Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

XXVI ülés 1861. május 22-kén. - 205 nyeik elnyomására eszközül tovább ne használtathassunk föl. (Ugy van! Helyes!) Nincs szándékunkban az ő társadalmi jólétük romjain fölemelkedni, 1526-ban is a végből választá királyának I. Ferdinándot a magyar, hogy azontúl jó egyetértésben élhessünk a szomszéd tartományokkal ; fájdalom, hogy még is folyvást az elnyomás ellen kellé magát védelmeznie ! Fejezzük ki azt, hogy a polgári jogok gyakorlatában a vallás tekintetbe nem jöhet; de épen ez okból minden vallásfelekezetü polgártársaink győződjenek meg arról, miként a közszabadság czéljának elére, sere egyenlő lelkesedéssel kell közremunkálnunk. E szerint minden felekezetű vallásoknak föl kell magukat szabadítaniuk a kényuralom szolgai függésétől s a társalmi viszonyokra annyira ártalmas vak hitbuzgóság különködésétöl. A vallásról szólván, Bende képviselőtársam által a placetum eltörlését helyeslő véleményére vonatkozólag nem mellőzhetem itt ama megjegyzést, mikép mindaddig, mig a katholika egyház a római pápától függ, s onnan kap bullákat, ezeket az államhatalom köteles a végből megbirálás alá venni, hogy a köztörvényekkel ellenkező pápai rendeletek a vallási hatalom szine alatt, a törvények sikerességét ne hiusitsák meg : (Helyes!) hiszen azért hozattak hazánkban a placetum iránti törvények, minthogy a pápák bulláit a polgári jogviszonyokra vajmi gyakran kártékony hatásuaknak tapasztalták. Azután a megdicsért concordatumnak bizony nem is az egyház függetlenítése, hanem a pápai hatalomnak, — mely mindenkor nagy oszlopa volt a korlátlan uralomnak — a szabad elvű magyar clerus lenyügözésére irányzott befolyásának kiterjesztése volt czélja, s igy (Ugy van!) bizony a concordatumban sincs magasztalni való. Fejezzük ki azt, hogy a nevelési rendszer eddig épen az okból kezeltetett oly félszegül a kormányhatalom által, mert a kényuralom rettegett az embert lényi méltóságának öntudatára, polgári jogainak és kötelmeinek érzetére vezető képzésben részesíttetni, sőt inkább azon törekedett, hogy az egyenlőség, szabadság és testvériség tanait, mint forradalmi veszedelmes elveket bélyegezze, holott pedig e tanok az emberbe a Teremtő által ihletett ön-, jog- és kötelesség-érzetének csak synonimái. Ezeknek csak viszhangoztatása a Megváltó ama tana is: „szeresd felebarátodat, mint önnön magadat." Fejezzük ki azt, hogy az állandó hadsereg, melynek egyedül polgári biztonságunk és jólétünk megoltalmazása lenne föladata, leigáztatásunkra eszközül használtatik, s már nyolczszáz-ezernyi oly roppant számra emeltetett, melynek 400,000,000-ot megközelitö évi költségei elviselhetlenek, ha mellőzzük is azt, hogy annyi munkás kéztől fosztatik meg az állam. Fejezzük ki, hogy a fönnálló adórendszernek köz elszegényedés a czélja, hogy annál könnyebben kényúrkodhassanak a tehetetlen tömeg fölött; (Ugy van !) miután különben nem kellene annyi bérenczet a kormányhatalomnak zsoldjában tartani s a kémrendszerre annyi milliókat fecsérelni. Fejezzük ki azt, hogy állampénzviszonyaink rendezése égető kérdés, jelesül: a hitel s ezzel kapcsolatban levő iparszabadság és kereskedésnek korszerű szabályozhatása végett; mert a forgalomnak a csak fizetési eszközül s értékegyenlitöül szolgáló pénzérték hullámzásától függni nem szabad. A pénzértéket tehát ugy kell szabályozni, hogy az mindig reális és biztos fedezettel birván, változásnak ki ne tétessék, vagy is mint fizetési eszköz, mindig egyenlő reális értéket képviseljen. Mindenek fölött pedig e részben oda kell törekednünk, hogy a kormányhatalom az állam hitelét a népek vesztére tovább ne aknázhassa, hogy tehát az állam-hitel s vagyon értéke könnyelmüleg ne pazéroltassék s ragadományozás tárgya ne legyen. Fejezzük ki azt, hogy a sajtónak nem az a rendeltetése, mikint milliónyi §§-kat napfényre hozzon, a melyek szerint aztán a jámbort szintúgy mint a gonoszt egyiránt üldözhetni, hanem hogy legyen szellemi művelődésünk emeltyűje. Fejezzük ki, hogy a jelenlegi zilált törvénykezési s magánjogi viszonyok megoldása elhalaszthatlan s hogy eme zavarba is egyedül a kényuralom fönnálló rendszere döntötte az országot. Fejezzük ki, hogy polgári és büntető törvényeinknek korszerű javítása szinte halaszthatlan; mert az osztrák törvények csak gyűjteményei a képzelhető jogszegéseknek, melyekből aroszlelküek annál könynyebben megtanulhatják mesterségöket; büntető törvényeik pedig csak boszuállásra alapitvák; holott pedig a törvényeknek föczélja az, hogy a jogszegéseket lehetlenitsék vagy legkiseb fokra szállítsák s a tévtetteseket inkább javítsák. Ezek után megbocsát nekem a fölirási indítványt tevő s általam hódolattal kegyelt nagy hazafi, hogy indítványát kifejtő előadására néhány szerény megjegyzést tenni kötelességem érzetében bátorkodom; jelesül: azon állításaira, miként az ország maga kivánt országgyűlést; miként a tényleges hatalom meghívása folytán történtek a választások, s mi ezek folytán jöttünk össze; s hogy a nélkül nem tanácskoznánk együtt: s hogy a magyar országgyűlés magától soha össze nem jön; kény tetem viszonozni, hogy a nemzet kivánt ugyan országgyűlést, de csak az 1848-ki törvény alapján; s e miatt mivel a meghívás a törvény alapján kivül történt meg, ez csak alkalmul, korántsem vétetett azonban alapul a helyhatóságok által; s hogy a választások sem a meghívás hanem a 48-ki törvény alapján eszközöltetvén, mi ennek folytán jöttünk is össze s épen a végből kénytetünk csak a tanácskozásnál maradni, mert itt hivatalosan arról értesültünk, hogy az országgyűlés nem a törvényes király s nem is a 48-ki törvény, hanem az 1860 oct. 20-ki császári diploma alapján hivatott egybe; (Zaj) hogy a meghívás sem terjesztetett ki az egész magyar birodalom területére; s hogy önálló felelős kormányunk sincsen. Melyeknek megtudásával mi tehát, miután azt láttuk, miként ezen összejövetelünk olyan mintha csak ugy magunktól jöttünk volna össze, (Zaj) e miatt azt mondtuk s mondjuk is, hogy ily körülmények közt mi törvényhozó testté nem alakulhatunk Képv. ház napi. I. köt, 52