Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

206 XXVI. ülés 1861. május 22-kén. meg; és miután az indítványozó a törvényes alap helyreállítása előtt a tanácskozás körén túllépni szintén nem kíván; így ö maga is tényleg a meghívás s annak minden következményei ellen van. A lemondás elméletére pedig azt viszonzom, hogy az nem csak formájában, de lényegében is hiányos; miután az örökösödési rend fogalma hazánkban egyedül a halálozás által támadott fejedelmi szék üresedése esetére terjed ki. A lemondás e szerint akkor alapíthatja meg a halálozással egyensikerü örökösödés rendét, midőn annak a nemzet által történt elfogadásával a törvényes fejedelem jogi létezése végét érte. Nem mondhat le e szerint a fejedelem a nemzet beleegyezése nélkül; mert ő alkotmányos törvényeink szellemében hatalmazott személyesitője lévén a népfenségnek , ebbeli méltóságát s ezzel járó hatalmát is annak a kezébe köteles letenni, a kitől ő nyerte s fölmentetéseig köteles a fejedelmi tisztet viselni. Nem mondhat le a nemzet beleegyezése nélkül továbbá annálfogva sem, mivel a felségi hatalom nem egyéni, hanem a társaimat illető közjog, mely e miatt a nemzet által megállapított kötésszerü örökösödési rend körén kívül eső magán átruházás tárgyát nem képezheti. Aztán nem is a lelépő, hanem a nemzet határozhatja azt meg alkotmányos országban, ki van a lelépett fejedelem után hivatva a felségi hatalom elfoglalására. Nem mondhat le végre a nemzet hozzájárulása nélkül azért sem, minthogy az uralkodó fejedelmi család örökösödési rendét megalapító alaptörvények s illetőleg kötvények egyedül a halálozás általi széküresedés eseteit tartalmazzák. A lemondásnak a formaság mellöztéveli utólagos elfogadása által csak jóváhagynók e szerint a törvények, bitlevelek és koronázási esküknek önkényes megszegbetését, s törvényesitnők hasonló esélyek megujulhatását. Nekünk azt kell hinnünk, — míg törvényszerű alkotmányunk helyre nem állíttatik, —hogy Ferdinánd a mi törvényes fejedelmünk, s hogy egyedül is az általa hirdetett országgyűlésen tárgyalhatjuk netáni lemondását. Mert jóllehet igaz az, hogy Magyarországban ugyan azt illeti a felségi hatalom, ki az örökösödési rend szerint egyszersmind az örökös tartományok uralkodója; de ez alkotmányos törvényeink hatályosságát nem változtatja meg; minthogy a személy azonossága egyedül a halálozás által támadott széküresedés esetére alkalmazható. II. Mátyás, III. Károly, II. József s I. Ferencz királyok trónra léptére vonatkozó érvekre nézve nézetem szerint Tisza Kálmán képviselőtársam igen velősen felelvén meg, én itt csak azt érintem tehát, hogy ha annak előtte korlátlan kormányrendszer alatt éltünk volna is, 1848-ki törvényeink szentesítése után V. Ferdinánd csak a törvényes nemzetgyűlésen s csak annak hozzájárulásával léphet vissza trónjáról, s csak ismét a nemzetgyűlés emelheti a királyi székre azt, ki törvényszerint arra hivatva van. A ki ily eljárásnak s ekként az ország törvényeinek is magát alávetni vonakodik, az Ferdinánd jogutódja Magyarországban nem lehet, ha a sorrend szerint őtet illetné is különben a felségi hatalom joga; én ugy értem az 1848-ki törvényeket s azt hiszem, hogy az eltér azoktól, mint mások értelmezik. A határozat elleni érvekre nézve pedig azt jegyzem meg, hogy mi nem is akarjuk határozatunkkal Ferencz József osztrák császár Ö Felségét kötelezni, miután őtet különben is kötelezik már törvényeink arra nézve, hogy teljesítse elébb mind azon föltételeket, (Helyeslés) melyek a királyi hatalomnak elnyerésében akadályozzák. Hiszen tudnia kell Ö Felségének azt, ha szüksége van a nemzet szeretetére és bizalmára, hogy királyi szék igényét, csak az alkotmányos jogalap teljes helyreállításával érheti el; nekünk pedig annál inkább kell ehhez ragoszkodnunk, hogy ö Felségének oka legyen a fölött is aggódnia, miként ha jogos követelményeink kielégítésével késlekedik, ezzel még a királyi székét is koezkáztatja. Ebbeli aggodalmát pedig leginkább azzal növelhetjük, (Derültség, Zaj) ha véle érintkezésbe nem bocsátkozunk, mert ha mi különben bármily kemény hangú fölirásunkkal előre is biztosítjuk már jogáról, vajmi könnyen fognak aztán velünk beszélni Bécsben, (Derültség) ellévón igy hárítva ama nehézség, mit épen oly annyira megoldhatlan gordiusi csomónak találtak ; s a melynek megoldása fölött töprenkedtek; mert igy aztán tétovázás nélkül visszaállíthatják a 48-ki alkotmányunkat természetesen ha annak minden következményeiről is biztosak leendenek, a mint is ezeket előkészítek már az által, hogy a horvátokat, szerbeket s a többi nemzetiségeket irányunkbai ellenszenvre hangolják. Legjobb ily körülmények közt tehát a mit tehetünk az: (Halljuk!) hogy maradunk eddigi állapotunkban, mivel igy semmit sem koczkáztatunk s legfölebb is elhalasztjuk jogaink foganatba vételét, határozattal pedig ezt tökéletesen elérjük, holott a fölírassál a tömkelegbe beletévednénk s beleegyeznénk mint tanácskozó testület olyasmibe, mit mint törvényesen megalakult törvényhozás nem helyeselhetnénk. Mely ebbeli nézetemben Bende képviselő társam a többfelé elváló utakról fölhozott példája, nem ugyan általa vitatott értelemben, hanem az által erősített meg, miként ha nem vagyunk biztosak a követendő út czélravezetö irányáról, akkor állapodjunk meg s térjünk inkább vissza, semhogy eltévedjünk. Azon állításra, hogy fölirás legyen, mert különben más nemzetiségű honfitársaink között oly igen szükséges egyesüléshez reményünk alig lehet — azt felelem, hogy miután a fölirás sem fog hozzájuk hi-