Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-29
270 XXIX. ülés 1861. május 25-kén. és törvényes követeléseink által nemcsak keresztül fognak töretni, hanem egy része által még támogattatni is fog. (Helyeslés.) Továbbá, miután Ausztriának jelenleg is zsarnok kormánya van, igy zsarnokságra hajló egyénekből is áll; azt pedig a történelem tanúsítja, hogy a zsarnokok rendesen gyávák is szoktak lenni, (Derültség) a gyávaságnak pedig az a természete : hogy annyival dühösebb a kérelmezők irányában, mint meghunyászkodó ott, a hol szemben férfias bátorságot iát, (Helyes!) — én a határozatot férftasb jellemünek tartván a föliratnál, — ez okból is pártolom. (Helyes! Éljen!) Ragályi Ferdinánd : Az osztrák kormány szóttépvén azon szerződést, melyet a magyar közjog sanetio pragmaticának nevez, nem gondolta azt meg, hogy minden kétoldalú szerződésnél, ha az egyik fél azt megszegi, a másik fél is megszabadul a kötelezettségtől. És mégis, midőn e vétkes belkormányzás és az ügyetlen külpolitika miatt elzsibbadt az önkény karja, mely a nemzetet lenyűgözte, és a nemzet önérzetre jutott : nem a hűtlenség miatti elválásra, hanem az elöbbeni állapot visszahelyeztetésére kezdte meg a port ; ebből az látszik, hogy a történeti jog mély gyökeret vert a magyar nemzetben. De ne bizza el magát a kormány a nemzetnek czélja létesítésére választott ezen eljárásban, és ne alapítsa uralmát a nemzet ezen jellemére, — mert mi mély gyökeret ver egy kétszáz éves tölgy, és még is egy szélvész kisodorja. Igaz, hogy a magyar nemzet a végletekig nem örömest megy, de az is igaz, hogy ha egyszer oda erőszakoltatik, nem retten vissza semmi áldozattól ; és ne feledje a kormány, hogy az utolsó önvédelmi harczban nem saját erejével győzött le bennünket. (Helyes!) Azok pedig, kik azt hiszik, hogy ők Isten kegyelméből vannak hivatva és jogosítva a nemzetek boldogitására, — tanulmányozzák a méhek rendszerét, látni fogják mily jól megyén ott a kormányzás; miért ? mert a kormányzó királynénak nincs fulánkja. (Köztetszés.) Egy állam tanulta el Európában a méhektől e rendszert, Nagybritannia, és ott a nemzetnek az államfővel soha sincs baja. Ezen őszinte, de jóakaratú figyelmeztetés után a multakról nem szólok, elég volt már mondva; el voltak mondva a pátensek születésének okai, el volt mondva, hogy alakult ezen országgyűlés, szóval el volt mondva a pátenseknek, vagy mint ők mondják a diplomáknak eredete. Mi lényegét illeti, az szerintem egy csillogó tükördarab , melyet — mint az indusoknak azért nyújtanak cserében, hogy önkényt kiadjuk kezeink közöl azon termés aranyat, mely e nemzetnek ezer évtől fogva sajátja. (Helyes!) De én ettől nem félek ; mert a mi lehetetlen, az nem veszedelmes ; - hanem boszantó, hogy föltették rólunk, miszerint indusok leszünk, (Derültség) föltették, hogy létezik magyar, ki ezen csecsebecséért el áll azon zászlótól, melyet a nemzet 300 évtől hord kezében, melyet a függetlenség érdemével elődeink ugy, mint a jelen ivadék vérrel szentesítettek. (Helyeslés.) Ha nem egy másodszor adandó tragoedia eshetősége lenne kilátásban, ezen csereajánlást comicusnak mondanám. A tény igy áll .• Az osztrák kormány elvevén tőlünk mindent, a mi előttünk szent s minek tiszteletben tartását eskükkel biztosították a fejedelmek, sőt erre még utódaikat is kötelezték ; midőn reájok nehezedett az idők súlya, az elveiteknek egy igen kis részét — mondhatnám az ép gyümölcsnek héját — vissza akarják adni, és akkor ezt modják : „ezen alapokon bizalmat ajánlok és bizalmat követelek 11 ; máskor ismét csaknem kardjára ütvén, azt mondja : „Nekem reményem van a kiegyenlítésre Magyarországgal, hanem ou la bourse ou la vie, sine qua non". (Derültség.) Már uraim az én fölfogásom szerint a javulás első nyilatkozata, nem a bizalomajá-nlás, hanem a bün elismerése, azután a jó cselekedetek gyakorlása. Tanúsítsanak Bécsbe folytonos jóakaratot, csak akkor lehet aztán bizalomról szó, s ekkor sem lesz azt könnyű teljesen megnyerni ; mert a mint egy nagy tekintélyű hazánkfia — ha jól jut eszembe egy pozsonyi országgyűlésen — monda : „könyebb urat cserélni mint az elveszett bizodalmat visszanyerni." Ezt mutatja Olaszország példája. Ha pedigvalaki azon alapokon hisz a kiegyenlítésben, hogy erszényemmel és életemmel ö rendelkezend, ebből mást következtetni nem lehet, mint hogy vagy ügyetlen, ki ily alapokon abban hisz ; vagy kimondhatlan gyáva — mondhatnám semmirevaló — ki ily alapokon a kiegyenlítést elfogadja. (Helyes!) De igényelhetik-e ők a bizodalmat, midőn már az uj térre lépés után egy köztiszteletben és közszeretetben állott polgártársunkat, ki az önkény vak dühe elől külföldön tartózkodott, bevonszolták, — mondhatnám belopták — az országba azért, hogy itt szent tüzében és az irántoki gyűlöletben fölemészsze magát, ugy hogy e nemzetnek nem maradt más hátra, mint fönntartani örökre és híven emlékét annak, kit oly fájdalommal nélkülöz. (Igaz!) Igényelhetnek-e bizodalmat ? midőn az ország törvényszékeit, melyek ugyan csak névszerint törvényesek, kevés kivétellei a Bachrendszer embereinek nyugdíj-intézetévé alakították. (Közhelyeslés, tetszés.) Igényelhetnek-e bizalmat ? midőn nem régen egy osztrák táborszernagy — ki mellesleg legyen mondva Ausztriának egyetlen reménye — a magyar nemzet egyrészét gyávának, a másikat szegénynek gúnyolta, pedig ezen táborszernagy jól tudhatja, akár mellette, akár ellene állott a magyarnak, hogy a magyar nem gyáva ; ha pedig szegény, szegénynyé csak az oszrák kormány tette ; ez egy fő ok a bizalmatlanságra. (Zajos helyeslés.)