Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-30
278 XXX. ülés 1861. május 27-kén. fenyegette; sérelmének orvoslását kéri. — A többi hasonnemtt iratokkal annak idejében ha-az adó kérdése tárgyaltatni fog, lenne figyelembe veendő. (Helyeslés.) Nyirmedgyes lakosai, Szathmármegyéből, bizonyos tagosztály feletti panaszok végett, kívánnak a képviselő háztól orvoslást. A kérvénybizottmánynak lesz kiadandó. (Helyes.) Időközben két petitió érkezett a legközelebb igazolt képviselő urak választása iránt, jelesen: Fridetzky Timót úr megválasztatása ellen, a galgóczi választó kerület részéről; Petrovics Emmánuel radnai képviselő megválasztatása ellen, több szabadhelyi lakosok részéről. — Minthogy ezen petitiok a 30 nap letelte után a bizottmány által tárgyalás alá fognak vétetni, talán ezen igazoló bizottmánynak lennének addig is kiadandók. (Helyeslés.) — Zilah város közönsége már korábban beadván panaszát, Bánffy Elek b. országgyűlési képviselő megválasztatása ellen; most ezen kérvénye igazolása végett egy ujabb okiratot nyújt be. Az igazoló bizottmánynak fog kiadatni. (Helyeslés.) Méltóztassék most a jegyző urnák a kijavitott jegyzőkönyvet felolvasni. Keglevich Béla gróf jegyző felolvassa a kiigazított jegyzőkönyvet. (Helyeslés.) Elnök; A jegyzőkönyv meghitelesítve lévén, a napi rend folytatása következik." Méltóztassék jegyző úr a következő szólót felszólítani. Széchenyi Dénes gróf: Tisztelt képviselőház! A minap hallottam egy diszes szónoklatban például felhozni néhány szót, mely annak idejében a franezia eonventben mondatott el, t. i. „Perdons plutöt les colonies, mais sauvons le principe" vagyis, veszítsük el inkább a gyarmatot, de mentsük meg az elvet. Könyörüljön rajtunk az Úristen és engedje, hogy mi e példát soha ne kövessük. (Felkiáltások: Helyes!) Elveszett akkoron az illető gyarmat, elveszett az elv, elveszett a convent és elveszett a szabadság is. Tisztelek minden nemzetet; a francziáboz még különös sympathiát érezek, ő a legjobb katona a világon, industriájának, Ízlésének, műveltségének alig van párja, és nem ismerek vigabb pajtást; de politikában soha nem kivánom példáját követni. A szabadság Francziaországban csak elv volt és czégér, de soha ténynyé nem vált, és nincs az a franezia, a ki őszintén mondhatná, hogy élvezte a szabadságot. A régi absolutismus után jött a terrorismus, azután egy katona uralkodott, később meg úgynevezett felelős ministeriumok szabták a törvényt, támaszkodva a bureaucraticus centralisatióra,' mely minden alkotmányt illusióvá tesz és minden szabadságot elfojt. Azóta pedig, hogy a suffrage universel-hez m e nekedtek, csaknem mindig a kormány jelöltei választatnak a képviselőházba. Nem hiában mondja Guizot, mikor saját részéről szól: ,,Les peuples, qui aspirent á étre libres, courent un grand danger, le danger de se tromper en fait de tyrannie", a mi annyit jelent, hogy a népek, melyek szabadság után vágyódnak, azon veszedelemben forognak, hogy egyik zsarnokságot a másikkal cserélhetik föl. Inkább szeretek én az angol népre tekinteni, mely soha nem foglalatoskodott azzal, hogy elveket az utolsó consequentiáig üldözzön; hanem cselekvényeit az ildomosságra szokta alapítani. Hogy pedig áttérjek a napirenden lévő kérdésre: Mindeidci tudja, hogy ezegyszer nemcsak azért vagyunk itt, hogy uj törvényeket hozzunk és azokat a már fennállókhoz csatolva beigtassuk a törvénykönyvbe, hanem azért, hogy két rémítő nagy szakadásnak orvoslást keressünk. És pedig először össze kell kötnünk a jövőt a múlttal; és másodszor igyekeznünk kell helyrehozni a viszonyt az ország és a fejedelem közt. Mi különös abnorm időket élünk: ezen kitünóleg monarchicus érzelmű országnak jelenleg nincsen törvényes és koronázott királya, a vármegyékben idegen adóhivatalok léteznek, pőréink függőben vannak, a pandúrok mellett zsandárok miüíödnek és a katonai erő törvénytelen adókat hajt be, egy szóval, törvénytelen rendeletek folytán benne vagyunk a csöndes anarchiában. (Igaz!) Ez tűrhetetlen állapot, mindamellett hogy még most csöndes. Nyughatatlanul tekint mi reánk az egész ország és orvoslást vár; azt akarja, hogy mentül előbb állítsuk helyre a rendet és a törvényes állapotot, és ha az Úristen sükerrel meg nem áldaná működéseinket, azt követeli a nemzet, hogy kövessünk el mindent, a mi erőnktől kitelik. Hálaistennek! végre szólni kezdettünk a teendő első lépésről, s ez hogy mikép történjék, azt mélyen tisztelt Deák Ferencz, kit hogy szerencsém van követtársamnak nevezhetni és vele egy padon ülhetni, még gyermekeim s unokáim is említeni fogják, — mondom, tisztelt Deák követtársam ugy magyarázta, hogy csekély nézeteim általa kimerítve levén, tökéletesen hozzájárulok. Hogy az indítványozott nyilatkozvány mily formába öntessék? ezen kérdésnek van törvényes és van gyakorlati oldala. En nagy törvénytudó nem vagyok; de még is jól tudom azt, hogy valahányszor olyan eset adja magát elő, melyre a törvényhozó nem számolt, a törvényt többnyire igy is meg ugy is lehet magyarázni, annyira, hogy csaknem mindig összevesznek a tudósok a szegény patiens fölött, az árva publicum meg irányt nem kapván, a vita árát rendesen ő szokta megfizetni; azonban, mi a javaslott gyógyszernek, t. i. a fölíratnak törvényességét illeti, a mélyen tisztelt indítványozó előttem oly auctoritás és indokai oly világosak és hathatósak, hogy tökéletesen meg vagyok nyugtatva. A kérdés gyakorlati oldalát tekintve, azt
