Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-29
XXIX ülés 1861. május 25-kén. 267 Ezen nép nevében nyilvánítok köszönetet én addig is, mig az ige testté lesz, a képviselőház lelkes tia'nak, kik az egyenjogúság eszméjét oly melegen pártolják; köszönetet szavazok Deák Ferencz képviselő társunknak, a ki az ország jogérdekét, a nemzeti kérdés méltányos kiegyenlítését oly hiven tükrözi indítványában, és a kinek törvényhozási bölcseségét már 18B9 évben a hazai törvényhozás terén mint követ tisztelém. Ezeknek előrebocsátása után nem megyek át a recriminátio terére, habár alig lehetne nagyobb ok azt tenni másoknak, mint nekem családos apának, hanem miután elég is mondatott már ele tárgyban, nem fogok annak hosszas taglalásába bocsátkozni, és igy én is őseinknek, n kiknél alig fogunk nagyobb hazaszeretetet mutathatni, 1791-ik évi csaknem azonos példájukat követve, az indítványt mind lényegére, mind formájára nézve, egész terjedelmében pártolom. Az előttem szólt képviselő úrnak azon állitása, melyet az 1791 évről emlit fel, hogy az országbíró és a personális törvényeseknek nem ismertettek el, igaz, de az a föliratban most sem ismertetik el, — és akkoron deputátio küldetett, mely több a feliratnál. A tisztelt képviselőház kegyes engedelméböl átmegyek most Erdély országnak a jelen országgyűlésre meghívása tárgyára, s azon ország román atyánkfiainak körülményeire. (Halljuk!) Ezen testvér román nép, mely még többségét teszi az erdélyi lakosságnak, az „Approbata Compilata" és az ezeket megerősítő Leopold-féle diploma következtében törvényen kivül állott; nemzetiségök, vallásuk, magok az institutiók által gúnytárgyává lettek; — de ezeknek fölemlitóse csak a múltnak szomorú történeteit tükrözné elénk; mert azon nép az izgatásoknak engedve, az általa lakott földnek, melyet ö oly sokszor vérével és könyével áztatott, más gazdát igyekezett keresni, mely vele a földnek nem csak keserű s férges gyümölcseit, hanem a javát is megoszthassa; de uraim, ezeknek végett vetett Magyarország nagylelkűsége, tiszta szabadelvű igazságos szelleme, a midőn az 1848 ik évi Vll-ik törvény czikket, az unió törvényt alkotta, s a román nemzetiséget a nemzetek közé, vallását a vallások szent könyvébe irattá; — és ezen tárgyról is pár szót. (Halljuk!) Az unio-törvény oly nagy horderejű, hogy ha valaki az 1848-ki törvényekről azt mondaná, hogy azok eröszakoltatva alkottattak, annak, ezen a népet felszabadító törvények közül, kiválólag az unió törvényét azon állitása alól minden esetre ki kellene venni; mert azon törvény a nép szava, ez meg az Isten szava, a mit semmi földi hatalom sem dönthet meg; — és uraim, a mikor a törvényekhez szorosan ragasz kódunk, mint törvényhozóknak erős kötelességünk, az unio-törvénynek 4-ik szakaszát, mely az unió tökéletes végrehajtását sürgeti, s a felelős minisztériumnak kötelességévé teszi, hogy e tárgyban az erdélyi correlátiók részint jogi, részint helyi körülményeihez idomítandó javaslatát formulázott törvényczikkben az országgyűlés elé terjeszsze — véleményem szerint akkuit foganatositni,hogy ez jelenleg egy, a nemzetiségek arányában kiküldendö országos bizottmány által eszközöltessék. (Helyeslés.) • Tisztelt képviselőház! tekintve a multat, szem előtt tartva a jövőt, midőn az előttünk álló indítvány szerint a meg nem hívottak — s igy különösen az erdély országiak meghivatása is elrendelendő, hogy e tárgy a mennyire lehet, megkönnyítve legyen, — magam tapasztalatát is elő terjesztem. A múlt mártius havában Erdély főbb részein megfordulván azt tapasztaltam, hogy az erdélyi atyafiak egy része azonnal kívánna a magyar országgyűlésre jönni, a mint a példa mutatja, hogy némely részben választások is történtek. A másik rész az uniót megtörtént ténynek tartja, hanem miután azon törvény 4. szakasza még teljesítve nincs, annak teljesítése eszközlését kívánja. A harmadik rész, mely az unió-törvényt el nem isméid, melynek látható feje Szebenben székel. Es igy hogy azon részt, mely az országos bizottmány kiküldetésével meg volna nyugodva, azon rószszel, mely azonnal az országgyűlésre kíván jönni, egyesíthessük, az országos választmány kiküldetését a föliratban említsük meg, — akkor ugy hiszem az unió ellen levők is áthatva lesznek az igazság erejétől, s könnyen eszközölhetjük az erdélyi unió tökéletes végrehajtását. Van még egy tisztelt képviselő ház, a mi a testvér hazában Erdélyben, az összes szegényebb sorsú, a legszámosb osztályt érdekli, — s ez a képviselő választási ideiglenes kormányrendelet, mely ha jól emlékszem a múlt mártius hóban adatott ki. Abban a választóképesség 8 frt egyenes földadóhoz van kötve, akkor, a midőn a legtermékenyebb helyeken lakó magyarországi választó b/ 4 rész telektől alig 3frtotfizet. Hogy jövendőre a választó censust meg fogja a törvényhozás változtatni, ez más kérdés; de hogy jelenben Erdélyország, melynek népe úgyis a szegénység által zaklatva van,más törvények mellett válaszsza képvilöit, nem volna se igazságos se törvényes; — már^ennek ellenében az erdélyi kormány nem állithatván azt, hogy az urbériség ott regulázva nincs, miután a vesztett jobbágy munka kárpótlást a holdak után vett, s e szerint ott holdak után határozható meg a választóképesség is. Mélyen kérem a tisztelt házat méltóztassék itt is kimondani, hogy Erdély választási törvénye nem lehet más mint az 1848-ik évi. Ez által elérjük azt, hogy a közös hazának alkotmánya és szabadsága megvédésérc- közös lesz a készség, és biztos lesz a kedvező süker, a mit, hogy a nemzetek nagy Istenétől elnyerjünk, közös óhajtásunk! (Helyes! Éljen!) Domahidy Ferencz : Mennél többen szólanak valaki előtt ugyanegy tárgyban, s minél jobban kimerittetik azon tárgy a szónokok által*; annál nehezebb helyzete a későbben szólónak, hacsak ismótelésekbe ereszkedni s ezáltal a ház figyelmét untatni nem akarja. Ez helyzetem, — a mely annyival nehezebb, mert több napon keresztül nemcsak igen számosan szólottak előttem, hanem igen számos oly remek és kimerítő szónoklatok tartattak, melyek Európa bármely parliamentjének díszére szolgálnának. S hogy ezen szónoklatok után én, parliamenti ujonczlétemre 67*
