Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

XXIX. ülés 1861. május 25-kén. 26S sát külön törvények istápolják és biztosítsák. Egyben elérték ugyan czéljukat az Einheit érdekében, hogy valamint az egyes Staatsbürger, ugy a Status is óriási léptekkel siet a bankrott elébe, (ügy van!) Ha nem untatom a t. házat, néhány csekély próbácskával szolgálok ezen octroyrozott bányatörvény ezélszerüségéröl. (Halljuk!) A felső magyarországi bányák keletkezéseinek históriája az: hogy többnyire szegény bányászok keresvén és feltalálván a bányát, midőn már az, a kiaknázásra érdemesnek talál egy nagyobb beruházási összeggel biró társaság kezeibe szolgáltatott át, — s igy nagyobb pénzöszletek nj bányák föltalálására ritkán fordíttattak. Mig a szegény bányászt a Maximilián-bányatörvény szerint 3. azaz három pgö. krrért megkapta az engedélyt nemes erezet kereshetni, most szegény ember nem nyithat uj bányát, mert arra szükség, hogy a nyitandó bánya tájékának egy bányamérnök által készített situationscartáját adja be, azután négyszer vagy ötször folyamodjon (természetesen stemplis papiroson) és ezen előleges költségeket a szegény ember nem viselhetvén, — a némi pénzösszeggel biró bányász pedig ezen secaturákat nem Ízlelhetvén, annak végeredménye, hogy uj bánya, vagy épen nem, vagy csak fehér holló gyanánt keletkezik; holott ezelőtt évenkint csak a szomolnoki bányakerületben legalább 40—50 uj bánya nyittatott. De a létező bányák is ugy meg vannak terhelve a sok Marken, Stempel, Überschreibungs, Protokolliriungs és ki tudja minő Gebührenekkel, s ugy ki vannak téve a Bachrendszer iskolájában tanult bányakapitányok secaturáinak, hogy ezen uj törvény keletkezése óta a szomolnoki bányakerületben egyedül 800 bányából körülbelül fele elhagyatott, s több ezer ember lett munka és kenyér nélkül. A magyarországi vasipart a szabad kereskedelem ürügye, s egyszersmind a piszkos önérdek gyanúja alatt miként csapták arczúl az ismeretesebb, mint hogy annak hosszú taglalásával untassam a t. házat, és az csak egy csepp a roszaknak ezen árfolyamában, melylyel szegény hazánkat elárasztották. Nem akarok visszaélni a t. ház e discussiók folyama alatt oly fényesen tanusitott türelmével, s a kérdésben levő nagyon tisztelt, s az egész haza által szeretett követtársunk Deák Ferencz indítványára áttérve, mivel mélyen érzem a haza e válságos perczében gyenge vállaimra nehezedett föladatom súlyát, nem mondhatok egyebet, mint hogy azt, mind lényegére, mind formájára tiszta meggyőződésem s lelkiismeretem sugallatát követve, egész kiterjedésében pártolom. — (Éljenzés!) Tanárhy Gedeon : Fölveszem a fonalat, mit az előttem szólók félbeszakítottak. — De ne ijedjenek meg tisztelt képviselők, mintha én is a bányászatról óhajtanék tovább beszélni, ki van azon tárgy teljesen merítve, s én legfölebb homokbányákról szólhatnék; — de fel akarom mutatni a képnek másik felét is, s érinteni röviden, hogy azon kormány, mely aranyunkat, ezüstünket felváltotta bankóval, hasonló működést vitt véghez szellemünk és erkölcsünk arany- és ezüst bányáira nézve. Óhajtottam volna, hogy azok fölött, miket mondandó vagyok, más avatottabb vette volna igénybe a tért, de bocsássanak meg uraim, hogy mielőtt az indítványhoz szólanék, röviden megemlítsem, mit szándékolt és mit eredményezett a letűnt kormány a nemzet szellemi és erkölcsi életében. Emlékszem, Gai illir író igy szólott egykor: „Vének, ti nem értetek meg engemet; nem törődöm vele, ti a múlté vagytok, de enyém az ifjúság szive, s igy enyém a jövendő." Ezt gondolták, ha nem is mondották Thun, Bach és azért rendszeresítették és központosították a magyar ifjúság nevelését a legkisebb részletekig Bécsben; mert czéljok kivitelére szükségök volt arra, hogy önálló és szabad gondolkozású tudományos férfiak helyett, felületes és szolgaielkü encyclopedisták kerüljenek ki a tanodákból; (Ugy van!) azért germanizálták az iskolákat, hogy az ifjúság egy idegen, a magyar geniusától eltérő nyelv tanulmányozásától lenyűgözve, hátramaradjon a többi tudományokban; — e czélból hivták be az idegen doctorokat és proí'essorokat, kik őrködtek silány fontoskodással a tanulmányok betűje felett; — ezért hamisították meg Hellas és Róma classikusait s törültek ki azokból minden sort, melyből az ifjúság az önálló, a föláldozó republicanus szellemet elsajátíthatta volna. Féltek attól, hogy a magyar ifjúság szivében meg fognak fogamzani a classikusoknak szavai, például Horacznak ama nevezetes szavai: „Justum ac tenacem Propositi virum Non civium ardor Prava jubentium Nec vultus instantis tyraimi." stb. Azért vetemedtek arra, mire még az absolut kormányok közül is kevés merészkedett vetemedni: kitörölték a tudományok közül Magyarország történelmének tanítását; — azt akarták uraim, hogy a magyar ifjúság ne tudja, kik voltak ősei s ne ismerje mit tettek azok; — hogy a magyar ifjúság ne ismerje Mátyást a királyok példányát, ne ismerje Hunyadyt, a hazafiúi önfeláldozat mintáját, s ne ismerje Zrínyit a hősiesség s a bátor elszántság Leonidását. — Azt akarták, hogy ezek helyett az osztrák históriát tanulják, a Ferdinándokét és Leopoldokét; mintha annyit akartak volna, hogy felejtsük el apánkat, anyánkat, s őrizzük meg azon hitelezők emlékét, kik apáink vagyonát megrontották. Ök osztrák nemzetiséget, osztrák érzelmeket akartak teremteni; teremteni mi nem létezik, de hogy osztráknemzetiségetteremthessenek, először akartak osztrák történelmet teremteni. Erre szükség nem volt, mert van osztrák történelem szomorú sötét lapokkal; ök e szomorú lapokat uj álfénynyel akarták fölvilágosítani ; s előállott a történetírók roppant serege : Dumler, Büdinger, Arneth, Hurter s többek a hof-archivumból nyert adatokból igyekeztek meghamisítani a históriát, s álfényben tüntetni elő a Ferdinándokat, 66*