Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

204 XXVI. ülés 1861. május 22-kén. De hasztalan, a szellemi felvilágosodás hatalma e?ösebb az öldöklő fegyvereknél, s közelget immár az idő, hogy az emberi nem átlátja azt: miként vak eszközül saját vesztére és méltóságának megalázására a kényúrkodók kezében nem szolgálhat tovább, s annál bizonyosabban helyezi magát azok által istentelenül bitorlóit jogaiba. Miután a zsarnokok által gépekké fegyelmezett hadseregekben is fölébred majd amaz önérzet, hogy önön és embertársaik természetadta szabadságának hóhérai nem lehetnek. (Helyes!) A fölsorolt társadalmi alapjogelvek szerint alakulván hazánkban is, — elébb ugyan csak a kivált ságos osztályokra, de 48-tól az egész nemzetre kiható — közjogi államviszonyok : ezekhez képest a nemzet a maga fejedelmét mindenkor szintúgy egyedül a fönségi hatalom személyesitőjének tekinté ; minek legerősebb bizonyítéka egyrészről az : hogy mindenkor csak választott fejedelmeket uralt, amennyiben elsőbb Árpád- és utóbb osztrákház állandó örökösödési rendének is csak szabad választás utján veté magát alá; másrészről pedig : hogy a fejedelem erőhatalmával szemben ellenszegülhetési jogát fenntartván, ettől csak akkor tért el, midőn annak helyébe léptetett kötési biztositékok által, a fejedelem kötelességeit eléggé szabályozottaknak tekinté; s valóban eme kötelmek oly nemitek is, hogy csupán csak ezek betöltésével igényelhet fölségi jogokat a király. Mi mindenkor egyedül az országgyülésileg alkotott törvényektől függő, szabad népek valánk; (Ugy van!) de miután honárulási merénynyel szabadságunktól megfosztattunk, ennek visszaszerezhetésére szolgáló jogszerű működési alapunk az 1848-diki törvények által szabályozott ősi alkotmány; föladatunk pedig annak helyreállítása ; s minthogy fegyveres erővel nem rendelkezhetünk, szellemi erővel kell azt eszközölnünk és pedig ugy, hogy ha hallgatásra kényszeríttetnénk, legyen e némaságunk olyan, melytől a zsarnok annyira visszaborzadjon, mennyire megretten az életvesztésre elitélt bűnös a hóhér látára s érezze egyúttal azt, hogy hatalma végét érte. Addig azonban mig szólhatunk, hirdessük különösen alkotmányos nemzeti önállóságunkat és törvényszerű függetlenségünket. Szólanom kellene immár nekem is tehát alkotmányos függetlenségünkről ; de miután már eme tárgyat előttem annyi jeles szónok tökéletesen megfejtette, annak további bizonyításával fölhagyva, egyedül azt említem még föl, hogy miután osztrák birodalom csak névleg, de jogilag s valóságban eddig sem létezett, Magyarország ennélfogva abba bekebelezve nem is lehetett. Tudjuk ugyan is a történelemből, hogy a római birodalom megdöntésével, a római császárságnak — úgyszólván — csak czíme maradt fönn , mely választás utján hol egyik, hol másik fejedelem tekintélyét növelé ugyan, de a birodalom azért még sem létezett ; hiszen ama terület, melynek azt képeznie kellett volna, mintegy hatvan önálló kormányhatalom alatt állott. Eme császári czímre előbb választás utján, utóbb pedig állandóul is' szert tett az osztrák dynastia, a nélkül azonban, hogy a kormánypálczája alatt állott országok a nem létező római birodalom részeit képezték volna ; minek valóságát igazolja ama körülmény is, hogy midőn 1804-ben az akkor uralkodó Ferencz császár a római császárság czimét letenni kényteleníttetett, e helyett aztán az osztrák császár czimét vette föl, szinte anélkül, hogy ily birodalom jogilag megalakult volna ; a mennyiben minden az osztrák ház uralkodása alatt létezett országok azontúl is egymástóli külön állásukban megmaradtak ; s daczára annak, miként az úgynevezett örökös tartományokban rendszeresített korlátlan kormányhatalomnál fogva, mindenütt egyenlő önkény gyakoroltatott is a bécsi középponti kormány által ; a hatalom mindamellet is egyik tartományban mint őrgrófságban, másikban mint főherczegségben, harmadikban mint királyságban s több efféle fölségi hatalmak nevében gyakoroltatott. A dolgok ily állapotában miként lehetett tehát ráfogni azt, hogy Magyarország az osztrák birodalomba szintén bekebelezve lett volna? holott az örökös tartományok sem állottak egymással reál unióban! tehát az osztrák föherczegség lakóit kivéve, mikor ismerték el a lengyelek, csehek, morvák, tyrolok, sziléziaiak stb., hogy ök osztrákok ? Épen azért tehát, mert az osztrák birodalom csak névleges létének ujabb időkben fölötte nagy hátrányát tapasztalta hatalmának kifejtésében, mivel az absolut kormányrendszertől, megválni nem birt : az 1848-ki évet szemelte ki amaz időpontnak, melyben megalakítsa az egységes birodalmat, hogy valóságban aztán az országoknak csak neve maradjon fönn. Melybeli czéljának kivitelére Magyarországot haddal támadván meg, midőn külsegély hozzájárulásával bennünket csakugyan leigázott, erőhatalommal valósitá érintett óhajtását. De mivelhogy az ily kényszerű s a népek akaratával ellenkező egyesítés a birodalmat a bukáshoz közel hozta, ennek elkerülhetéseűl találta föl legutóbb a bécsi kormány az octóberi diplomát s a februáriusi birodalmi alkotmányos tanácsot, melynek engedelmes tagjai hivatvák teljes készséggel s hódolattal a kormány rendeleteit jóváhagyni. Én azt vélem, hogy a bécsi kormány, eme színalkotmány rendszere is nemsokára nagy szellemi vereséget fog szenvedni ; legyünk tehát kitartók s ne veszélyeztessük elsajátíthatlan jogainkat ; sőt inkább világosítsuk föl a hazánkbeli különböző nemzetiségű testvéreinket, mikép az egyenjogúság sértbetlen elvénél fogva, minden nemzetiségi méltányos igények kiegyenlítésére készek vagyunk. (Ugy van!) De ők se tévesztessék meg magukat s higyjék el, miként köztünk az egymáselleni idegenkedés csak a végből szittatik a zsarnokság bérenczei által, hogy a sokkal magasabb czél, a polgári közszabadság visszaszerzésére ne egyesülhessünk. (Helyes!) Oly népfaj iránt, mely önzetlenül akarja a testvérnépekkel megosztani minden jogait, teljes bizodalommal lehetnek. De legyenek bizodalommal irántunk a szomszéd országok és tartományok népei is; hiszen midőn mi alkotmányos szabadságaink visszaállítását követeljük, ezt avégből is teszszük, hogy az ő szabadsági igé-