Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

218 XXVII. ülés 1861. május 23-kán. Engemet a mások nevében illetéktelen kérelmezéstől egy nevezetes tanulmány is tartóztat, melyet a múlt nyáron a Reichsrath történetéből merítettem. Ezen európai hirre kapott s sükerénél fogva a mostanit szülte minta-Reichsrathba, mint tudva van, a képviselők nem az illető érdekelt felek által választattak és küldettek, hanem a kormány részéről, mint ez kiskorúak , elmeháborodottak, és börtönre itélt rabok számára szokás, ugy neveztettek ki. (Derültség) Magyar részről némely honfiak ezen gondnoki hivatást maguktól szerényen elutasították, miért én méltó elismeréssel vagyok; mások, kiknek hazafiuságok bepróbált, sőt családi hagyomány, a kínálkozó alkalmat gyászba borult hazájukon segíthetni, meggyőződésem szerint a legtisztább szándékkal elfogadták, és ott legelőször is kinyilatkoztatták, hogy az illetőktől meo-bizásuk nincsen, következésképen választási jegyzökönyvet felmutatni sem képesek, ezen őszinte mentsé^ök daczára azonban hasonló alapon ott levő követtársaik részéről, nem is egy hónapi vita után, hanem statissime verificáltatván (Derültség); nyomban a munkához fogtak, és szólottak oly ékesen, hogy ellenfeleik tapsát is kicsikarták, sőt e nemzetiségökre magyarok, megtanították a lajthántuli sógorokat, hogyan kell beszélni — németül. (Derültség, halljuk!) Mit kívántak és kértek, mindent megnyertek, és midőn vívmányukat, az october 20-ki pátenst Magyarhonnak bemutatták, és legjobb hiszemü fáradozásaik jutalmát a hálás elismerést várták: „Obstupuere omnes intentique ora tenebant" — s a nemzet összehangzó nyilatkozatából látták, hogy művök nem csak hogy nem kell, hanem ellene az egész nemzet tiltakozik, és elfogadni önkényt soha sem fogja. — Idáig a példa arra nézve, hogy más részére annak megbízása nélkül, az általunk jót sem tanácsos kérni; — de folytatom: Tisztelt hazánkfiai az általuk megkedvelt müvet dűlőre vinni, azzal a nemzet tiltakozása ellenébe fait accompli-t csinálni meg nem szűntek, az 1848-ki törvények által eltörlött, elavult és a mai felvilágosodott korban többé nem használható cancelláriat, helytartótanácsot visszaállították, és hogy a megkedvelt rendszernek egyik zárkövét is letegyék, a cs. k. törvényszékeket nemzeti szinre, és a potiori fit denominatio, nemzeti jellemre átfestvén, királyi Curiává alakították, (Ugy van!) haladnának ez ösvényen tovább, de hajh! — egyet elhibáztak, — akkor midőn országgyűlésünk követeit az 1848-ki törvények értelmében népképviselet alapján megválasztani engedték, mert ez által rozzant fatengelyes szekerükbe gözmozdony fogózott, mely most electricus gyorsasággal, mint istennyila viszi őket a purgatórium fenekébe, (Derültség) honnan azonban mint nemes érez felolvadva és felelős miniszterekké átöntve, ha itt megjelennének; részemről a legszívesebb fogadtatásban részesülnének. A felírást indítványozó okok között szemlélem azt is, hogy Ferencz József ö Felségéhez kell járulnunk, mert ő hatalmas levén, mindent jóvá tehet. (Derültség.) De ha mi azért járulunk Ferencz József O Felségéhez , mivel hatalmas és nem egyszersmind jogos, akkor először is mi hagyjuk oda a jogtért, és megyünk az exigentiák terére, hová bennünket a lajthántuli emberek annyira édesgetnek, és ha mi ahhoz vagyunk kénytelenek járulni, a ki csak hatalmas, akkor hasonló alapon nem látom át, miért ne kereshetnénk fel a leghatalmasabbat (Derültség, Zaj) ... és kérdem azon hatalom, melylyel Ferencz József O Felsége dicsekedhetik, nem a mi pénzünk ára is? Vájjon nem állják-e Ö Felsége harezosainak vitéz sorait a mi fiaink? És vájjon egy nemzetnek elévülhetetlen, az elrongyolt sanctio pragmaticánál sokkal régibb szent és örökös joga nem hatalmasb-e? Én azt hiszem, igen! A nemzeté a király, nem a királyé a nemzet. (Helyes!) A nemzetek a király nélkül igen jól ellehetnek, (Nagy tetszés; taps) erre élő példáink vannak, nem csak Amerikában hanem Európában is. (Helyes! Éljen!) De király nemzet s illetőleg nép nélkül tudtommal még eddig igen kevés van (Nagy tetszés; zaj; Halljuk!) (Elnök: A házszabályok értelmében figyelmeztetem a hallgató közönséget, hogy a tanácskozásba ne avatkozzék.) (Halljuk !) 12 esztendeje immár, hogy mi is király nélkül megvagyunk, sőt törvényes medréből kiáradt királyi hatalomnak pusztító özöne közt megvagyunk, jobbjaink elhullta miatt megfogyva, az osztrák miniszterek pazarló kezei miatt elszegényedve bár, de törve, legalább megtörve ugy hiszem, nem. (Ugy van!) De bár milyen hatalmas a király, az mégsem atyai hatalom. A magyar nemzet legalább is ezer éves, a szükségkép fiatalabb király tehát a leggyengédebb kegyelet mellett is, legföllebb fiúnak képzelhető (Derültség) a midőn, ha engesztelödés szükségéről van szó, kit illethet az engesztelödés első lépésének keserűsége mást mint a fiút. (Helyes !) Én tehát egy ezer éves dicső multat szerezte 14 millió nemzetnek nevében nem kérelmezhetem azt, mit a törvény, melyet ha ő nem, eldöde reá nézve is kötelezőleg aláirt, megszabott, és igy vagy tűröm atyai gyötrelemmel a fiúi bántalmakat némán tovább is, (Derültség! Zaj! Halljuk!) vagy keblemhez szorítom, minden dicsőséggel elárasztom és szt. ereklyével megkoronázom az 1848 egyedül üdvözítő törvények ösvényére megtért felséges fiút, (Zaj) kinek tiszteletteljesen Justinián császár szavait hozom emlékezetébe „digna vox est Regentis subditum se legibus profiteri." Ezzel bebizonyítottam azt is, mintha én, ámbár a felírást nem pártolom, a tettleges hatalommal szóba se állanék. (Halljuk.) Én a tettleges hatalommal még akkor is szóba állok, ha egyébként nem akarok is, ne hogy aztán valahogy ö álljon én velem szóba; ha fegyvertelenre a fegyveres strázsa reám kiált „Halt wer da," én bizony reá mondom a „Gutfreund" ot, ha bár magamban mást gondolok is; (Derültség.) nem vagyok oly eszélytelen, hogy midőn üvegházba vagyok quartélyozva, kővel dobállózzam. Ismétlem tehát, hogy én a fölírást, mivel az róluk, — t. i. a horvátokról, és slavonokról s.a. t. — né lkül ok kérelmező, nem pártolom, hanem az 1848-ki törvények értelmében tökéletes kiegészítésünkig