Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-29
268 XXIX. illés 1861. május 25-kén. fölszólalni merek, oka az : mert a jelen íontos ügyben kötelességemnek tartom meggyőződésem nyilvánítását annyival inkább kifejezni, mert — mint volt katona — tudom azt, hogy közlegények nélkül még egy tábornok sem nyert csatát; és bár elismerem is azt, hogy hazaszeretetüket igen számosan sokkal ékesebb nyelven képesek nyilvánítani, de azt, hogy azért közülök valaki nálamnál hazáját jobban szeretné, elismerni nem íogom soha. (Helyes.) Egy tér lenne előttem, mely kimeríthetlen, s hol ismétlésekbe eséstől nem kellene tartanom mert erről mindnyájan órákig beszélhetnénk : — ez a múlt átkos 11 évi fájdalmaink és gyászszenvedéseink szomorú korszaka. Elmondhatnám, mit szenvedett azon hosszú évek során át a halállal küzdő haza, keblében a hálátlanság gyilkával, melyet abba épen azon pártfogoltjai döfének, kik minden vész elöl keblére menekültek s ott mindig biztos menhelyet találtak; s hogy hü fiai még sebei fájdalmát se enyhíthessék, körül volt övezve az idegen bérenczek nyomorult csoportjával, a kik, a keblébe fészkelt gy-f'lkot naponkint mélyebbre dö fék, hogy az abból kipatakzó szivvéren táplálkozzanak s hitvány tagjaikat hizlalhassák. Mi pedig hü tíai nem teheténk érte egyebet, mint balsorsán könyezénk, s szorgalomszülte verítékünkkel termékenyítők földjét, hogy a zsarnok-kormány által reánk rótt iszonyú törvénytelen adót képes legyen kiteremni. Elmondhatnám, mit szenvedénk mi, s mily jogtalanságokat kellé tűrnünk azon kortól kezdve, midőn Magyarország napja felleg alá rejtőzött, s vihar ellenállás nélkül kezdett dúlni ez árva hazában, és a pusztítás ördögi szelleme, kezében élesre köszörült pallossal féktelenkedett szegény hazánk fölött, halállal lakoltatván és fenyítvén mindazokat, kiknek szivök a hazáért lángolt; s oly vakmerőségre vetemedtek, hogy azt még nyilvánítani is merték vagy legalább sejtetni engedek. A ki pedig az üldözött előtt, — volt bár az testvére — rnerészlé megnyitni ajtaját, nagyon kellé vigyáznia; mert a villámok, az ajtó nyilasa által okozott léghúzamon igen gyakran átezikázának, s a menekülttel együtt a ház lakóit is lesujták. De nem czélom ezen kort ecsetelni, bárha az igen tisztelt indítványtevő képviselő úrral — nem kivánok is reá fátyolt vetni, mi hasztalan is lenne; mert az azon korban kiontott temérdek ártatlan véres fájdalomkönyek keresztül törnének nem a vékony fátyolon, de a legvastagabb damaszk szöveten is, s azon kor borzalmai, tüzes vésúvel vésetvén emlékeinkbe, azok oít — örökre, kitörölhetetlenek maradnak. Nem czélom pedig ecsetelni azért, mert azt mindnyájan átérezők, s a fájdalmak és gyász szenvedések kíntengegerén egy hajóban evezve s együtt küzdve a felénk tornyosuló s megsemmisítéssel fenyegető habokkal; együtt is hatolánk azon térre, hol most vagyunk; a hol a part kezd már előtünedezni a távolban, de jelenleg szélcsönd állván be, bár a habok kissé elsimultak , s hajónk hányattatás nélkül áll, de nem halad — s félő: hogy ez azon jel, melytől a tengerészek tartanak, mely többnyire a vihart szokta megelőzni; és ezen viharnak bekövetkezhetésót már egyes vészmadarak megjelenése — minő a törvénytelen adónak, még törvénytelenebb úton, katonasággal! behajtása, sejteni is engedik. Részemről, bárha sokkal jobban szeretném is a csöndes vizeni parthoz jutást, de nagyon a vihart sem rettegem; — nem rettegem pedig azért, mert hála az égnek! a 11 évi nyomor és szenvedés annyira egytsíté s összeforrasztá e nemzetet,s némely testvérnépeit, minőre a történelemben példa alig akad, ennek pedig legnagyobb bizonyítéka a jelen országgyűlés, hol a lényegre és ezélra nézve, még csak véleménykülönbség sincs. (Helyes!) Nem rettegem továbbá azért, mert miután a keblünkből kisarjadzott s szivvérünkkel öntözött honszerelem virágait, a reánk fagyasztólag hatott múlt évtized jégkertészete sem volt képes lehervasztani, sőt annak daczára, ugy a paloták mint a kunyhók belseiben a legdúsabban virul (Helyes!); bizonyosan nem fogja gyökerestül kitéphetni egy ujabb vihar sem, kivált most : midőn a nemzet egyetért, s e haza más nemzetiségeinek is előzékeny békülési, testvéri jobbot nyújt. Mert én, egy nemzet átalános erkölcsi egyetértésére nagyobb súlyt fektetek, mintha egyet nem értve, a nemzetnek felénél több fegyverben áll. (Ugy van! Helyes!) A természet törvényénél fogva az erő az egységben rejlik; s gyakran a gyöngéknek s jelentékteleneknek látszó tárgyak összeolvadása által csodák eszközöltetnek. Hiszen a hegyek gránitsziklái s Egyptom világcsodáit tevő gúlái is, melyek az idő viszontagságaival büszkén daczolnak, — csak parányakból s apró fövény szemekből alkotvák. Szilárd hitem tehát az, hogy a nem általunk előidézendő viharon keresztül, — ha az csakugyan kitör —, az egyetértés hajóján, feltűzvén reá lobogóul ezredéves alkotmányunkat, iránytöül használva törvényeinket, kormányul jogainkat, gözerőműül az igazságos ügy diadaláhozi bizalmat és kitartást, evezökerék gyanánt a szilárd férfias bátorságot — de nem vakmerőséget : — habár megfeszített küzdéssel is biztos révet érünk. (Helyes!) Ezeket előrebocsátva, az előttünk fekvő indítványt, lényegére nézve, — a trónróli lemondásra vonatkozó tanács kivételévei, s a részletes tárgyaláskor leendő némely hozzátételekkel elfogadom; de nem — formájára nézve. Nem fogadom el pedig azért, mert véleményem szerint föliratot irni nincs — kinek ? mert az országgyűlés csonka; nincs — ki által? mert a közeg, a ministerium hibázik, nincs — kihez? mert én alkotmányos országgyűléstől föliratot, egyedül vagy alkotmányosan uralkodó, s a törvényeket minden részben tiszteletben tartó trónörököshöz, vagy törvényesen megkoronázott fejedelemhez vélek intézhetni. Már pedig mi a kettő közöl jelenleg egyikkel sem birunk; mert Ferdinándot valamint az általam igen tisztelt indítványozó, ugy én sem tartom többé Magyarország jogos királyának.