezésére gabonaadó, a húsra és italokra fogyasztási adó, a nemesekre fejenkint, — a mennyiben azok a bakók vérpallosa alatt el nem hullottak, — öt frtnyi fejadó vettetett ki. Az előkészületek megtétele és a rémuralom megállapítása után elhatározták Lobkovitz és minisztertársai Hocher, Nosticz, Martinicz, Magyarországot a Csehországban felállított rendszer szerint kormányozni , mely oknál fogva megállapodtak abban, hogy a nádori és királyi helytartói tiszt neve és hatósága örökre eltöröltessék és helyette német kormányzó, német tanácsosokból álló tanácsosai igazgassa az országot.