Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

XXVH. ülés 1861. május 23-kán. 217 mány-féléket octroyirozgatnak, — nem azok, kik ünnepélyes szerződéseket egy tollvonással megakarnák semmisíteni, nem azok, kik szentesitett törvényeket támadnak meg ; nem azok, kik soha el nem fogadható intézkedéseket akarnak egy nemzetre reáeröszakolni ; — hanem azok, kik a szerződések szentségét kívánják fönntartani, azok, kik a törvényhez ragaszkodnak, azok, kik egy egész nemzet igazságos kívánságait számbaveszik, a béke valódi emberei. (Igaz! Helyes!) Szívem érzetét mondja ki az indítvány akkor, mikor azon törvényeket kívánja megváltoztatni, melyek a magyar nyelvnek némi előnyöket adnak, s a nyelv- és nemzetiség kérdését a jogegyenlőség alapján kivánják törvény által rendezni. Szintén meggyőződésemet mondja ki az indítvány akkor, midőn törvény által kívánja kimondatni azt, hogy vallás a polgári jogok élvezetére nézve akadály ne legyen. Én a polgári jogok kiterjesztése és az urbériség eltörlése közt egyrészről, másrészről pedig a nemzetiségi kérdés közt a következésekre nézve némi hasonlatosságot látok. Mennyi izgatásoknak, csábításoknak, ígéreteknek, lazításoknak volt a nép a kiváltságos osztály ellen, a reaetió emberei által a múlt 12 év de különösen a jelen mozgalmas időben kitéve, azt mindenki tudja. És mit tett a nép? a hamis prófétákat elutasitotta, sőt elfogta, s a mostani törvényhatóságoknak átadta. Ezen tettével a nép az összedűlt választó falak romjai felett bizalmat szavazott, a volt kiváltságos osztály irányában, — s nem az úrbéri papirosok, hanem ezen bizalom az igazi, a valódi megbecsülhetetlen nagyságú kárpótlás a megszüntetett urbériségért. (Helyes!) Szabad legyen nekem a nemzetiség kérdésében hasonló eredményt várni, hiszen az igazság és méltányosság követésének vaAzsereje van, mely minden romlatlan ember szivéhez utat tör magának s bizodalmat ébreszt, s ezen bizodalom az, melylyel a nemzet egy kincscsel gazdagabb, a reaetió pedig egy fegyverrel gyengébb lesz. Én Deák Ferencz urnák indítványát, mint béltartalmára, mint külformájára nézve pártolom. (Éljen!) Grabarics Ernő : A sasok magas röptét nem követhetem ; szerényen érzem az oda szükséges szárnyak hiányát. Közlegénynek vállalkoztam, s küldőim előtt is kinyilatkoztattam, miszerint Istentől óhajt tásom az, hogy ezen képviselőházban bölcseségben, valamint tudományban én legyek utolsó és csak a haza tiszteletében és meleg szeretetében egyenlő. Kitűzött szerepemhez híven voksolásra szorítkoznám, de félreértést tapasztalok, azért a napirenden levő tárgyhoz egy pár észrevételre engedelmet kérek. (Halljuk!) A remekül indítványozott és hathatós indokokkal támogatott fölírást ki nem egészített állapotunknál fogva, (mit egyébként igen sajnálok,) nem pártolhatom. Alkotmányos fölirás a nemzeti képviselet részéről a souverain hatalommal irásbani érintkezés, — világos tehát, hogy annak eszközléséhez két illetékes fél kívántatik ; mivel pedig közölünk 100 képviselő — mert meg nem hivatott — hiányzik ; és igy 3 millió választó képviselve nem levén az alkotmányos felírás tételében a nemzetnek egy nagyrésze nem folyhatna be ; a másikról, a souverain törvénytelen állapotáról nem is szólván. Azon ellenvetés, hogy minekutána 226 képviselő igazolva levén, a ház alakult, és igy a Felséghez felírás tételelére is alkalmatos, nem áll, mert a házszabályoknak eme 16-ik pontja azon föltevésen alapszik, hogy minden illetők meghivattak és majd eljőnek, vagy ha nem jönnek önkényt késnek, és igy az előttük is tudva levő parlamentaris szabályban „praesentes pro absentibus concludunt" önkényt beleegyezőknek tartandók. (Zaj.) A meg nem hivás által tehát, melyet hogy megtörtént volna, senki sem állitja, a felírás meglehetöségére fölhozott leghatalmasabb érv, tengelyéből kifordul. Alkotmányos fölirásnak egyik kelléke az, hogy Ö Felségének felelős minister által kézbesittessék, nemcsak a szükséges ünnepélyesség és illedelem miatt, hanem legföképen azért, hogj^ a fölirás tartalmát 0 Felségének elöterjeszsze, a tanácskozás folyamát, melyben maga is részt vett, és a melyből a felírás keletkezett, ugy azon indokokat, melyek a felírásban elősorolva nincsenek, de az eredmény szülemlésére hatással voltak, élő szóval is elöterjeszsze, egyszóval, — mint maga is érdekelt fél, — minden befolyását és állását arra használja, hogy a fölirás üdvös czéljánál fogva kedvező fogadtatásban részesüljön. Jelen állapotunkban azon cs. k. postamester, kinek arany paszomántos gallérjára kelletik felírásunk sorsát bizni, annak kézbesítése alkalmával legjobb szándék mellett csak igen csekély ajánló beszédet tarthat , (Derültség) minekutána tősgyökeres telivér német létére, annak egyetlen magyar szavát sem érti. Ha pedig fölirásunk magasabb rangra méltatva, (Halljuk!) magasabb kezek, meg lehet ő exellentiája valamely osztrák minister által fog Ö Felségének kézbesittetni: — akkor a történtekhez képest méltán tarthatunk attól, hogy kegyes fogadtatás helyett egy pár külföldi regimenttel többet kapunk. (Derültség) Már pedig ily fontos okmányunkat, melyben, a mint sokan hiszik, jobb jövendőnk rejlik , kétes vándorlásnak bocsátani nem tanácsos. A fölirás továbbá, mely inditványoztatik, minthogy Magyarország alkotmányát visszakéri, vagy bár követeli, — kérelmező, ez előttem kétségtelen; de kérdem, szabad-e nekünk a magunkén kívül mások érdekében is, ezek jelenléte, megbízása, vagy beleegyezése nélkül kérelmeznünk? (Igaz !) Én azt válaszolom, nem szabad, mert ez mások kérelmezés! jogának világos megsértése, ily illetéktelen kérés ellen a sértett fél nemcsak tiltakozhatik, azt a mi adatik, nem csak indignatioval visszautasíthatja, hanem az illetéktelen beavatkozót minden igazságos biró előtt felelősség terhe alá vonhatja. (Helyeslés, zaj.) Azon szépítés, hogy mi a legjobbat, a legszentebbet, magát alkotmányunkat kérjük, mely ha megadatik, a jelen nem levőknek is csak kedves nyeremény leend, először bizonyítást vár, másodszor meg mit sem változtat az elv megsértésén, mások jogainak tiszteletben tartási kötelességén. Képv. ház napi. L köt. 55