Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

276 XXIX. ülés 1861. május 25-kén. ajánlott, kinek a formát illető nézeteit is teljesen osztom, csak pár a határozat ellen vagy felirat melletti érv meggyengítését kisértve még meg. (Halljuk!) Hogy a meghívás nem jogot, csak alkalmat ad az országgyűlésen megjelenni, mutatja a bánáti megyék esete, melyek 1790—91-ben meghivatlan jöttek az országgyűlésre, s vettek részt abban. A békés kiegyenlítést gátolni én sem akarom, de csak ugy, ha ez megaláztatásunk nélkül lehet. (Helyes!) Hogy a nemzet a békülékenységnek sok jelét adá, a kormány pedig a törvényes térrei lépésre tán még nem is gondol, itt sokszor elmondott axióma, — én ebből indulva ki, nem hiszem, hogy a nemzet önmegalázás nélkül adhatná ujabb jelét békülékenységének, mielőtt a másik fél, bár egy, de őszinte lépéssel közelednék felé. Véges elmém ezt meghunyászkodásnak látja, s istenemre, meghunyászkodásra nem a nemzetnek van oka. (Igaz! Helyes!) Nem áll, hogy mi kerüljük a hatalommali találkozást, lépjen az a törvényes térre, a magyar nemzettel ott, de csak is ott mindig bizton találkozhatni. A fejedelem iránti hódolat más népeknél is feliratot hozott szokásba. Igaz! Nincs nép, mely törvényes fejedelmét jobban tisztelné, szivesebben hódolna annak, mint a magyar; de épen felkent koronás apostoli fejedelmeink emléke, s a törvényesség iránt lenne tiszteletlenség a felirat által velők egy rangba állítani azt, kiről tisztán még azt sem tudjuk, a nemzetre nézve kicsoda? Ezt a magyar hűség nem engedi. Újítva kijelentem tehát, hogy teljes megfontolás után azon nyugodt meggyőződéssel szavazok a határozatra, hogy kötelességemet csak ez által teljesítem. Nem tagadhatja ugyanis azt senki, hogy hanem veszélyezteti is nézete szerint a fölirat a törvényes alapot, a határozat minden esetre még kevésbé teszi azt. Fökötelességünk pedig a jövőnek a jogalapot épen átadni, mit a határozattal inkább érünk el. (Zaj. Halljuk!) Ha ezeket kimondtuk, történjék bár mi, t. ház, oszlattassék el az országgyűlés, én helyzetünket biztosnak látom. Ugy képzelem magunkat, mint Hollandia lakosait, iszonyú erejökbe, kitartásuk szenvedésükbe került nekik, a tenger felöli erős gátakat megcsinálni, gond kell fentartásukra, de jutalmul belül rajtok boldogan élnek, levegőjüket javítják mocsaraik kiszárításával, s országuk a gazdászat kis paradicsoma. Ugy nekünk is sok erő, szenvedés, önmegtagadásba kerül körülövedzni magunkat törvényeink szentségével, de ha ezen minden vész ellen biztosító gátunk egyszer erősen áll, csapkodjanak körülünk bármi magasan a gyűlölet, roszakarat, ármány habjai, ha a gátat fentartjuk, csendesen lehetünk azon belől, s ha nem terjeszkedhetünk is, e téren, nyugton várhatjuk a szebb jövőt, rendezve beldolgainkat. (Éljenzés. Halljuk az elnököt!) Elnök: Holnapután délelőtti 10 órakor a tanácskozást folytatni fogjuk. — Ezzel a mai ülés d. u. 1 és 3/4 órakor feloszlott.