Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

XXIX. Ülés 1861. május 25-kén. 265 Az országgyűlés kezdetén, akkor midőn az országgyűlési megnyitó beszéd elmondatott, egész nyugott lelkiismerettel a fóliratra szavaztam volna, (Halljuk!) mert még akkor épen a megnyitóbeszéd folytán nem lehetett föltenni azt, hogy ugyanazon fejedelem, ki országgyűlést hivott össze azért, hogy annak kezeiből sz. István alkotmányos koronáját fejére tétethesse, — mert azt nem lehet, mint Napóleon a vas koronát, tulajdon kezeivel termi föl, — ugyanazon fejedelem néhány nappal később a legnagyobb ünnepélyességgel, miut itt mondatott, harangok zúgása és ágyuk dörgése között, az egész európai diplomatia jelenlétében, proclamálja azt, hogy az uj osztrák összalkotmányt (Gesammtverfassung) hatalma egész erejével fömitartandja. Midőn ő ezt kimondotta, véleményem szerint kimondotta azt is, hogy a magyar koronát azon föltételek alatt, melyekhez annak birtoka kötve van, fejére tétetni nem akarja: ö nem mint a ma. gyár királyok utóda, hanem mint uj acquisitor kívánja birni a koronát. (Helyes!) Igaz, hogy mindazok, mik május 1-én mondattak, nem hozzánk intézve, hanem igenis ellenünk mondattak, mert kérdem én az ellenvéleményben levőket, ha mi lettünk volna azon szerencsések, kikhez Ö Felsége ily formán szólott volna: ,,én a magyar alkotmányt teljes épségben fönnakarom tartani s bizom benne, hogy hű népeim az örökös tartományokban az ügy igazságát láthatva, meg fognak arról győződni, hogy egy 1000 éves alkotmányt, melyre annyi őseim megesküdtek, eltörölni nem lehet, s én kijelentem hogy ezen alkotmányt hatalmam egész erejével fönnfogom tartani." kérdem, ha e szavak hozzánk lettek volna intézve, nem szólottak volna-e a Reichsrathnak is ? — igen és épen ugy, mint a melyek a Reichsrathban nem nekünk, de ellenünk mondattak. Én tehát néhány nappal ez ünnepélyes contestatio után nem remélhetvén azt logice, hogy a fölirásnak sikere legyen, azt nem pártolhatom; s különösen azért nem, mert helyzetünkben a sükeretlenség a nemzet szivében az érzelem azon nemét ébresztené föl, melyet a süker nélküli megalázkodás utófájdalmának, megszégyenülésnek szoktak nevezni; s én részemről erre alkalmat nyújtani nem kívánok: óhajtanaim hogy Ő Felsége közelednék a nemzethez s adna alkalmat, hogy fölírhassunk. De én e reménynyel nem kecsegtetem magamat; mert jól tudom, hogy Bécsben nem fogják azt föl, mit tesz az, egy nemzet szivéből kivenni atövist; nem fogják föl, hogy vannak nemzetek, mint egyének, kik előbb választják a megsemmisülést, mint a megaláztatást. Nem pártolom továbbá a fölírást azért, mert bármikor s bármily hangon történjék fölirás, Magyarország, mint ország részéről Ö Felségéhez, azok után, a mik történtek, az mindenesetre históriai horderejű tény leend. Ha most küldetik föl a fölirás, annak csak követeléseit, csak merész hangját mérlegelik, de horderejét el nem ismerendik Bécsben. Én tehát passiv helyzetünket oly positiónak tekintem, melyet ingyen, úgyszólván a sükeretlenség biztos tudatával föladni nem kívánok; oly kártyának, melylyel nyerni óhajtanék; s igy a fölírást akkorra óhajtanám halasztatni, mikor azt Bécsben is méltányolnák s mikor annak sükerét remélhetjük, jelenleg pedig a költővel szólva; „Megvert reménynyel indulnánk csatába," pedig politikában süker nélkül kezdeni valamit annyi, mint roszat eszközölni. De azt mondhatják önök, és méltán, hogy ez mind merő hozzávetés, hypothesis; — s valóban az, mert minden hozzávetés, hypothesis, mi a jövendőt illeti. Igyekezem röviden a helyzet és tények psychologíájából bizonyítani hozzávetéseimet, óhajtva, hogy megczafoltassam, nem annyira itt e házban, hol a czáfoiat hasonlólag hozzávetés és elmélet leend, hanem megczáfoltatnám tettek által. Nekem ugy tetszik, hogy azon államférfiak Ausztriában, kik a Reichsrath elméletét kigondolták, olyforma helyzetben vannak, mint a mesében a fiú, ki megvevón egy kosár üvegedényt s azt lábai elé tevén, elszunnyadt s álmodott szép álmokat, álmodta hogy az üvegeket eladván két forintért, azon nyer négyet, s ismét eladván, nyolczat, ekkor vesz sorsjegyet, s nyer roppant kincseket, — s míg álmában igy küszködik, fölrúgja kosarát s az összetört cserepekkel eloszlik a szép álom. (Helyeslés.) Ily álmokban élnek azon státusférfiak s ezt álmukban ki is beszélik, mint lapjaikból olvashatjuk- Azt álmodják, hogy a Reichsrath lesz azon bűvös szer, mely által Magyarország alkotmányát, nem a Bachrendszer szerint 2000 millió forint adósság csinálásával, hanem alkotmányos utón megsemmisíthetik; — azt hiszik továbbá, hogy az uj alkotmány által az osztrák tartományokat nemcsak lelánczolják, hanem egyszersmind enthusiasmirozzák;— azt hiszik, hogy a nagy Németország értelmiségénekszavát, a porosz alkotmányos befolyást • s' a gothai pártot elnémítván, Németországban egy nagy osztrák pártot teremtenek; sőt azt is álmodják, hogy magát Napóleon császárt tulajdon birodalmában megszégyenítik ; (Derültség.) mert az nem mer népeinek annyi szabadságot adni, mint az ausztriai császár a magáéinak; s végre különös súlyt fektetnek arra, hogy irott bizonyítványt szolgáltatnak az angol kormány kezeibe, melylyel azok az alkalmatlan Duncomb-féle interpella" tiókat elnémíthatják s bebizonyíthassák, — mint Russel lord már próbálta is, -— hogy az osztrák birodalom szabad s alkotmányos és Magyarországot megnyugtatván, erős és hatalmas lesz. Mindezek folytán azt álmodják az osztrák államférfiak, hogy ennek következései lesznek: először is roppant hitel a bankároknál; egy ezer milliomos, ha máskép nem megy, önkény tes — kényszer-kölcsön, minek folytán a nagyhatalmi állás fönntartása talán hosszú három, négy esztendeig biztosítva lesz, mely idő alatt sok történhetik; föltűnhetik Ausztriának valóban miraculosus szerencsecsillaga; az olasz egység fölbomolhatik; Németország nagy része az osztrák érdeknek megnyéretik; ezek után beáll a hosszú béke és dicsőség s ők — mint Metternich a szent szövetség után — 20 — 30 évig nyugodhatnak babéraikon. (Derültség.) Képv. ház napi. I. köt. 67