Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. 253 . nem tartásából eredő hitszegés lehetetlenné tétessék, — és ekép a birodalom meggyengítését okvetetlen eredményező törvényszegések akadályoztatván, a fejedelem és nemzet közti kapocs még inkább megszilárdittassék. Egy szóval, az 1848-ki országgyűlés megadta a fejedelemnek a mi a fejedelemé, és biztosította a nemzetnek a mi a nemzeté volt. _ ^ De nevezetes az -1848-ki országgyűlés egyéb törvényei tekintetéből is. Ezen országgyűlés, — mely, nem kell feledni, hogy az akkori törvények szerint kizárólag a kiváltságos osztályból állott — volt az, mely az előbb egyedül a kiváltságos osztály által gyakorlott politikai jogokat, az ország minden lakosaira kiterjesztvén, a legközelebbi országgyűlési követeknek a népképviselet alapjáni választását elrendelte, és ekkép a törvényhozási jogot a nemkiváltságos osztálylyal megosztotta. Ezen országgyűlés volt az, mely az előbb egyedül a nemkiváltságos osztályt nyomó közterhek viselését a kiváltságos osztályra is kiterjesztette. Ezen országgyűlés volt az, mely az úrbéri szolgálatokat, dézmát s pénzbeli fizetéseket, a földbirtokos urak teljes kártalanítása mellett megszüntette, és ekkép nemcsak az oly sokfele érdek által szétszakgatott nemzetet elválaszthatlanúl egybeforrasztotta; — de különösen az e téreni állapot megszüntetésénél, annak lett eszközlöje, hogy e viszony a szomszéd örökös tartományokban és Galicziában is később inegszüntetetf,söt befolyással volt arra, hogy Oroszországban is ez eszme a közel valósitásnak néz elébe (Helyeslés), egy szóval, az 1848-ki országgyűlés volt az, mely alkotmányunkat a végveszélytől megmenté; az uj erők beolvasztása által erösbité, és az igazi szabadelvüség alapjáni haladás által Európának figyelmét hazánkra fölébresztette. Lehet-e tehát a nemzetnek e törvényekhezi hü ragaszkodását elszakadási és önzési bűnnel vádolni? — ezt valóban csak azok tehetik, kik állásunkat vagy nem ismerik, vagy megrögzött ellenségeink (Helyeslés). Én tehát az 1848-diki törvényekre nézve kijelentem, hogy azokat az egyezkedés nélkülözhetetlen feltételeiül tárom ki, és habár a békés kiegyenlítést szivemből óhajtom, de az 1848-ki törvénytől, közjogi tekintetben, ide értve természetesen a pénz- és hadügyet, egy hajszálnyit sem engedek. (Helyes!) Mit tett az osztrák kormány e törvények szentesítése után, mennyire megmozdított minden hatalmában levő eszközöket e törvények örökös hatásának meghiúsítására, ezt bővebben fejtegetni nem akarom; csak azt jegyzem meg, hogy miután azon dicső harczban, melyben a nemzet fegyveres erővel megtámadtatva, törvényei s függetlensége védelmében előlépni kénytelenittetett, az osztrák hadsereg ereje megtört, nem átallott egy szomszéd hatalom segélyeért folyamodni,és nagyhatalom létére, annak lekötelezettjévé válni, a minek, habár reánk nézve a legsúlyosabb lett is következése, de volt még is a mi később némi vigasztalásul szolgált, és ez az, hogy az egész müveit világ, de maga azon nagyhatalom is, mely szabadságunk elnyomásában segédkezet nyújtott, a krimiai hadjárat alkalmával meggyőződhetett arról, hogy a magyar nemzetnek az osztrák-hatalom iránti bizalmatlansága nem oknélküli és nem túlságos, mert azon eljárásból, melyet az osztrák ö irányában, kinek barátja volt s hálával tartozott, ideát csinálhatott magának, mikép jár el azok iránt, kik ellen esküdt ellenséges indulattal viseltetik. (Helyes!) Azonban e segedelem által a hareznak vége vettetvén, hogy mik történtek ezután, ezt ismét fejtegetni nem akarom; én csak azt említem meg, hogy ekkor elérkezettnek gondolván az osztrák-hatalom az időpontot, hazánk iránt 300 éven keresztül folytatott politikájának nyilt bevallásával, önkezeivel tépte szét azon szent köteléket, mely a nemzetet az uralkodóházhoz kötötte, s megsemmisitettnek nyilvánítván alkotmányunkat, 11 évig a legzsarnokiabban járt el irányunkban. Ily eljárás után megvallom, meglepetve láttam magamat az october 20-ki diploma által, meglepetve különösen azért, mert föl nem foghattam, miképen történhetik ez okmányban a pragmatica sanctióra hivatkozás azon uralkodó részéről, ki 11 évvel előbb azt tökéletesen megsemmisítette, és még kevésbbé foghattam azt meg, hogy történhetik hivatkozás egy kétoldalú szerződésre oly modorban, hogy az egyik szerződőiéi irányában kötelező erővel birjon, midőn a másik azt magára nézve erönélkülinek nyilvánítja, és pedig ez történik a diplomában. Mert azt hittem s hiszem most is, hogy a két oldalú szerződés abbeli természetét, hogy ha az egyik szerződőiéi azt megszegi, az a másikra nézve is kötelező erővel birni megszűnt a miatt, hogy az egyik szerződő-fél, az uralkodó, azt meg nem tartá el nem veszté. A nemzet még is, a nemzet mondom, — mert egyszer mindenkorra kijelentem, hogy a törvényhatóságok nyilatkozatát én a nemzet nyilatkozatának tekintem, — e 20-ki diplomát az uralkodó részéről az alkotmányosság ösvénye felé irányzott lépésnek tekintvén kijelenté, a pragmatica sanctiohozi további ragaszkodást, de annak mint két oldalú szerződésnek alapján, törvényei visszaállítását követeli, és ily alapon az egyezkedési utat elfogadta. Elfogadom azt én is, de kimondom őszintén, nem bizodalomból, mert bizodalom csak tetteknek lehet szüleménye, a tettek pedig, melyek october 20-ka óta léteznek, nem olyanok, hogy bizodalmat szülhessenek, sőt még ahol volt, azt is kiirtották; de elfogadom azért, mert képviselői állásomnál fogva kötelesnek érzem magamat, minden alkotmányos állásunknak békés utoni visszaszerzésére vezető utat, mely törvényes állásunk, függetlenségünk megsértése s jogaink feláldozása nélkül megkísérthető, megkisérleni de csak föltételek mellett, melyeket az első felszólalásban kívánok kijelenteni, és miután ezen föltételek a tanácskozás alatt levő indítványban benn foglaltatnak, az indítványt egész kiterjedésében elfogadom. Kc'pv. ház napi. I, köt. 64