Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-14

72 XIV. ülés 1861. april 30-kán. azért igen jól e3Ík, midőn látom, hogy azon osztály, mely ezen ügyet tárgyalás alá vette, abban a legnagyobb lelkismeretességgel járt el, mert 3 jegyzökönyvet szerkesztett, mig végleges Ítéletet hozott. Az ügynek tényállását tekintve, azt tartom magam is, hogy az osztálynak tökéletesen igaza van, midőn világos törvénytelenséget látván elkövetve lenni, ezen választást megsemmisítendőnek véleményezi; 9 épen azért engem más indok bír arra, hogy az osztály véleményét ne tegyem egészen magamévá, éspedig azon indok, mely az előttünk levő panasz 2-ik részébe foglaltatik. Tisztelt ház! Néhány napja annak, hogy bécsi lapokban olvastam, miszerint Dobránszky nem fogadtatott e házban úgy, mint más követ s olvastam azon rágalmakat, melyeket e házra szórtak, azt állítván, hogy e fogadtatás nem annyira az ö személyét illette, mint inkább azon népfajt, melyet Dobránszky képvisel. Azt hiszem, bog}

7 ezen vakmerő rágalom (Ugy van !) már magában is elégséges arra, hogy azon reactionális bécsi lapokra, melyek maguknak czélul tűzték ki, Magyarországban a különféle nemzetiségeket egymás ellen föllovalni, — a gyalázat bélyegét süssük. Mindamellett ennek megezáfolására nem tartom fölöslegesnek, még itt azt is fölhozni, hogy én is 30 ezer óhitű görög vallású képviselője vagyok, és ugy hiszem, hogy többen is képviselünk ruthen, román, vagy szláv nemzetiségeket, s hála az égnek! egyikünk sem találkozott itt oly fogadtatással, mint Dobránszky ur; mi talán elégséges ok annak bebizonyítására, hogy ezen fogadtatás nem azon népfajt illette, melyet mi képviselünk, melyet ő képviselt, s melyet mi itt ugy szeretünk s tisztelünk, mint bármely nemzetiséget az országban (helyeslés); hanem igen is illette annak személyét, azt, ki mint Dobránszky jött ezen házba. Tisztelt ház! Nem akarom ezen egyéniség múltját itt előhozni, noha megvallom, hogy az már magában véve elégséges arra, hogy egyikünknek sem tegye kívánatossá, vele egy padon ülni; de ha tekintem azt, mi azon okiratokban, melyek az imént fölolvastattak, tártaiinaztatik, világosan látom, miszerint Dobránszky fogadtatása e házban tökéletesen igazolva van és az cmk egyedül az o személyére vonatkozik. Mi mondatik ezen okiratokban? Az, hogy Dobránszky ágensei azzal izgatták és lázították föl a népet, hogy ők voltaképen nem tartoznak Magyarországhoz, hogy uruk nem Magyarország királya , hanem a Pétervárott lakó czár, ki róluk mindig gondoskodandik, mint gondoskodott 1848-ban, és pedig azon személy közbenjárásával, ki magát Dobránszkynak nevezi. — Tisztelt ház! Hogyha ezen kebellázitó állítás igaz, akkor azt hiszem, nem lehet, hogy azon nép fönsége oly mélyen sértetve, ily vakmerő lázitó, hütlenségi pörbe ne idéztessék; de arra, hogy ezt a t. ház kimondhassa, szükséges, hogy előbb olyan vizsgálatot rendeljen el, mely ezt oly tiszta fénybe és világosságba derítse, miszerint az iránt többé semmi kétség ne legyen. Ez indított engem arra, hogy az illető osztály véleményét el ne fogadjam, hanem arra szavazzak, hogy a tisztelt ház vizsgáló küldöttséget küldjön ki. (Helyeslés.) Ezen indítványomat támogatom azzal, hogy Zemplénben, ahol a kövutválasztás egy héttel későbbre esett, mint Sárosban, azon választó-kerületben is, melynek képviselője lenni szerencsém van, ezen esemény közbotrankozast okozott, főképen azon

? leo-inkább lelkészekből álló értelmiség körében, mely lángoló hazafiúi szeretetében és hazája iránti tántorithatlan hűségben senki által meg nem haladtatik. (Köztetszés.) Ezen értelmiség mélyen sértve érezte magát ezen esemény által, és nagyon sajnálnám, ha kellő vizsgálat meg nem tétele által ezen sértett hazafiúi érzületet ki nem engesztelnek ; sajnálnám, ha ezen esemény által ezen lelkes hazafiúi választó-kerületre, melyet képviselek, a legkisebb árnyék is vettetnék. Újra fölkérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék egy vizsgáló bizottmányt kiküldeni. (Helyes.) Vajay Károly : Midöa Dobránszky Adolf elválasztatását a haza megtudta, megdöbbent a szív minden magyar kebelben ; mert azokat, mik itt fölolvastattak, minden magyar tudta, tudta fájó szívvel. De minthogy nem követhetjük saját syinpathiánkat, hanem — mint az ország képviselői — követjük azt mi törvényes és ildomos : annálfogva kötelességemnek tartom Bánó József t. tagtársunkkal ellenkezőleg — kijelenteni, hogy azok mik itt történtek, specifiee csak Dobránszky személyét illették ; s hogy csak azt illették, hazafiúi büszkeségemnek tartom. És ha itt a kérdés bevégződnék, nem is szólanék a tárgyhoz, mert hisz valamint egy csöpp a tengerben elvész : ugy elveszne közöttünk ö méltósága is. De nem tagadhatunk el — tisztelt ház —- két szomorú tényt. Ezek egyike az, mi most hozatott föl, hogy t. i. az ellenséges német lapok Dobránszky személyét azonosítják a ruthen néppel. Nem lehet továbbá ignorálnunk azt, hogy Sárosmegyében Dobránszky által a ruthen népfaj föl van ingerelve. S bár a választmány véleménye szerint, törvényes okok léteznek arra, hogy Dobránszky úrnak választása megsemmisíttessék, de mert én sem akarnék legkisebb okot sem adni arra, hogy személye azonosíttassék a ruthen népfajjal, nem akarom indokolni azt, hogy miért kellene e választást semmisnek nyilvánítani ; hanem io-en is kívánom, hogy a ruthen népfaj megnyügtattassék, s kívánom jegyzőkönyvileg kimondatni, mikép mindazok, mik itt a házban Dobránszky nevének fölolvasásakor történtek, tisztán csak az ő személyét illették. Miután tehát az is megtörténhetett, hogy azon egy község tévedésből ment szavazni azon kerületbe; de másrészről mi sokkal fontosabb, hogy azon sok uzer ruthen megnyerje irányunkban előbbi jó hitét és reménységét, hogy meg legyen győződve arról, miszerint e hazán kívül nincs más hazája, s nincs másutt üdvössége : — azért indítványozom, hogy vizsgálat rendeltessék el, s pedig ne — mint eddig -- egytagú küldöttség, hanem legalább két tagú küldöttség járjon el, hogy tudja meg e nép, miszerint a magyar jó barátja.