Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

216 XXVII. ülés 1861. május 23-kán. Nem akarom ezen idegen tisztviselők által véghez vitt zsarolásokat egyenkint előszámlálni; annyit azonban mondok : hogy nagyszerű defraudátiók, melyek az államgépezetet megrendítették, az állam és árvák vagyonának elsikkasztása, napi események voltak, és oly bűnök követtettek el, melyektől minden becsületes ember undorral fordul el. (Ugy van!) A forradalmakat a forrásban levő borhoz hasonlították, annyiban, mennyiben mindkettő a tisztátalanságot, a szemetet a felszínre emeli. Soha sem volt forradalom, mely a felszínre annyi szemetet emelt volna , mint az ausztriai 12 évi absolutismus (Zajos tetszés, éljenzés) s ez az a civilisatio, melylyel Bach uram és pajtásai Magyarországot megajándékozták. (Helyes! Ugy van!) Mi természetesebb mint az, hogy az ilyen rendszer és eljárás miatt az állam minden oszlopai nemcsak megrepedeztek, hanem összeomlottak. Ennek ismét az lett eredménye, hogy erőben lankadva, tekintélyben megfogyva, hatalomban apadva, csak adósságokban gyarapodva (Tetszés, derültség) áll Európa előtt elgyengülve a hajdan hatalmas Ausztria. Látva, hogy ezen rendszer végpusztulást fog okozni ; az osztrák monarchia megmentését némi alkotmányos intézkedésekben vélték föltalálhatni, s kiadták az oct. 20-diki diplomát. A magyar nemzet e diplomában kereste a pragmatíca sanctiónak a nemzet jogait és szabadságait biztositó részét, de azt sehol sem találta meg. Ekkor egy hang egyetlen egy hang emelkedett, de hatalmas, mert az összes nemzet egyesült hangja volt, mely az 1848-ki törvényeket követelte. Tudja a nemzet, hogy csak ezen törvények oltalma alatt van jövője biztosítva, tudja, hogy ezen törvények védhetik meg a lefolyt évek szenvedéseitől; tudja a nemzet, hogy ezen törvényeket védte legbecsesebb vérével ; tudja, hogy az 1848-diki törvényeknek minden betűjén egy-egy elesett hősnek, egy-egy politikai mártyrnak lelke nyugszik. (Helyes!) Ezen törvények a nemzet szivéhez vannak nőve, melyekhez mint egy szentséghez csonkitási szándékkal nyúlni nem szabad. (Ugy van! éljen !) A nemzetnek ezen kijelentett kívánságára megfeleltek a február 26-ki statútummal, melyben a többek közt a pénz-, had- és kereskedési ügyet a nemzettől elvették, s a birodalmi tanácsnak átadták. Ugyan ekkor sűrűbben kezdtek a Lajthán túl azon állítások terjedni, hogy az 1848-ki törvények előtt, Magyarország régibb törvényei szerint nem persona!, hanem realunio létezett. Ez bizonyosan csak a külföld ámítása végett történt. Pap Mór képviselő társunk felmentett attól, hogy régibb törvényeink idézése által ezen állítás hamis voltát bebizonyítsam. Én csak ezen állítás képtelenségéről kívánok egy-két szót szólani. A magyar nemzet mindig alkotmányos nemzet volt. Már magában az alkotmányosság eszméjében bennfoglaltatik az, hogy a pénz és hadügyről rendelkezzék, aminthogy számtalan törvényben rendelkezett is ; de képtelenség föltenni azt, hogy egy alkotmányos nemzet beleegyezhetett volna valaha abba, hogy egy idegen nem alkotmányos nemzet rendelkezzék pénze és vére felett. Ebből azonban ne következtesse senki, hogy ha Ausztria némi alkotmányos formákkal bírna is, a magyar nemzet valaha hajlandó lehetne Ausztria képviselőivel együtt tanácskozni. Magyarország, mit törvényeinek megsértése nélkül megtehet, megfogja tenni Ausztria érdekében; ele függetlenségét törvényhozásban és kormányzásban feláldozni soha sem fogja. (Ugy van !) Az 1848-diki törvények a kormányzás külső formáját megváltoztatták annyiban, a mennyiben dieasterialis kormányzás helyett felelős ministeriumot alakítottak ; de a fejedelmi jogokat legkisebb részben sem korlátozták. A fejedelem személyének sérthetetlensége ki van mondva, a törvények szentesítésének joga nála van hagyva ; a végrehajtó hatalom a fejedelmet illeti ; az egyházi és világi méltóságoknak s az ország hivatalnokainak, ugy szintén a sereg tisztjeinek kinevezése a magyar királyt illeti; a kegyelmezési jog a fejedelem kezébe van letéve. Igaz ugyan, hogy némely teendők a nádorra vannak bízva, de ezeknek mellőzése a királytól függ. mert azon pillanatban, midőn a magyar földre lép, fejedelmi jogainak gyakorlatát átveszi. Mi tehát akkor, midőn az 1848-ki törvényeket védjük, a magyar király jogait is oltalmazzuk, és csak azt nem akarjuk s nem is akarhatjuk, hogy a magyar király jogai az osztrák császárra ruháztassanak át, s nem is hiszem, hogy azok, kik az osztrák császár jogait a magyar király rovására akarják kiterjeszteni, az uralkodóháznak hasznos szolgálatokat tegyenek. Azt mondják, hogy a realunio Ausztria népeinek érdekében áll. Uram Isten! mi nem történt minden a népek érdekének firmája alatt a népek érdeke ellen. (Igaz!) Valahányszor a hatalom végczélját bevallani nem akarta, vagy egy nem sükerült kisérlettel kénytelen volt felhagyni, mindig azt mondta, hogy ez a népek érdekében történt, erre a történelemből számtalan példát lehetne előhozni; de minek keressünk a távolban példákat, midőn előttünk áll az october 20-ki maniíéstum, melyben az mondatik, hogy a követett rendszer és 12 évi szenvedéseink a nép érdekében történtek. (Igaz! derültség.) A népek érdekei nem állnak egymással ellentétben, csak az önzés és a nagyravágyás hozta igen sokszor a népek és nemzetek érdekeit egymással ellentétbe. Ausztria népeinek két fő érdeke van : az egyik „Mag}>-arország megnyugtatása", ezt nemcsak én mondom, de Európa közvéleménye mondja. Nézzék meg Európa legtekintélyesebb lapjait, ós állításomat igazolva fogják látni. (Ugy van !) Magyarország megnyugtatásával Ausztria népei virágzó állapotba jöhetnek a nélkül soha. (Helyes! Ugy van!) Ausztria népeinek érdeke továbbá a „béke fönntartása"; de nem azok, kik bureauban holmi alkot-