Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

33S XXXII. ülés 1861. május 29-kén. akaratán megtört, az 1825-ki országgyűlésen Ferencz király bánó akarattal elégítette ki e nemzetet a „doluit paterno cordi noströ" szavaival. Azt sem hittem, hogy midőn az indítványozó követtársunk oly igen szépen fejtette meg a különbséget , az örökös tartományoknak az osztrák államokhoz viszonya és Magyarországnak ugyan ezekhezi viszonya között, hogy midőn mind törvényes, mind történelmi szempontból kimutatta, hogy Magyarország personalis, — az örökös tartományok pedig a reális unióval levén kötve a birodalomhoz, e viszony szintén ily különbséggel fog állani, maga az uralkodó személyéhezi összeköttetésnél is, midőn elismerte, hogy mind Ferdinánd mind Ferencz Károly lemondása törvénytelen, és mindaddig még ezek mindketteje nem törvényesittetik a megkoronáztatási kérdésbe bocsátkozni semmi szin alatt nem lehet, — midőn mind ezen kérdések oly szépen megvitatva fejtettek ki általa: akkor nem tudtam megfogni, hogy végül miként lehet oly befejezést következtetni, hogy mit fognak az örökös tartományok mondani vagy rólunk gondolni, ha mi azon tényleg uralkodó hatalmat, melyet ők már magukénak elismertek, mi törvényesnek el nem ismerjük. Én részemről épen az indítványozó követ urnák előterjesztvénye publico-politicus oldalát teljes mérvben elfogadva mind az ideig míg az általa kifejtett kellékekkel az uralkodói állás nem törvényesittetik, valamint a felíráshoz nem járulhatok; ugy a törvényes térről lelépni nem akarva, csak határozatban akarnám mindazon érveket letenni, melyeket irányul tűztünk ki. (Helyeslés). Buda városa érdemes követe németországi viszonyokat taglalván, igen helyesen fejtette meg, hogy az 1815-ki szerződések állapíták meg a német szövetségi államoknak az európai állam rendszerbe felvételét és hogy ezen szerződés által lettek az európai államrendszer kiegészitő részei. A mint ezen állítást tagadni nem lehet; ugy az is kétségbe vonhatlan tény, hogy ezen államszövetségnek érdekében fekszik Magyarországnak az osztrák dualismussali függetlensége, mert ennek megszűntével, az európai állam-rendszernek , de különösen épen talán a német szövetségnek kellene igen tetemes változáson keresztül menni; hanem az is tagadhatlan, hogy míg e szövetséges államok helyébe nem az állam-szövetségek lépnek, addig ezen dualismusi önállóság nem a német nép szövetségéhez, hanem a német kormányok érdekéhez lesz kötve, mely érdekek már magokban mint dynasticusok ugyanazok változatainak lesznek kitéve. A német nép érdeke ugyanazonos a mienkkel, mi nekünk tehát nem azon 1815-ki szerződések által megállapított államrendszerhez kell alkalmazni függetlenségünket; hanem kell azon német nép érdekéhez kötni, mely már az 1848-ki törvények folytán örömmel fogadta a független Magyarországnak a német szövetségi gyüléseni képviseltetését, nem pedig azon uralkodó hatalmokéhoz, melyek a dyplomatiai képviseltetésnek ellen szegültek. De uraim az 1815-ki szent szövetség fölötti nézeteimet — bár ide nem tartozók — azon egy phrasissal ki kell mondanom, hogy a mint eme szent szövetség- a belgiumi és hollandi a mint 1831-ki krakói és ugyan az évi olasz beavatkozásokkal indirect megtöretett, — mert ezen szent szövetség fő elvéül kötötte ki a non interventio princípiumot — ugy az 1856-ki négyes szövetség érveiből tökéletesen kivetkeztetett. Magyarhon politikája, —ha szabad ugy neveznem — tehát nem fektetheti súlyát az 1815-ki szerződésekre, azon szerződésekre, melyek a mint rokonszenvi érdekeit sértik annak, ki a 19-dik század irányeszméjét „suffrage universeF tűzte ki a zászlójára: ugy a mi érdekeinknek is egészen ellentéte, de ellentéte most már azon német szövetségnek is, mely nem ezen szerződésre fekteti súlyát, hanem fekteti azon német nép szövetségére, melynek alap munkálata befejezve, valósulásához igen közel áll és melyek érdekei csak akkor fogják a mienket illethetni, ha azon államszövetségek a magyar alkotmányhoz hasonló alapra lesznek fektetve. Somsich Pál képviselő úr a felírás érvéül hozta fel, hogy a feliratban nem ösmerünk el senkit és nem adunk fel a jog-térből semmit, sőt azt is állítá, hogy e felírás nem folyamodás, melyben kérnénk valamit ; meglehet uraim hogy ez áll, de ez esetben ez a felírásnak egy uj neme lenne, mely eddig hazánkban nem divatozott. Eddig Magyarországban a törvényjavaslata eseteket kivéve, mindig akkor szoktunk felírni, midőn vagy alkotmányos jogaink, vagy törvényeink, vagy ezek egyes pontja sértve van; de ekkor sem folyamodunk, hanem alázatos engedékenységgel kérjük sértett törvényünk vagy alkotmányunk orvoslását, akkor, midőn azt törvényesen követelketnők is; igaz hogy most nem vagyunk ez esetben, mert most nem törvényünk vagy alkotmányunk egyes pontja volt megsértve, hanem nemzetiségünk és hazánk függetlensége semmisittetett meg. Gróf Andrássy Gyula képviselő úr nem tudom ki által tett azon kérdésre, hogy mit teszünk, ha a felírásra jogaink egy része megadatik, a másik pedig nemazt felelte: Ha a bécsi kormány enged, és egyezkedik, mi nem engedünk és nem egyezkedünk; — ha a tisztelt képviselő úrnak ily elhatározott szándéka van, akkor e czélját gondolom elébb eléri, ha fel nem ír, hanem a határozati indítványt fogadja el; de én gondolom , hogy már magában azzal, hogy a felirati indítványt fogadta el, ezen feltételétől ellállott, mert az önmaga által is törvénytelennek vallott hatalomhozi felírással, a törvényes térből engedett, (Nagy Zaj. Felkiáltások : Nem áll! mások: Halljuk!) igy tehát nem kell tartani a képviselő urnák, hogy a bécsi kormány kezdi meg az engedékenységet, mert ezen felírással az engedékenységben már őket megelőzte. Kellene még Bács-megye ó-becsei képviselő urnák a jus publicum ellenében! kitörésére rövid megjegyzéseket tennem; de Somsich képviselő ur által pár szóval döntetvén meg ezen ephemer okoskodás, csak azon figyelmeztetést tehetem, hogy mindenki egyedül tulajdoni jogáról rendelkezhetik; ki más jogát akár bitorolja, akár ön érdeke által sérti, nem csak politikai, de természet elleni bűnt is követ el; ha képviselő