Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-26
XXVI. ülés 1861. május 22-kén. 203 Értelem az embert méltóságának öntudatára, szeretet pedig létének becsülésére vezetvén, a két adomány együttvéve szülte az érdeket, mit más szóval önfenntartási ösztönnek nevezünk. Az ember legnemesebb eltökélésének is érdek levén tehát a mérlege, ha ezt az ész és szeretet méregyene irányozza, ugy előidézi ama egyensúlyt, mit igazságnak nevezünk ; ha ellenben akár a szellem, akár a sziv különválva követi sugalmát, ebbeli állapot az önzésnek leend szülője. Nem tudom társas életen kivüli vadon állapotban léteztek-e valaha emberek vagy sem ? a hol legfölebb is követhették volna önző ösztönüket ; de azt tudom, hogy az önzés, mely csupán az egyéni élvvágyak kielégítésében határozódik : a társadalmat vajmi gyakran sodorta már az enyészet Örvényébe ; s évezredek során át önfeláldozölag kellett küzdeni mindannyiszor azoknak, kik az emberi nemet sajátképeni rendeltetésének ösvényére terelni törekedtek. Ha az ember társadalmi helyzetében mindenkor az értelem és szeretet sugallásaira egyiránt ügyelt volna, ugy a világ történelmének nem lenne annyi embervértől áztatott lapja, s az emberiség társas viszonyai régen az igazság alapján rendeztettek volna. De mivelhogy az emberben kitört állati szenvedélyek az ész és szeretet vagy is az igazság érzetét elnyomták s az önzést vagyis az élvvágyat tették uralkodóvá : igy az erőhatalom intézte aztán az emberek sorsát, s az Isten hasonlatosságára teremtett emberi nemnek nagyrésze lényi méltóságából kivetkőztetve, öntudatnélküli szolgaságra kárhoztatott. Holott pedig kétségtelen az, hogy az erőhatalomra alapított államrendszer ellenkezik az ember földi rendeltetésével ; hiszen az értelem ereje és a szeretett gerjedelme az embert arra készti, miként állati- fensöbbségének megismerését más embertársaitól is követelje , vagy is más szóval : az emberben megvan a jog érzete ; s miután minden embertársunk hasonló joggal bir, egymás irányában Önként következik ebből : a mások jogai iránti kötelesség érzete is, azaz, a mennyire másokkal szemben emberjogaink fönntartását kívánjuk, annyiban köteleztetünk viszont azok jogait szintúgy megismerni s tiszteleletben tartani. Az ember értelmi erejének és a szeretet magasztos gerjedelmének észleléséből eléggé meggyőződhetünk tehát arról .• miként az emberek lényi méltóságukra, jogaikra s egymásközti kötelmeikre nézve társalmi viszonyukban is egyenlők. És miután a társadalom az egyének egyesülete, ennek sem lehet nagyobb hatalma az egyének fölött, mint milyennel ők azt felruházták ; s minthogy az egyének kötelességeik érzetében is csak annyi hatalmat engedhettek át a társadalomnak, mennyi polgári biztonságuk és jólétük elérésére, emberi jogérzetük föláldozása nélkül szükséges volt : a társadalom is ennélfogva az embert csupán mások iránti kötelmeinek betöltésére kötelezhette ; következőleg vele született jogainak gyakorlatában is csak ennyiben korlátolhatta ; mely korláton tul azonban az embernek polgárjogaibóli kivetköztetése, a társadalom czéljával ellenkező kénykedés volt, mit az emberi nemnek soha sem kellett volna megszívelnie. Ezek nyomán, miután a társadalom hatalma is egyedül az azt képező egyének jogainak fönntartása — s egymás közti kötelmeik betöltésének sikeresitéseig terjedhet; jóllehet a jogok fölötti őrködés és egymás iránti kötelmek betöltésének sikeresitése a társalom ügyviselöire nyilván vagy hallgatag bízatott is, ezek az igy nyert akár korlátolt, akár korlátlan hatalmukat szintúgy egyedül a társaimat illető népfönség alapján gyakorolhatják; (Helyes!) s minthogy a népfönség egyenlő jogokat s ezekkel viszonos kötelmeket tulajdonit a társadalom minden tagjának : ehhez képest a társalom ügyviselöje sincs hivatva arra, hogy a tömeg fölött kénye szerint uralkodjék, hanem hogy őrködjék az emberjogok sérthetlensége s ezekkel viszonos kötelmek betöltése fölött. (Helyeslés.) Vajha egyszer meggyőződnének már hát az uralkodók arról, miként ők azért állitvák népeik élére, hogy legyenek őrei s iigyviselői az emberi jogokon s ezekkel viszonos kötelmeken alapuló társalmi határomnak; s hogy miután eme hatalom a társaíomtól elsajátithatlan, azért újult meg annyiszor a véres küzdelem annak érdekében a jogtipró uxalom ellen. Istentől nyertük & velünk született jogainkat, melyeket a társadalom eme viszonyból eredő kötelmek szerint szabályozhat ugyan, de azokat semmiféle halandó el nem sajátíthatja, következőleg adományozás tárgyává sem teheti. Melyekből önkényt következik, hogy miután a társadalom élére állított fejedelem egyedül a népfönség személyesitöje, ö a népfönséget képező társalom irányában semmi fensöbbséggel s hatalommal nem bir, s kénytelen minden hatalmát a társalom akaratából származtatni ; eszerint tehát a népszava előtt szintúgy, mint bármely más egyén meghajolni ; (Helyes I) hiszen az őtet övedzö dicsfény is nem az egyént, hanem annak tisztét illeti ; s a szeretet és bizalomból eredő személyes hódolatot is egyedül hivatásának betöltése által érdemelheti ki. Eme népjogi alapelveket igy egybeállitva a végből terjesztem elő, hogy az elhíresült kiáltványt szerző hazánkfiával szemben, bebizonyíthassam egyrészről azt, miként a fenálló államrendszer ellenei csak polgári kötelességüket teljesitik, midőn azt megtámadják ; másrészről pedig miként a társadalom nem oly tudat nélküli tömeg, mely elvont jogainak árnyékát is hálálkodással fogadni köteleztetnék. Noha egyébiránt elhiszem, hogy az uralom kegyenczei és bérenczei, kik az emberiséget csak eszközül szolgáló csoportnak nézik, ököljogon alapuló erőhatalmukra igen féltékenyek, s annak bármily csekély korlátolását is áldozatnak tartják, sőt megszokott kényúri helyzetükben, a nekiek annyira gyűlöletes engedékenységtőli menekülhetés végett fegyvererejökre is készek támaszkodni. 51*
